Az Európai Unióban egy kisvárosnyian, 60–63 ezren követnek el befejezett öngyilkosságot, és a lelki egészség megőrzése mind sürgetőbb feladat az egész kontinensen. Az uniós állampolgárok közül minden negyedik küszködik valamilyen mentális problémával, és a tendencia ismeretében tartani lehet a helyzet rosszabbodásától.

Magyarországon a rendszerváltozást követő növekvő munkanélküliség, az életfeltételek romlása miatt rohamosan emelkedett a pszichés problémákkal küzdők aránya. Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) bezárása és a járóbeteg-ellátás hiányosságai következtében az egészségügy e szektorában egyre nagyobbak a gondok. Kevés a szakdolgozó, a pszichoszociális munkatárs, miközben az orvosok egy része inkább külföldön próbál boldogulni, s bár például a hazai drog- és alkoholstratégia világosan körvonalazza a teendőket, igen lassú az előrehaladás. Az ellátatlan vagy hiányosan kezelt emberek közül sokan kerülnek az utcára, válnak hajléktalanná.

Mint a mai tájékoztatón Kurimay Tamás, a Magyar Pszichiátriai Társaság leendő elnöke fogalmazott: minden erőfeszítés dacára megmaradt a pszichiátria megbélyegezettsége. A feladatok ugyanakkor különösen nagy erőfeszítéseket követelnek az egész társadalomtól, beleértve a civil szervezeteket is. E teendőket egyaránt tartalmazza a lelki egészségügy európai paktuma, valamint a Lelki Egészség Országos Programja.

A Magyar Pszichiátriai Társaság jubileumi, hetedik tanácskozása a vázoltak ismeretében a „harminc év az egyéni és közösségi krízisek szolgálatában” mottót választotta. A konferencia előadói kiemelt figyelmet szentelnek a finanszírozás kérdésének, hiszen maga az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) saját belső felmérése mutat rá a pszichiátria súlyosan hiányos finanszírozottságára. Az OEP nem számol elegendő mértékben azzal, hogy a pszichiátriai osztályok tevékenységében meghatározó az emberi munkaráfordítás. A jobb minőségű „teljesítés” ugyanakkor egyenesen arányos a létszámmal. A finanszírozó a jelek szerint nem támogatja a komplex biopszichoszociális ellátást sem.

Régebbi keletű probléma, hogy miután hét évvel ezelőtt a pszichiátriai rehabilitációs ágyak átkerültek az „általános” rehabilitációs ágyak közé, nincsenek eléggé a szakmai irányítás látókörében. Előrelépésként értékelhető azonban, hogy e helyek hamarosan visszakerülhetnek a pszichiátriai ellátás rendszerébe, ahol majd a Pszichiátriai Szakmai Kollégium szabja meg a felhasználás feltételeit.

A mai tájékoztatón szó esett arról is, hogy a konferencia kiemelten foglalkozik a kényszergyógykezelés témakörével. Jelenleg 200–240 olyan embert ápolnak, aki a bűncselekmény elkövetésének időpontjában nem voltak beszámítható állapotban. Napjainkban ezekre az intézményekre a 19. századi börtönviszonyok a jellemzőek. A május 1-jétől hatályos törvény a kényszergyógykezelés idejét a kiszabható maximális szabadságvesztés idejére korlátozza, így több mint húsz főt bocsátanak el a hatályba lépés napján. Akad közöttük olyan, akinek az állapota további kötelező kezelést indokol, ám magas biztonságú pszichiátriai osztályok napjainkban nem állnak rendelkezésre. Az elbocsátandó betegek négyötödét belátható időn belül a pszichiátriai betegek otthonában kell elhelyezni, mert a betegcsoportnak csak töredékét lehet visszabocsátani otthonába. Csakhogy a magyar ellátó rendszer nincs felkészülve ezeknek az embereknek a fogadására, ezért a bűncselekményért jogerősen elítélt, gyakran súlyos betegségekben szenvedő mentális betegeket a pszichiátriai bántalmakkal küszködő „civilekkel” közös osztályokon látják majd el.

A kutatások érdekes új megállapításairól is lesznek beszámolók a Pszichiátriai Társaság konferenciáján. Így például az öngyilkosság és az elkövetők születésnapja közötti összefüggésről. A kutatók megállapítása szerint a magyar férfiak kifejezett érzékenységet mutatnak a születésnap dátumára: lényegesen többen követnek el öngyilkosságot születésnapjukon – minden korosztályban – mint az év más napjain. A nők körében csak az idősebb korcsoportban mutatkozik – enyhébb formában – ez az összefüggés.

Érdemes kiemelni a szenvedélybetegségek témakörében a dohányzással kapcsolatos két felmérés (1990, 2005) összehasonlítását. A dohányosok aránya tizenöt év alatt a 18–65 éves korcsoportban nem változott (42–43%), ugyanakkor a fogyasztott cigarettamennyiség lényegesen csökkent. A dohányzás az átlagosnál gyakoribb a férfiak, az alacsonyabb iskolai végzettségűek, az elváltak, és középkorúak körében. 

Az egyik legdinamikusabban fejlődő terület az evészavarok vizsgálata. Újdonságnak számítanak a férfi testképpel kapcsolatos vizsgálatok, hiszen a férfiakra kifejlesztett új testképmérő eljárásoknak speciális követelményeknek kell megfelelniük.

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének pszichológusai és kutatói arról számolnak be, hogy online programot dolgoztak ki az evészavarban szenvedők számára. Ezzel segítik és támogatják a már valamilyen kezelésben részt vett, evészavarban szenvedő magyar lányokat. Minthogy online programról van szó, nem kell a segítségre szorultaknak messzire utazniuk a támogatásért, és mindezt teljesen ingyen vehetik igénybe.