Az európai uniós elnökségek tapasztalatai és a felkészülés rendez kerekasztal-eszmecserét a DemNet (Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány) július 9-én délután öt órától budapesti Parlament Cafe-ban. A meghívottak nagykövetek, kormányzati tisztviselők, politikusok, civilek és tudósok. A mielőbbi cselekvést sürgető kezdeményezés hazánk 2011-ben esedékes EU-elnökségére való felkészülés érdemi megkezdését igekszik szolgálni.
Egyesek szerint egyedülálló "befutási" lehetőség, mások szerint óriási blamaveszély, de tény és való 2011-ben Magyarország lesz az EU soros elnöke. Az új – a többi között az újonnan csatlakozott országok flott beilleszkedését segítő – "csoportos" rendszer alapján, az EU elnökség teendőit immáron nem egy-egy ország, hanem egy csoport látja el, jelen esetben a Belgiumból, Magyarországból, és Spanyolországból álló "trojka".  A "trojkarendszer" 2007–08-ban kezdődött a Németország–Portugália–Szlovénia hármassal, ezt követi a francia–cseh–svéd trojka, majd jövünk mi. (Utánunk pedig, a 2011–12-ben a lengyel–dán–ciprusi trió).  A 2010-ben kezdődő 18 hónapos időszak első hat hónapja, a spanyoloké, az év második felében a belgák irányítanak, 2011 első félében jönnek a magyarok.

A feladat nagyságrendje lehengerlő. A magyar elnökség alatt csak Budapesten 150 (!) miniszteri találkozóra kerül sor, valamint 50 informális ún. társult rendezvényre, és több tucat szakmai és tudományos konferenciára számíthatunk. De ez még semmi ahhoz képest, ami Brüsszelben történik, ahol a magyar szak- és hivatali embereknek több mint 2000 (!) ülésen kell elnökölniük, irányítaniuk. Ez akkora feladat, amivel a magyar hivatali irányítók még sohasem találkoztak. A letaglózó mennyiségű adminisztratív teendő költsége szintúgy figyelemreméltó. Az EU-s elnökség költségeit 60 millió euróra, azaz 15 milliárd forintra becsülik, és ez csak a szikár adminisztrációra vonatkozik, az elnökség tevékenységét ismertető, népszerűsítő külső/belső kommunikációs kampányok újabb tetemes összegre rúgnak. Márpedig tapasztaltabb szakértők úgy vélik, hogy a sikeres elnökség kulcsa a jó kombinációban áll: kitűnő menedzsment, kombinálva széles körű társadalmi érdeklődéssel, összefogással.

Mit is csinál az elnökség?

Természetesen az elnökség elsődleges feladata az EU ügyviteli működtetése. Felel az intézményközi egyeztetések (pl. Bizottság, Parlament) lebonyolításáért; elnököl, levezeti, működteti a tanácsi üléseket, az egyes bizottságok, munkacsoportok összejöveteleit, továbbá van egy közép-erős reprezentációs funkciója. Az elnökség képviseli az EU-t a világ felé, megjelenítve az EU érdekeit, álláspontját nemzetközi tárgyalásokon, szervezetekben és fórumokon. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban az elnökség szervezi, bonyolítja az EU voltaképpeni jövőjét meghatározó politikai háttéralkukat. Ezeken a gyakran informális összejöveteleken dől el, merre is megy az Európai Unió, és itt válik – pontosabban válhat – érzékelhetővé, hogy a soros elnök milyen prioritásokat tart fontosnak.


Témák

Az elnökségek mindig együtt járnak kiemelt témákkal. Persze, az, hogy ezek a témák tényleges tartalmi irányok, vagy csak szép jelszók-e, sok mindentől függ. Értelemszerűen függ attól, hogy mennyire "eltaláltak". Fontos ugyanis, hogy a prioritások ne pusztán partikuláris érdeklődést tükrözzenek, hanem az EU-ban mindenkit – vagy legalábbis sokakat – foglalkoztató általános kérdéseket. És termesztésen nem lényegtelen, hogy "kinek" a témája. A hivatalos "egyenlősdi" mellett, butaság lenne nem észrevenni a súlycsoportbeli különbségeket például Németország és Szlovénia között. Mivel az EU-politika ciklusokon átívelő ügyeinek intézése mindenkori prioritás, az elnökséget ellátó országnak az esetek csupán 10–15 százalékában nyílik lehetősége a "saját" ügyek beemelésére. Az első trojkához tartozó Szlovénia pl. 5 prioritást jelölt ki: az első kettő az írek által éppen most leszavazott, a már egyszer elbukott EU-alkotmány "pótlására" létrehozott Lisszaboni Szerződéssel foglalkozik, a harmadik téma a klímaváltozás elleni harc, negyedik a Nyugat-Balkán és Európa együttműködésének javítása, és végül a némileg szlogenszerű "interkulturális dialógus bővítése."  

A leszereplés veszélye

Ami a hazai helyzetet illeti, tematikus szinten még nincs semmi konkrétum. Villanásnyi időre felvetődött a "nemzeti kisebbségek" kérdésköre (amelyben néha-néha Magyarország EU-s körökben is hallatja a hangját), ám nyomban le is került a napirendről, mivel a flamand–vallon küzdelmekbe ismét belebonyolódó Belgium, és a baszk kérdéstől továbbra is szenvedő Spanyolország aligha egyeznék bele egy ilyen prioritásba. Hol tart a hazai készülődés? Nagy kérdés. Hivatalos források szerint már megkezdtük az elnökségre való felkészülést, de ennek sok nyomát sem látni. A jóindulatú megközelítés szerint, pusztán azért, mert kevéssé látványos háttérmunka folyik, pesszimistább verzióban azért, mert nincs stratégia, nincs koncepció, nem tudható, pontosan kik fogják mindezt koordinálni. Bár a Külügyminisztérium EU-koordinációs és jogi főosztálya szerint jelenleg folyik az apparátus kiválasztása (emlékeztetőül: kb. 1000, EU-s nyelveket beszélő, EU-s adminisztrációban nagy jártassággal rendelkező szakemberre lenne szükség) a mai napig nem történt meg, illetve nincs kinevezve, hogy ki felel a lebonyolításért (Ezt, gyaníthatóan, majd a Külügyminisztérium végzi államtitkári szintű irányítással, de biztosat még nem lehet tudni.)


A Magyar Országgyűlésben is megkezdte munkáját a témakörrel foglakozó ötpárti (MSZP, Fidesz/MPSZ, SZDSZ, MDF, KDNP) munkacsoport, ám részletek nem ismeretesek, vagy azért. mert még nem közölték, vagy azért, mert még nem tartanak olyan stádiumban, hogy legyen, mit mondani. Nagy kérdés, hogy az éles belpolitikai szembenállás helyett/mellett, legalább e témában sikerül-e összefogniuk a pártoknak? Független szakértők szerint a helyzet csalóka: bár az EU-s bürokrácia egy része tényleg "automata pilótán" működik, a nem megfelelő előkészületek okán igenis nagyot lehet égni. (Ez már meg is történt az egyik skandináv ország elnöklése alatt, amikor szakemberek szerint, teljes volt a káosz, és az ügyek jórésze, elintézetlen maradt.) Ha a megfelelő helyen és időben nincs kellő forrás, szakértelem és szervezői tehetség, mi is könnyen erre a sorsra juthatunk.

Az első eszmélők

Mintha az EU-s elnökség esetében is a civilek ébrednének legelőször. Az elnökség formális adminisztrációja mellett ugyanis fontos kérdés a társadalmi részvétel, a szektorok közötti együttműködés, s ebben elkerülhetetlenül nagy szerepük van/lehet a civil szervezeteknek. A hazai civil szférában az egyik ilyen első ébredő a DemNet (Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány) amely július 9-én délután öt órától budapesti Parlament Cafe-ban "Az európai uniós elnökségek tapasztalatai és a felkészülés" címmel kerekasztal beszélgetést szervez – melyre a témában érintett nagykövetek (Szlovénia, Csehország, és Franciaország), politikusok, civil és kormányzati szakértők és a média képviselői kaptak meghívást avégett, hogy kialakulhasson az eszmecsere. A DemNet ugyanis olyan hároméves, az  Európai Unió által támogatott kezdeményezést hangol össze, amelyben a nemzetközi kooperáció főbb kérdéseit hazai és európai uniós kontextusból kívánja szemléltetni. Ekként a fejlesztési kérdéseket összeköti a 2011-ben sorra kerülő magyar európai uniós elnökséggel, valamint az elnökség alatt felvetődő lehetséges prioritással, példaként választva a vízügyet – amely kiemelkedően fontos téma a hazai és nemzetközi fejlesztésben is.