Véletlenszerűen megkérdezett járókelők körében tartottam magán-közvéleménykutatást ma ebéd után, miközben a Budai Várból a metró felé bandukoltam a kora tavaszi szikrázó napfényben. Azt kérdeztem mintegy tucatnyi velem szembe jövőtől, hogy tudja-e, ki a magyar Himnusz költője és zeneszerzője. A szövegíró Kölcsey Ferenc nevét négyen említették a tizenkét megszólítottból (három középiskolás meg főiskolás, egy pedig ezüstkorú hölgy), a dallam tulajdonosát viszont csak egy úr nevezte meg helyesen: Erkel Ferenc. A válaszadók (diákok és idősebbek) között volt, aki Mozartot, és volt, aki Kodályt említette, egy lány kis híján ráhibázott: "valamilyen Ferenc, alighanem Liszt"... (A képen: Erkel Ferenc.)

A véleményfirtatás oka: ma délben a várbeli Zenetudományi Intézetben, a valamikori Erdődy-palotában tartották az Erkel-emlékévet megnyitó sajtótájékoztatót, ami végül is kettős alkalommá lépett elő, miután Erkel Ferenc 200, Gustav Mahler cseh zeneszerző és karmester pedig 150 esztendővel ezelőtt született. Nem pusztán a tehetség, a hivatás és a kerek évforduló köti össze a két európai zsenit, hanem az is, hogy mindketten ugyanott, a pesti, Sugár úti palotában, az Operaházban gyakorolták hivatásukat. (Igaz, a nyughatatlan Mahler csak három évig, így is örökre beírta nevét a magyar zene krónikájába.)

A Haydn-év alkalmával, tavaly már bizonyított KLASSZ Zenei Iroda most, ha lehet, még gazdagabb megemlékező műsorfolyamot állított össze a magyar nemzeti opera megteremtője, nemzeti imádságunk, a Himnusz szívet-lelket remegtető, könnycsalogató dallamai szerzője, Erkel Ferenc születésének idén esedékes 200. évfordulójára. A Hunyadi László, a Bánk bán, a Bátori Mária, Dózsa György, az István király, a Brankovics György, a Sarolta – operák, kantáták, zenekari művek, balettbetétek, dalok, zongoradarabok... – zseniális komponistája, pedagógus, virtuóz zongoraművész, kora zenei életének nagy szervezője is volt: 1853-ban ő alapította meg a Filharmóniai Társaságot. Emellett (ezt még kevesebben tudják róla, mint azt, hogy a Himnusz zenéjét is ő szerezte) mesterfokon sakkozott, a 19. századi magyar sakkélet vezéralakjának számított. Lám, a ragaszkodás a fekete–fehérhez: a zongorabillentyűkhöz és a sakktáblához...

Szerfölött gazdag Erkel–Mahler-programról számolt be részben dr. Lauter Éva, a Balassi Intézet igazgatója, részben Erdődy Orsolya, a KLASSZ Iroda vezetője és Erdmann Gyula, Erkel szülővárosa, Gyula alpolgármestere (az Erkel-emlékprogramok sorozata már a minapi nemzeti ünnepen megkezdődött a legvirágosabb alföldi városban. Elhangzott a többi között, hogy térségünk magyar középiskolásai számára vetélkedőt tartanak Erkelről és koráról, az Erkel Társaság nemzetközi tudományos konferenciát rendez, november 7-én megnyílik a felújításra váró gyulai szülőház új, állandó Erkel-kiállítása, a Várszínház pedig egy sor előadással tiszteleg a város nagy fia emlékének.

Központi költségvetésből tetemes összeget költenek a kettős jubileum méltó megtartására – jelentette be Erdődy Orsolya a Hungarofest Klassz Zenei Irodája képviseletében. Elmondta, hogy a rendezvények többsége a pesti Andrássy útra összpontosul, miután Erkel és Mahler munkásságának színhelye volt (Opera, Zeneakaémia), emellett szellemes ötlettel összeköthető az idei programfolyam a jövőre esedékes Liszt-évvel. Liszt Ferenc ugyancsak kétszáz esztendővel ezelőtt, 2011-ben született.

Irigylendő magyar 19. század: zsenik sokaságát adtad népednek s a világnak!Bár az idei kettős jubileumi év eddig ismert valamennyi programja megtalálható az interneten (jó ötlettel linkek mutatnak a társrendezők honlapjaira: www.erkel-2010.hu; www.erkel-mahler.hu; www..erkel-bicentenarium.hu; www.gyula.hu...), már most jelezzük, hogy szeptember elején irodalmi-zenei szalon nyílik a pesti Andrássy út újra fényes Párizsi Nagyáruházának pompásan helyreállított Lotz-termében. Az Akadémia dísztermében egyedülálló hangversenyre kerül sor Erkel és korunk zeneszerzőinek műveiből. A Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik kiemelkedő rendezvényeként tegnap a Petőfi Irodalmi Múzeumban nyitották meg a Mahler-évet a bécsi századforduló világát fölidéző zenés időutazó beszélgetéssel (Alma Mahler Szalon); a program ott is folytatódik az év végéig.

Ne feledkezzünk el a mai sajtóeseményen felsorolt többi kiemelkedő programról se: az Akadémia Zenetudományi Intézetében az ősszel nyílik és a jövő tavaszig tart majd a Nemzet, történelem, opera című emlékkiállítás. A másik nagyszabású kiállítás június 5-én nyílik a Liszt FErenc Emlékmúzeumban és Kutatóközpontban, címe: Erkel Ferenc, a Zeneakadémia igazgatója. Az 1875-ben fölavatott intézmény elnöke Liszt Ferenc volt. A Petőfi Irodalmi Múzeum vándorkiállítást állít össze Erkel és kortársai – a zene és az irodalom kapcsolata címmel. Gyulán szeptemberben tartja 22. tudományos konferenciáját az Erkel Ferenc Társaság.

A mai sajtóeseményen jelentették be, hogy a Balassi Intézet tetemes anyagi hozzájárulásával további Erkel-kéziratokkal gazdagodhat az Országos Széchényi Könyvtár, aminek Zeneműtára már eddig is nagyszerű gyűjteménnyel rendelkezett, miután a múlt század elején Erkel családja a nemzet könyvtárának rendelkezésére bocsátotta a hagyaték jórészét. A mostani szerzemény ugyancsak az Erkel família tulajdonában volt; olyan dokumentumokról van szó, amelyeknek létezéséről mindeddig a kutatók sem tudtak.   Hihetetlen, de így igaz: Erkel műveit még évtizeddel ezelőtt is kézzel írott kottákból játszották, és kéziratos partitúrákból vezényeltek a karmesterek is. Tallián Tibornak, a Zenetudományi Intézet igazgatójának kezdeményezésére megkezdték Erkel Ferenc operái nyomtatott kiadását. Elsőként a Bátori Mária jelent meg (2002), aztán négy évre rá a Hunyadi László partitúrája. Ma bemutatták a harmadik opera, a Bánk Bán kritikai kiadását. Legföljebb szakmai körökben volt ismeretes sokáig, hogy napjainkig eltorzított változatban játszották ezt az operát (sok-sok évtizeddel ezelőtt kihúztak belőle, zenéjébe beleírtak, szerepeket változtattak, súlyoztak stb. A háromkötetes Bánk bán-partitúra hiteles kiadása Dolinszky Miklós hozzáértését, kutatói szorgalmát dicséri. A helyreállított változatot egyébként elsőnek a Debreceni Csokonai Színház adta elő Vidnyánszky Attila rendezésében.

Meg nem erősített értesülésként a mai tájékoztatón elhangzott, hogy az Erkel-évforduló okán a Magyar Állami Operaház is visszatér az eredeti, a szerző által megalkotott változathoz.

És ha már említtetett a debreceni színház, itt illendő megköszönni három művészének, Bódi Mariannának, Cselóczki Tamásnak és Haja Zsoltnak, hogy zengzetes hangízelítőt adott a Bánk bánból, az eredetiből (!) a sajtótájékoztató közönségének. A hálás taps az énekeseket zondorán kísérő Kunsági Istvánnak is szólt.

A Himnuszra, Kölcseyre, Erkelre irányuló kérdéseimre kapott lehangoló válaszok után már meg sem kíséreltem, hogy Gustav Mahler, netán a Titán szimfónia szerzője iránt érdeklődjem, miközben a Zenetudományi Intézetből a metró felé tartottam. Nem szerettem volna, hogy bárki is tolakodónak véljen...