ÉRDEKEL AZ ÚJ INFOVILÁG
 Az újságíró archivumából: Ortutay, a mesegyűjtő Bartók és agyafúrt politikus
nagyobb betű kisebb betű comment e-mailben elküld nyomtatás
Az újságíró archivumából: Ortutay, a mesegyűjtő Bartók és agyafúrt politikus

Az újságíró archivumából: Ortutay, a mesegyűjtő Bartók és agyafúrt politikus Kocsis Tamás „Sub Rosa – avagy megíratlan megírandók” cím alatt kéziratként kezelt gyűjteményének alábbi részlete Ortutay Gyula (a képen) professzor politikusi portréját gazdagítja néhány egyéni ecsetvonással. Ortutay 1938-tól naplót írt, s úgy rendelkezett, hogy annak a doboznak a tartalmát, amelyben a nagytömegű papírhalmazt összegyűjtötte, 30 évvel a halála után közzé kell tenni. A három évtized nemrég lejárt, a napló megjelent – s vitatkoznak is derekasan arról, amit tartalmaz, meg arról is, aki írta... 

A népzenegyűjtő Kodály Zotán. (Foto: Gink Károly.)A népzenegyűjtő Kodály Zotán. (Foto: Gink Károly.)
Ortutay Gyuláról (1910–78) számomra megfellebbezhetetlen két útmutatást kaptam. Az elsőt, amely szerint ő „a magyar népmesegyűjtés Bartókja” – Kodály Zoltántól. A másodikat, nevezetesen: „nagy az esze, mindent megtanult, amit megtanulhatott. Akarnok és agyafúrtan okos” – édesanyámtól.

Tutus – miként környezete nevezte – Kodálynál akkor került szóba, amikor apám, Dernői Kocsis László a Független Kisgazdapárt amolyan modern szürke eminenciásaként, 1945-ben, Tildy Zoltán megbízásából azért járt nála, hogy rábeszélje a Mestert: támogassa a nyilvánosság előtt a pártot a második világháborút követő első, szabad, nemzetgyűlési választásokon. Közös ismerősként Ortutayt is emlegették. Én, talán remélt erősítésként, gyerekkíséretként vettem részt a „mazarini” akcióban a Köröndön, de kiderült, az én mosolygásom sem segített. A megbízás nem sikerült. Kodály azzal is jelezte, a kényes témát rövid úton lezártnak tekinti, hogy átfogta a vállamat és rám kérdezett: "Kis Kocsis, mire tanít az apád?"

– Arra, hogy most már nyugodjak meg, vége a háborúnak. Nekem ezentúl csak mindig jobb lehet – feleltem.

Mire Kodály:

– Remélem igaza lesz, de ki tudja ezt megígérni. Nekünk mindenesetre az a dolgunk, hogy biztassuk az embereket, okuk van a bizakodásra. Erre vállalkozom is. Mert ilyen szörnyűségek után, amiket végigéltünk, joguk van rá, hogy legalább bízzanak. 

Jóval később tudtam meg valójában, ki, mit mondott ott és akkor: 10 évesen kicsi voltam ahhoz, hogy értsem az elhangzottak mélységét, meg arra is, hogy emlékezzem rájuk. Öregem megőrzött feljegyzése tartalmazta a történteket, az Ortutayra, a mesegyűjtőre vonatkozó részt is. Ezt az 1954–55. egyetemi tanévben mondta el nekem, amikor újságírószakos hallgatóként azt a megbízást kaptam, hogy a Toll című lapunknak interjút készítsek Ortutay Gyulával, az ELTE folklór tanszékének vezető tanárával.

Anyám intelmeiben ugyanekkor – vagyis immár 20 évesen – részesültem. Ő azok közé tartozott, akik Tutust egyszerre dicsérték számomra, meg nem titkoltan óvtak is tőle. Mert hogyan másként kellett volna értenem azt, amit néhány sorral feljebb már idéztem tőle? Amihez a maga női módján azt is hozzátette, hogy „minden szoknya vonzza, mint a mágnes”.  Ez egyébként közismert volt, sőt maga sem tagadta soha, s a kádári időkben diplomáciai, és Ortutay politikai karrierjét súlyosan érintő politikai következményekkel járt (a napló második kötetében Ortutay nem éppen csábos részletességgel számol be még szerelmeskedéseik hogyanjairól is a televízió népszerű bemondónőjével). De nekem akkor az „agyafúrt” szócska ütött különösen szöget a fejembe, s ennek jegyében kezeltem magamban minden értelemben haláláig – főként IQ-jai meghökkentően magas számának tudatában. 

Ortutay Gyula, a tudós néprajzos.Ortutay Gyula, a tudós néprajzos.
Mert Ortutay kimagasló szellemi készségeit, szakmai felkészültségét azok sem kérdőjelezték meg soha, akik néprajzi munkásságának egyes következtetéseit, főként pedig sok évtizedes politikai tevékenységének esetenkénti tartalmát és hátterét nem ritkán, a kezdetektől kritizálták. Tény: néprajzzal kapcsolatos tudományos díjakkal épp úgy felfegyverkezett már a Horthy-korszakban, ahogyan közéleti tevékenységével is országosan ismert értelmiségiként felvértezve érkezett 1945-be.   Szakmájának tekintélyei már egyetemistaként mint a népmesegyűjtés „ígéretes Benjáminját” emlegették, és 1936-ban valósággal „berobbant” a néprajztudományba, amikor felfedezte Szabolcsban Fedics István bátorligeti mesemondót, akinek rögzítette és feldolgozta teljes munkásságát. Így első Baumgarten-díját Ortutay már 26 éves korában megkapta, a másodikat pedig 1942-ben.

Harmincévesen lett egyetemi magántanára a népköltészetnek, s éppen Szegeden, amit nem kifogásolt az „egyetem fura ura”. A politikai színképét pedig érdekesen árnyalja, hogy budapesti pályája kezdetén a „főméltóságú kormányzó” nagy befolyású barátjának és belügyminiszterének, Kozma Miklósnak a két fia mellett házi tanítóskodott, sőt a „kegyelmes úr” bizalmasának is számított. Rádiósként, a néprajzkutatás ifjú titánjaként, meg otthonosan forgott mindazok köreiben, akik – mint mondani szokás – „számítottak” azokban az években. Másrészt viszont a többi között Radnóti Miklós barátságával büszkélkedhetett, s – jórészt Bajcsy-Zsilinszky Endre hatására – már 1942-ben szerepet vállalt az antifasiszta Történelmi Emlékbizottság működésében, 1944-ben pedig, Szálasi hatalomra kerülése után az ellenállási mozgalomban tagja lett az egyetemistákat mentő a Görgey-zászlóaljnak. A háborús években felvállalt tevékenységével tehát megalapozta minden későbbi lépését, rangját, teljes karrierjét. Azt is, hogy történetesen ő államosította 1948-ban kultuszminiszterként az iskolákat...

Ortutay akkor vált szorosabb ismeretségi köröm „legdrágább” tagjává, amikor karrierje csúcsán járt, a 60-as évek első felében. Tudósként akadémikus, egyetemi tanárként az ELTE rektora, élvonalbeli politikusként pedig az Elnöki Tanács tagja és a Hazafias Népfront főtitkára volt egy időben. Én a feleségemmel észak- és nyugat-európai riportútra készültem, s ehhez kértem a segítségét a Magyar Nemzet munkatársaként, hiszen az újság a népfront napilapja volt.

A tíz országot átfogó, 7000 kilométeres utazás az akkori, igencsak szűkre szabott devizális lehetőségekhez igazodva szerveződött: a szerkesztőség – személy szerint Mihályfi Ernő főszerkesztő - szerezte meg számomra a közlekedésre a pénzt forintban, a szocialista országokra járó napidíjakat a normáknak megfelelően, s a támogatást, hogy a pénzügyminiszter, Tímár Mátyás, mindkettőnknek engedélyezze az akkor éppen bevezetett 70 dolláros “turistapénz” kiegészítését 30–30 dollárral. A magam 100 dollárját és természetesen az asszony minden költségét magam fedeztem. Ortutay pedig felvállalta, hogy beajánl a népfront helsinkii testvérszervezeténél, a Finn Népi Demokratikus Uniónál.

Az eredményről tulajdonképpen egy rossz szavam nem lehet. Programokat szerveztek, interjúkat adtak, szaunáztattak Helsinkiben – és nem utolsó sorban – gondoskodtak a szállásunkról. Csak éppen... Olyan pénzért, ami – finoman szólva – megroppantotta teljes, 200 dolláros költségvetésünket, holott még előttünk állt a nyugati világból Svédország, Norvégia, Dánia, az NSZK és Ausztria. De hősiesen álltuk a csapást, és – amikor éppen nem látott minket véletlenül vendégül valaki az úton – a szó legszorosabb értelmében kenyéren és vízen éltünk a fejlett kapitalizmusban.

Hazaérkezésünk után derült ki, mit tartalmazott Ortutay levele Aimo Aaltonnennek, a világban nagybetűkkel jegyzett finn politikusnak címezve: azt írta, hogy az ő közeli barátja (ez voltam én), a Hazafias Népfront befolyásos napilapjának (ez a Magyar Nemzetre vonatkozott, s joggal) vezető munkatársa, s ezért kér személyesen tőle ennek megfelelő támogatást a riportút szervezéséhez.  Belátom: miből is gondolhatta volna Aaltonnen, hogy egy így felvezetett házaspárnak, ha Magyarországról érkezik Finnországba, anyagi csőd az Üdvhadsereg szállodaszámlája?

Jóval később Tutus derűsen bevallotta: „Visszafizettem az adósságot”. 1972-ben nemzetközi Herder-díjjal tüntették ki tudományos munkásságáért. A díj átvételére Ortutay repülőn utazott – és elvesztek a csomagjai. Az Alitalia pedig ellenőrizte előkelő utasa összes címét és rangját, s úgy döntött, a legmagasabb kártérítés jár neki. Meg is kapta a pénzt – majd váratlanul mégis előkerült a bőröndje. Nem kertelek: Ortutay jó néhány dollárt volt kénytelen visszafizetni az olasz légitársaságnak. Ő sem kertelt nekem:

– Tudod, marhára fájt, s ezen az sem segített, hogy rögtön a ti finnországi dollárjaitok jutottak az eszembe. Meg az, hogy 1960-ban elfelejtettem odaadni nektek a nászajándékot.

A nászajándék – csak mellékesen jegyzem meg – egyébként örökre elmaradt. De egy tőle kapott, életre szóló bölcsesség némileg kárpótolt érte. Negyvenéves voltam, 1975-ben, amikor azt mondta:– Eddig  azt csináltál, amit akartál, mégis épnek és egészségesnek érzed magad. Mostantól kezdve viszont, csupán azért, mert belépsz az ötödik x-be, – sajnos, én már kitapasztaltam – bármennyire vigyázol, valamid mindig fájni fog.        

Igaza lett, de legalább idejében megkezdhettem rá a felkészülést.
 
Ortutay Gyula úgy maradt meg emlékeimben, mint egyike azoknak a magyar értelmiségieknek, akiknek mesék szülte, szárnyaló álmait a 20. század valóságának folyamatos viharai ugyanabba a kalitkába zárták, mint magát az országot, amelyikben élt. Ettől a kettősségtől sohasem tudott szabadulni. Mint ahogyan attól sem, hogy eldöntse: a tudomány vagy a politika pezsegteti-e igazában a vérét. Ezt tanúsítja a naplója is, amit a világgal és önmagával is szüntelenül perlekedő, állandó agyműködésre ítélt, a mindenkori túlélésre berendezkedett intellektus olyan nyitottsága jellemez, hogy Ortutay okkal hihette: halálát követően legalább harminc év kell tartalmának publikálásához. Kiderült, ennyi is kevés volt. De két gondolata a vaskos kötetekből azért mindenképpen ide kívánkozik.


Az első: politikai prognózisa Európa és a világ tartósnak bizonyult kórságáról – s benne Magyarországról.

„Két integráló elv, egy birodalmi és egy társadalmi fogja újrarendezni Európát, s tán az egész világot. A birodalmi elv csak nagy birodalmak önálló s tudatos létezését engedi Európában, mint kialakul, a németét s az oroszét: a többi népek csak egyik vagy másik birodalom vonzásterében élhetnek, mint nemzetiségi államok, önálló nyelvvel, esetleg bizonyos kulturális önállósággal is, de a birodalmi központ által megszabott termelési, országszervezeti célokkal” – írta titkos dobozának közvetlenül a második világháború kitörését követően.

A második a „magyar néplélek” avatott tudósát igazolja számomra személyében. 1940-i párizsi utazásának tapasztalatait rögzítve állapította meg a maga sajátos módján: milyenek vagyunk mi. Hogy a francia tömeg „mulatságos, bármilyen sűrűn nyomódnak egymáshoz, mégis valahogy laza és kedélyes az egész, ha akarsz, nyomban szabadulhatsz. Nem úgy, mint nálunk, ahol az emberek legtöbbször úgy tekintenek egymásra, mint halálos ellenségekre. Én is.” Ehhez az „én is”-hez néhány oldallal odébb hozzátett még egy mondatot azokról, akikben akár mai „politikai elitünket” is felismerhetjük: „A parlamentben botrányos és megszégyenítő viták, ordítozások, a lapok teli alantas támadásokkal, rágalmakkal, védekezésekkel – mást nem is olvashatunk.” 

Ceterum censeo: nem sokat változtunk az elmúlt hét évtizedben. S politikusaink „színe-java” ugyanennyi idő alatt – még ennél is kevesebbet…   

Forrás: Infovilág
Az olvasók szerint a cikk hasznossága
(2)
(0)
nagyobb betű kisebb betű comment e-mailben elküld nyomtatás
Hozzászólások (0)
Ehhez a cikkhez még senki nem írt hozzászólást.
Olvasta már?
Értelem kontra érzelem – boldogsághiányos Magyarország
Értelem kontra érzelem – boldogsághiányos Magyarország

Illyés Sándorra, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Kísérleti Pszichológiai Tanszékének alapítójára, a filozofikus mélységű gondolkodóra, az empirikus tudósra, a nemzetközi jelentőségű kutatóra 2003 óta minden évben megemlékeznek a karon Sándor-nap táján. Az idei tanácskozás fő témájául az affektív és kognitív találkozások jelenségét választották, vagyis értelem és érzelem együttműködését vették górcső alá.

Bezárás
Orbán megosztó politikája csak akkor működik, ha van hozzá kellő ellenségkép A világsajtó részletesen taglalja a Közép-európai Egyetem, a CEU ellen indított magyar kormányzati támadást. A konzervatív német Frankfurter Allgemeine Zeitung kiemeli, hogy a CEU nemzetközileg az egyik legtekintélyesebb magyar egyetem. A kormány azonban első számú közellenségnek állítja be a finanszírozót, Soros György magyarországi születésű amerikai pénzügyi befektetőt, és a beterjesztett törvényjavaslat egyes elemei a CEU ellen irányulnak – állapítja meg a cikk szerzője, aki az egész ügy magyarázatát abban véli felfedezni, hogy Orbán Viktor megosztó politikája csak akkor működik, ha van hozzá megfelelő ellenségkép.
Hagyományosan gazdag húsvéti programok Bécsben Ahogy a tavaszi virágok bontják szirmaikat, úgy nyílnak sorra a húsvéti vásárok az osztrák fővárosban. Április közepéig összesen 260 standnál válogathatnak az érdeklődők, a kínálat a hímes tojástól a kézműves termékeken át a különleges ínyencségekig terjed.
A tévés szolgáltatásformák közül a kábeltévék iránt a legnagyobb az igény, az érdeklődők 41 százaléka sorolta első helyre ezt a műsorszolgáltatási típust. A leggyakrabban az internet- és tévészolgáltatók díjait hasonlítanák össze az ügyfelek, amire bőven van is lehetőségük: a tízezer lakosúnál nagyobb településeken átlagosan 7 tévé- és 13 internetszolgáltató közül választhatnak az érintettek.
Csillagködbe burkolódzó hálózat Pompás névre keresztelte a Zyxel a felhőből vezérelhető hálózati eszközcsaládját: Nebula (csillagköd). Ez az új technológia a kisvállalatok számára kínál minden eddiginél egyszerűbb hálózatmenedzselési megoldást. Az új Nebula-termékválaszték egy felhőmenedzselt hozzáférési pontból (NAP), felhőmenedzselt switch-eszközből (NSW) és egy felhőmenedzselt biztonsági átjáróból áll (NSG).
Értelem kontra érzelem – boldogsághiányos Magyarország Illyés Sándorra, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Kísérleti Pszichológiai Tanszékének alapítójára, a filozofikus mélységű gondolkodóra, az empirikus tudósra, a nemzetközi jelentőségű kutatóra 2003 óta minden évben megemlékeznek a karon Sándor-nap táján. Az idei tanácskozás fő témájául az affektív és kognitív találkozások jelenségét választották, vagyis értelem és érzelem együttműködését vették górcső alá.
Élet és halál: gyorsítandó az új gyógyszerek befogadása az ártámogatásba Senki nem tudja, hányan halnak meg azért, mert nem jutnak idejében olyan létező és hatásos gyógyszerekhez, amelyekkel sikeresen kezelik a rákos betegeket. A bürokrácia húzza az időt. Az új és hatásos onkológiai gyógyszerek befogadása az ártámogatásba rendkívül hosszú időbe telik Magyarországon.
Az újságíró archívumából: A berlini falról – kissé másképpen (4.) Tatár Imre: a magyar külpolitikai újságírás doyenje, miként mondani szokták: "nagy öregje". De lehet-e öreg egy olyan 97 esztendős kolléga, aki nyugállományba vonulása óta mást sem tesz, mint folytatja a hivatását. Ír. Az örökifjú Aranytoll-életműdíjas újságíró – az Infovilág szerkesztőségének felkérésére – néhány folytatásban olvasóink rendelkezésére bocsátja szerfölött gazdag archívumának egyik dossziéját, amely a berlini falépítésről és következményeiről szól.
Keine Angst vor dem Grauen Star ’Lass das Licht herein!’, ’Hab’ keine Angst vor der OP!’ Damit wirbt die Ungarische Gesellschaft für Kunstlinsen-Implantation und Refraktive Chirurgie für den rechtzeitigen operativen Eingriff bei Grauem Star. Die Mitglieder der Gesellschaft (im Mai 2016 gegründet), lauter Augenärzte, zogen durchs Land, um für den regelmäßigen Besuch beim Augenarzt zu werben, denn der Graue Star kann in einer ambulanten OP geheilt werden.