Lesz-e elég távközlési és informatikai szakember az IKT-iparban és a termékeket felhasználóknál? Kik és hogyan segíthetnek át 1–3 millió felnőttet a digitális szakadékon? Ezekre a kérdésekre keresnek választ az állami, a vállalati és a civil szféra képviselői augusztus 25.–szeptember 15. között az ország regionális képző központjaiban.

Székesfehérvár után Budapesten is regionális szakképzési fórumot szervezett a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ,) a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK,) a Hírközlési Ágazati Párbeszéd Bizottság (HÁPB,) az Informatikai Vállalkozások Szövetsége (IVSZ), a Magyar Tartalomipari Szövetség (MATISZ,) a Magyar Elektronikai és Infokommunikációs Szövetség (MEISZ,) a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) az ágazati munkavállalói szervezetekkel.

Az informatikai fórumok részvevői ismertették véleményüket a képzési rendszer változásairól, az informatikai és kommunikációs (IKT) ágazat körülményeiről és kilátásairól, a távközlési és informatikai hálózatszerelők, a távközlési műszerészek, az általános rendszergazdák, a CAD/CAM-informatikusok, az informatikaialkalmazás-fejlesztők, az informatikusok, a számítógép-szerelők, a karbantartók, a távközlési asszisztensek, a web-programozók képzéséről. Az észrevételek ismeretében a Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságok (RFKB-k) többet tehetnek a szakemberigény és a -képzés összhangjáért.

A rendezvény második felében a digitális írástudás terjesztését szolgáló programokról – NETreKész, Munkaerő-piaci Háló, IT-mentor – s az intézményekkel együttműködő szakmai szervezetek, mentorok, tutorok, helyi véleményformálók szerepéről volt szó.

Bihary Pál (Budapesti Munkaerő-piaci Intervenciós Központ) elmondta: a változó igényeknek megfelelő változóképes képzési rendszerre van szüksége az országnak, a pályakezdőknek. Ezt a célt szolgálja a foglalkoztatási és a szakképző intézmények, a gazdaság meg a civil szféra eszmecseréje.

Mlinarics József (Matisz –> Magyar Tartalomipari Szövetség) szervezőként, moderátorként és előadóként is részt vett a programsorozatban. Ismertette a Matisz tapasztalatait a képzéssel, s a civil szakmai szervezetek szerepével kapcsolatban. Az előadások után pedig szólalásra biztatta azokat, akiknek lehettek észrevételeik az elhangzottakkal kapcsolatban. Egyebek között elmondta, hogy az informatikában sokan boldogultak, boldogulnak autodidaktaként, de mind nagyobb szükségük lesz a szervezett képzésre. Itt ugyanis sok más szakterületnél jobban csökken a távolság a képzés, át- meg továbbképzés rendszerei között. Olyan tudati, intézményi és érdekeltségi viszonyokat kell teremteni, amely kedvez a TÉT (Tanulás egy Életen áT) szellemének.

Csányi Lászlóné, a MGYOSZ képzési és kutatási igazgatója részletezte a szakképzés átalakításának céljait. Az új rendszerben remélhetően csökkennek az ország indokolatlan területi különbségei. A regionális képzési központok, a megerősített területi képzési intézmények feltehetően jobban alkalmazkodhatnak a vállalkozások igényeihez. Remény szerint javulnak az oktatás feltételei. A modul rendszerű képzés lehetőséget teremt a munkaadók által elvárt ismeretek alaposabb elsajátítására, háttérbe szorulnak a kevésbé hasznosítható információk, s nem kell újra és újra időt vesztegetni olyan ismeretekre, amelyeket egyszer már elsajátított a leendő szakember.

Budapesten négy területi integrált szakmai központba (TISZK) összpontosult a szakképzés. A fórum egyik pedagógus résztvevője szerint viszont kár volt megszüntetni az intézményüket, ami jól felszerelt, elismert szakiskola volt. Az új képzési rendszer nem egyhamar ellensúlyozza a korábbi értékek elvesztését.

Szabó András, a Petrik TISZK szakmai vezetője, az átmenet problémáit sorolja. A kérdőívek nem segítenek eléggé a munkaerőpiac valós igényeinek megismerésében, mert más-más fogalmakat ismernek, használnak a kérdőívek összeállítói, s a megkérdezettek. Érdemes ezért figyelni az álláshirdetéseket, s azokból következtetni, hogy milyen képzésre van szükség. A Java-programozók növekvő kereslete miatt például célszerű alaposan átgondolni a programozók képzésének súlypontjait.

A képző központoknak meg kellene előzniük a piac igényeit. Mennyiségben, minőségben és választékban erősíteniük kell szakembergárdájukat, de most, a tanév kezdetén még messze vannak ettől a céltól. Hiányzik számos szakoktató és a legtöbb jelentkező képzettsége sem biztató. Jó lenne közvetlenebb érdekeltséget teremteni a képzési járulékot fizető cégek és a képző intézmények között. A szakképzési járulékok azonban újabban a fenntartó intézményekhez folynak be. Félő, hogy így kevésbé hatnak a képzés színvonalára.

Hajdú László (Hírközlési Ágazati Párbeszéd Bizottság) hangsúlyozta: lényegesen több képzett informatikai és kommunikációs szakemberre lenne szükség, hogy az IKT-ipar még nagyobb arányban járuljon a GDP növeléséhez, hatékonyabbá váljék a munka a versenyszféra más területein, s a közszolgálatban. Informatikai tudás kell a távmunka meg más, rugalmas megoldások terjesztéséhez is, ha javítani akarjuk a foglalkoztatás arányait. Több lakossági szolgáltatót követel a digitális kultúra terjedése is. Jelenleg csupán minden második felnőtt jártas az infokommunikációs eszközök kezelésében, s ennél is kevesebben bővítik ismereteiket az interneten.

Újhelyi Zita (Közép-magyarországi Regionális Munkaügyi Központ) elmondta: informatikai rendszerük lehetővé teszi, hogy nemcsak a régióban, hanem azon kívül is áttekintést kapjanak a bejelentett munkaerő-keresletről és a kínálatról. Felmérhető, milyen tudás, képesség érhető el, s mire érdemes képezni a munkát keresőket. Az ország közepén is nagy szükség van erre, mert a munkát keresők fele szakképzetlen. Gond viszont, hogy négy munkanélküliből három az általános iskolát sem járta ki. Olyan település sem ritka, ahol a nagyarányú írástudatlanság felszámolása is hatalmas erőfeszítéseket sürget.

A munkaügyi központ a leendő foglalkoztatókkal és a képzésre vállalkozó munkanélküliekkel egyetértésben szerződik a képző intézményekkel a szükséges – és a költségkereteket meg nem haladó – képzésekre.

Örvendetes, hogy Budapesten és környékén viszonylag sok cég, intézmény vállalja a munkanélküliek képzését és képességeik fejlesztését. Oktatnak ECDL-t, s képeznek rendszergazdákat, gazdasági informatikusokat is. Sajnálatos, hogy az IKT-szakmák nem építenek eléggé erre a lehetőségre.

Debreczeni Győző (Miniszterelnöki Hivatal, Elektronikus Központ) az információs társadalom lassú bővüléséről beszélt. Természetesen a bővülést hangsúlyozta. Várhatóan 2010-re minden településen elérhető lesz vezetékes, vezeték nélküli, vagy kábelhálózaton a szélessávú internet. A különféle intézmények, a civil szervezetek pedig célul tűzték ki, hogy feléről harmadára csökkentik a digitális írástudatlanságot ebben az időszakban. Az internettel kapcsolatos félelmek eloszlatását, a sok új lehetőség bemutatását, a motivációk ébresztését szolgálja – a többi közt – a Netrekész program.

Gáspár Mátyás (Európai Teleház Szövetség, EUTA) tovább árnyalta a felvázolt képet, s kitért a pozitív folyamat lassúságának okaira is. Más területekhez mérten valóban sokat fejlődött Magyarországon az informatikai kultúra. A kapkodás, a kampányszerű nekibuzdulások, a változó koncepciók következtében viszont mintegy húsz százalékos elmaradással követjük a fejlettebb országokat. Késik a felzárkózás. Különösen az iskolázatlan, a falusi és az idősebb emberek digitális írástudásért, digitális kultúrájuk növeléséért kell sokkal többet tenni.

Az internet sokat segíthet a hátrányos helyzetűek társadalmi beilleszkedésében, foglalkoztatásában, testi, lelki egészségének az ápolásában. Hiányt megszüntető szerepet tölt be a közösség építésében. Különösen sokat nyerhetnek az érintettek, ha a körülményeiket ismerő IT-mentorok közreműködésével fellelik távoli ismerőseiket, s a hasonló sorsú, hasonló érdeklődésű embereket.

Az előadó leszögezte: közel van 2010. Csak akkor valósulnak meg addigra a kitűzött célok, ha az oktatási, művelődési és egyéb intézmények vezetői nemcsak az eszközök beszerzési lehetőségének tekintik a programot, s nem csupán a legszükségesebb digitális alapismereteket adják át az őket felkeresőknek, hanem – kellő tapintattal, figyelemmel – felkeltik érdeklődésüket a számukra érdekes információforrások, közösségek iránt is. Fontosabbá válik tehát a mentorok szerepe. Akkor cselekszik helyesen az állam, ha a "szingapúri modellnek” (–> autoriter, államilag vezérelt információs társadalom) megfelelő munkamegosztást alakít ki az állami, a vállalati és a civil szféra között. A munkaerőközpontok szolgáltatásai iránt megnövekedett kereslet például indokolttá tenné akkreditált mentorok foglalkoztatását.

Stefanideszné Kállai Erzsébet (Közép-magyarországi Regionális Munkaügyi Központ) is a mentorok bevonásának szükségességét érzékeltette. Az általa képviselt foglalkoztatási tanácsadói központ munkatársai nemcsak regisztrált munkanélküliekkel foglalkoznak, hanem olyanoknak is segítenek, akiket munkahelyük elvesztése fenyeget, s érthetően ódzkodnak nevük feljegyzésétől. Előfordul, hogy két tanácsadóra háromezer érdeklődő jut. Van, aki csak futólag tájékozódik, másnak viszont segíteni kell a megfelelő önismeret kialakításában és a szükséges pályaismeret megszerzésében.

Rehabilitációs információs centrumként is működik az iroda. Kerekesszékes és hallássérült emberek fogadására is felkészültek. Hatékonyabb a munkájuk, ha az érdeklődők fogadásán túl ellátogatnak a régió távolabbi településeire, s lakóhelyükön, vagy annak közelében segítik szolgáltatásaikkal a rászorulókat. Képzett, akkreditált mentorok bevonásával lényegesen növelhetik kapacitásaikat. A mentorok nagyban erősíthetik a kapcsolatot a hatóságok és a civil szervezetek között. A megváltozott munkaképességű embereket ráadásul motiválja, ha olyanoktól kapnak tanácsot, segítséget, akiknek sikerült kitörniük a hasonló élethelyzet korlátai közül.

Befejezésül Nemeskéri Klára, az Újbudai Teleház vezetője mutatta be egy számítógép-teremben, hogy a különböző érdeklődésű emberek milyen közösségekhez csatlakozhatnak a network.hu-n, milyen esetben és hogyan célszerű keresniük a neten, milyen információkat találnak az álláskeresők az afsz.hu, vagy az epalya.hu portálon. A rendezvény résztvevői ráébredtek: nem minden az információs és kommunikációs technológia ismerete. Alkalomadtán érdemes egy-egy tippért betérni a közeli teleházba és tanácsot kérni egy képzett és tapasztalt IT- (információs társadalom) mentortól.