Európa lelassult. Recesszióról, munkanélküliségről szólnak a hírek. Ráébredünk-e, hogy azok az országok kerülnek ki erősebbként a válságból, amelyekben a politikusok, a munkaadók és a munkavállalók készek az együttműködésre ; ahol a gazdasági célokhoz és lehetőségekhez igazodik képzés; ahol kiterjedt, rugalmas "atipikus" foglalkoztatás növeli a munkahelyi igények és a személyes adottságok összhangját?

Elméletben ismertek Magyarországon is a rugalmas foglalkoztatási formák. Sokan hallottak a távmunkáról, a rugalmas munkaidőről, a részmunkaidőről, a megosztott munkakörről, vagy az alkalmi munkavállalás legális lehetőségeiről. A gyakorlatban azonban a munkaadó és -vállaló is szívesebben halad a kitaposott úton. S ha ennek az útnak valamiért vége szakad, a világnak is vége. Megadja magát a sorsnak, aki rest a gondolkodásra, az új ismeretek elsajátítására, az új lehetőségek keresésére.

Mindenekelőtt tanulni kell. Jogszabályokat, új munkakultúrát, más munkaeszközök használatát, s egy sereg egyéb ismeretet. A Távmunka Szakmai Műhely ezért új és újabb alkalmakat keres a tapasztalatcserére. Állami, önkormányzati és civil szervezetek, új utakat kereső vállalatok szakembereit vonják be alkalmanként a megoldandó feladatok, a lehetőségek és a jó példák megbeszélésébe.

Átszervezés – minimális veszteséggel

A több telephelyű vállalatoknak s a közigazgatás intézményeinek egyaránt modellértékű lehet a KSH esete. Igazodniuk kellett az EU statisztikai rendszeréhez, s az ennek megfelelő regionális adatgyűjtéshez. Elkerülhetetlenné vált a megyei igazgatóságok összevonása új, regionális intézményekbe. Az átszervezés következtében viszont elveszthették volna tapasztalt munkatársaik jórészét.

Távmunkával csökkentették az átszervezés feszültségeit. Megyei központjaikban csak néhány koordinátort hagytak; akik viszont szívesen vállalták az összevonást, azok az új régióközpontokban folytatják tevékenységüket. A többieknek pedig felajánlották feletteseik az otthoni "iroda" szakszerű kialakítását.

A KSH egyik munkahelyi vezetője, egy informatikai rendszergazda és egy távmunkás osztotta meg tapasztalatait az érdeklődőkkel. Elmondták: az átszervezés közepette is teljesítették feladataikat. Az információbiztonság sem csorbult, mert megoldást találtak a hivatali adatok átvitelére szolgáló rendszer és a magáncélú internetezés különválasztására. Az idős szüleit otthon ápoló asszony pedig változatlanul kenyérkereső maradhatott. Továbbra is szót válthatott kolléganőivel – igaz, főleg e-mailben és internetes telefonon. Találkozhatott velük a feldolgozandó adatlapok átvételekor. Havonta egyszer pedig a szomszéd megyékben lakó távmunkásokkal is összejöhetett a rendszeres regionális továbbképzéseken. Sokat számított, hogy számítógép, internet került a családba. A munkahelyi adatkapcsolattól ügyesen elválasztott internet mindannyiuknak nagyobb ablakot nyitott a világra.

A település is kezdeményezhet

Alapvetően a munkahelyi vezetőkön múlik, milyen munkaköröket szerveznek át távmunkába, hogyan teszik ezt, kikre bíznak önálló munkát, miként készítik fel őket erre, milyen megoldást találnak. Akinek viszont nincs munkája, vagy új munkahelyet keres, sehova sem kopogtathat be azzal, hogy kérem, alkalmazzanak távmunkában. Meg kell ismernie előbb a munkahelyet, a feladatokat, a kollégákat. Tapasztalatot kell szereznie, s önállónak bizonyulnia, hogy minimális irányítással optimális eredményt érjen el.

Kiderült: tévhit volt, hogy a távmunka automatikusan megoldja a nagyobb munkahelyektől távoli településeken élők, a kismamák, vagy a sérültek foglalkoztatásának gondját. Vagy talán mégsem kell ilyen könnyen feladni ezeket a szép elképzeléseket?

Örkény önkormányzata kísérletezett egy megfelelő modellel. Távmunka-házat létesített azoknak, akik helyben végezhető szellemi munkára vágytak. Számítógép-kezelői tanfolyamokkal s különféle szaktanfolyamokkal készítették fel a jelentkezőket a növekvő cégek "kiszervezhető" adminisztratív munkáinak elvégzésére. Akkoriban az örkényieknek jó kilátásaik voltak erre. A gazdaság globális lassulása valószínűleg nehezíti mostanában a dolgukat, de a példájuk így is hasznos lehet a rosszabb helyzetben lévő kistérségeknek, önkormányzatoknak. Talán mégsem csupán a vállalatok, intézmények munkaadói, hanem ők is tehetnek lépéseket a távmunka szervezése fele.

Hátrányos helyzetben

Jó, ha szabad a verseny. De csak akkor, ha egyenlőek az esélyek. Hátrányban van viszont a vak, a siket, a mozgássérült. Az is nehezen kap munkát, aki ötven felé bandukol, aki több gyermeket nevel, aki gyes után próbál elhelyezkedni, aki gyerekként a mindennapok örömeibe feledkezik tudásának, képességeinek fejlesztése helyett, aki szüleinek elborzasztó kultúráját viszi a közösségbe, s akiről a bőrszíne miatt ismeretlenül is minden rosszat feltételeznek.

Dr. Derera Mihály (látszólag) közelít a nyugdíjas kor fele. Bottal sem könnyen közlekedik. Valószínűleg hosszú ideig sikertelenül próbálkozna, ha valahol ismeretlenül munkát keresne. Pedig nagy tudású ember. Az Oktatási Továbbképző és Távmunka Intézet igazgatója a Mozgássérültek Egyesületeinek Országos Szövetségében. Helytáll a munkájában. Sikeresen tárgyal hazai és nemzetközi intézmények képviselőivel. De, mint mondja, alkalmatlan lenne egy bordásfal felső rúdjának letörlésére, vagy hasonló feladatokra.

Megfelelő, személyre szabott oktatás, képességfejlesztés másokból is kihozhatná azokat a tulajdonságokat, amelyek ellensúlyozhatják hátrányaikat. Erre kellene alapozni a támogatási és pályázati rendszert, mert a megváltozott képességűeket tömegesen foglalkoztató munkahelyek igénytelen – nem egyszer felesleges – munkát adnak, nem segítenek a képességek fejlesztésében, s az erre fordított közpénz is inkább a vállalkozót segíti, mint a rászorultat.

Képes János, a Budapesti Munkaerő-piaci Intervenciós Központ (BMIK) távmunka programirodájának vezetője reagált a javaslatra: olyan megoldást kell találni, amely esélyt ad a jó képességű embereknek, s azok helyzetét sem rontja, akiknek kevesebb az esélyük a kitörésre. Valószínűleg többször is össze kell ülni a téma szakértőivel, amíg kialakul a célravezető, komplex megoldás. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium szívesen fogadja az ilyen kezdeményezéseket, de sokat kell tenni még ahhoz, hogy Dániához hasonló szinten éljünk a távmunka – és általában a rugalmas foglalkoztatás – lehetőségeivel.

Dr. Kutor László, a Budapesti Műszaki Főiskola Neumann János Informatikai Karának szakcsoportvezetője elmondta: sokat segíthet az információ-technológia a vakok képzésében. Ismertetett számos megoldást, amely könnyíti a különböző mértékben látássérültek számítógép-használatát. Lehetőséget teremtenek az otthoni munkavégzéshez is. A kis példányszámú gyártás következtében azonban meglehetősen drágák ezek a speciális gépek. Az emberi szempontokon túl gazdasági megfontolásból is érdemes lenne kiegészíteni a beszerzés költségeit, hiszen megfelelő eszközökkel eltartottból adófizetővé válhatnak az érintettek.

Dr. Radnai Tamás, a Hungary.Network Zrt vezérigazgatója megjegyezte: van egy vak programozó munkatársa. Kitűnő munkát végez. Miután megismerte a feladatait, bizonyított és beilleszkedett a közösségbe, távmunkát vállalhatott. Több időt tölt így otthon, mint a cégnél. Kevesebbet kell utaznia, kevesebb elvesztegetett időt, fáradságot, veszélyt kell vállalnia a közlekedéssel. De az ő esete nem különleges. Egészségi állapotuktól függetlenül mások is lehetőséget kapnak erre, ha megengedi a munkájuk, s ha önálló munkára képesek. Rég "kinőtték" volna az irodájukat, s drága pénzen kellene újat bérelniük, ha nem építenek a távmunkára. Így viszont tetemes pénzt takarítanak meg, más célokra fordíthatják, s az üresen maradt irodarészt is többcélúan hasznosíthatják.

Itt kerülhetett sor, például, a távmunka műhely-tanácskozására is.

Dr. Laczkó Zsuzsanna, a SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány igazgatóhelyettese felhívta az érdeklődő cégvezetők figyelmét arra, hogy az informatikai eszközöket és megfelelő képességeket igénylő távmunkán kívül egyéb lehetőségek is adódnak a rugalmasabb munkavégzésre. Megfelelő körülmények között alkalmazhatják a rugalmas munkaidőt, a részidős foglalkoztatást, vagy az alkalmi munkavállalás legális lehetőségeit. Idővel valószínűleg a megosztott munkakör jogi feltételei is kedvezőbbek lesznek. A mikrovállalkozások üzleti tervezését, munkaszervezését, piaci alkalmazkodóképességét különösen segíti, ha igénybe veszik ezeket a lehetőségeket. Hozzájárulhatnak így a huzamosabb ideje nem dolgozók beilleszkedéséhez is. Jó tudni, hogy számos program segíti ezt. Érdemes csatlakozni és jót tenni a társadalomnak, a rászorulóknak, s nem utolsó sorban saját vállalkozásuknak.

Úgy tűnt föl, sikerült ezúttal is hasznos gondolatokat ébresztenie a Magyar Távmunka-szövetségnek (MTMSZ) és a távmunka-műhelynek. Forgács Tamás, Bogdánfy Géza s társaik jó célok érdekében szervezik az állami intézmények, a gazdaság szereplői és a civil szakmai szervezetek együttműködését, tapasztalatcseréjét. A távmunka kultúrája lassan, de terjed. Érdemes felkeresni a távmunka-honlapothttp://www.tavmunka.org, hogy a lassú szóról a terjedésre helyeződjék a hangsúly.
 
Dániát valószínűleg nem érjük utol egyhamar. Ehhez a távmunka gyakorlatán túl a képzés és a foglalkoztatás jobb összhangja, a munkaadók és munkavállalók párbeszédének erősebb intézményi alapja, s országszerte érettebb közéleti kultúra kellene. Az utóbbi pedig olyan, mint az angol gyep, amelyet naponta locsolnak és hetenként nyírnak. Kétszáz év múlva így a miénk is ilyen lehet.