ÉRDEKEL AZ ÚJ INFOVILÁG
 1946. február 1.: legfiatalabbként a II. Köztársaság kikiáltásán
nagyobb betű kisebb betű comment e-mailben elküld nyomtatás
1946. február 1.: legfiatalabbként a II. Köztársaság kikiáltásán

1946. február 1.: legfiatalabbként a II. Köztársaság kikiáltásán

A szerző – élete több, mint 75 évének és jó fél évszázados újságírói tevékenységének – „Sub rosa, avagy megíratlan megírandók” cím alatt összegyűjtött és megfogalmazott „magánemlékeit” már többször megosztotta az Infovilág olvasótáborával. Az alkalom ezúttal 1946. február 1-je, a II. Magyar Köztársaság kikiáltásának 65. évfordulója. 


A köztársaság kikiáltásának napja: 1946. február 1., az Országháza előtt.A kulturális miniszter előterjesztésére a kormány 2005-ben február 1-jét a köztársaság emléknapjává nyilvánította.
Rákosi Mátyás akkor még csak egyszerűen a kommunista párt főtitkára volt, s nem, mint később, népünk – benne persze kölyök jómagam – „atyja”. Én pedig a legfiatalabb magyar állampolgárként, 1946. február 1-jén ott lehetettem a II. Magyar Köztársaság kikiáltásánál. A helyszínen, az ország házában.


Apám – az igazi persze, aki akkor még nem is gondolhatta, hogy később mindenkivel közösen, az egész  országra érvényes „atya-konkurenciát” kap – úgy látta: a gyermekként végigélt világháború, a 9 évesen gyakorolt egyhetes illegalitás, zsidó nagyanyám és katolikus, de katonaszökevény keresztapám bújtatása a lakásunkban és a pincében,  1944 végi két, nyilas házkutatás izgalmaival a hátam mögött; a házunkat ért, belövésekkel tarkított 1945. január eleji pesti ostrom és a közös Hitler–Szálasi-féle rémuralom alóli felszabadulás, majd az új világ főként kisgazda politikusaival való mindennapos találkozások feljogosítottak arra, hogy magával vigyen a Parlamentbe. 


Édesanyám ünnepi ruhába öltöztetett, s újra meg újra lelkemre kötötte: "Úgy viselkedj ott, mintha felnőtt volnál, ne szégyenkezzünk miattad az apáddal!" 


Tildy Zoltán, 1945. októberében, még nem köztársasági elnökként. A II. Magyar Köztársaság a Kossuth-címert választotta.Úgy viselkedtem, és történelmet láttam. Újságírók között ültem a főemelet sajtópáholyában, amikor ülni kellett; felálltam, amikor a többiek felálltak; tapsoltam, amikor a többiek tapsoltak. És én sem tartottam meg, hogy rám nem vonatkozott Nagy Ferenc nemzetgyűlési elnök szavazási felszólítása. Mert akkor, amikor a képviselők kimondták a végső igent, kihirdették a köztársaságot és közfelkiáltással megválasztották Tildy Zoltánt államelnökké, a szigorú házszabályok ellenére már mindenki együtt tapsolt, ülésteremben és azon kívül, meghívott diplomaták és más vendégek, a meghívottak egy emelettel feljebb is.


A hitelesség kedvéért: pontosan ez történt. Az 1945 novemberében megválasztott nemzetgyűlés közjogi és alkotmányjogi bizottsága 1946. január 28-án megtárgyalta a Magyarország államformájáról szóló törvényjavaslatot, majd 29-én a parlament elé terjesztette. A nemzetgyűlés január 31-én fogadta el az 1946. évi I. törvénycikket, amely eltörölte az (immár évtizedek óta király nélküli) királyság intézményét, és Magyarországot köztársasággá nyilvánította. Február 1-jén meg – e törvény hivatalos kihirdetése után –  letette az esküt a II. Magyar Köztársaság elnöke, a civilben református lelkész Tildy Zoltán, addigi miniszterelnök, a Független Kisgazdapárt vezére. Ezen a napon lett – 1849 után újból, s volt 1949 augusztus 20-ig – az ország egyik állami jelképe a Kossuth-címer. Szakértői megfogalmazásban: „Tetején és oldalán befelé ívelt, sajátosan magyarnak tekintett pajzsforma. A címer bal oldala piros alapon zöld hármas halmon arany koronát és a korona felett fehér apostoli kettős keresztet ábrázol, míg a jobb oldala vörössel és ezüsttel hétszer vágott, ún. árpádsávos”.


Tudjuk, az 1946. I. tc. sorozatos politikai kompromisszumok eredménye volt. A köztársasági elnök megkapta mindazokat a jogokat, amelyek az államfői tisztség nélkülözhetetlen elemei voltak: ő képviselte a magyar államot itthon és nemzetközileg, s ő gyakorolta, ha megkötésekkel is, a végrehajtó hatalmat a kormány útján. A nemzetgyűléssel azonban nem volt egyenrangú államhatalmi tényező: nem hívhatta össze az országgyűlést, csak bizonyos feltételek mellett napolhatta el, illetve oszlathatta a törvényhozást. Nem élhetett sem a törvényszentesítés, sem a teljes vétó jogával; a nemzetgyűlés hozzájárulása nélkül nem üzenhetett hadat és nem köthetett békét. Nem illette meg olyan régi feudális eredetű kiváltság, mint a főkegyúri vagy hadúri jog. Jogállása megfelelt a polgári demokratikus köztársaságok alapvető, a legtöbb országban akkor érvényesülő elnöki jogköreinek. A köztársasági törvény preambuluma viszont először iktatta törvénybe Magyarországon az emberi és politikai szabadságjogokat.

A köztársaságot ünneplők 1946. február 1-jén.Az eskütétel, okmányok aláírása, egyéb egészen és félig hivatalos ceremóniák után apám kézen fogott és magával vitt Tildy miniszterelnöki irodájába. A számomra – már tudom – a valóságosnál is nagyobbnak tűnő díszes titkárságon leültetett, egyedül ment be gratulálni Tildynek, akivel már akkor jó évtizedes volt a barátsága és a munkakapcsolata. Amiből a háború után nekem annyi jutott, hogy a környék gyerekeinek naponta magyarázhattam, miért jön apámért rendszeresen nagy autó reggelenként. Meg az elmaradhatatlan kérdés Tildytől, ha találkoztunk, vagy ha telefonált és én vettem fel a kagylót: "Hogy vagy, Tamás?" Én meg válaszoltam, ahogyan illett. Két mondatban, a másodikra édesanyám tanított, hogy ne higgyék, nincs mondandóm a felnőttek számára: "Köszönöm jól, Zoltán bácsi. És az iskolában nincs semmi különösebb újság, tanulunk..." 


Most viszont kint ücsörögtem egy nagy karosszékben, amikor nyílt Tildy dolgozószobájának az ajtaja és ketten léptek ki rajta. Nem éppen magas emberek. 


Az egyiket, Szakasits Árpádot már jól ismertem. Újságíró volt a háború alatt, emlékeztem, hogy rendszeresen  összepusmogtak szintén hírlapíró apámmal bajokról és kilátásokról akkor is, ha véletlenül ott voltam a „Magyarország” szerkesztőségében, a Rákóczi út 54. alatti legendás épületben; máskor pedig szemben, a Hauer cukrászdában, ahol nekem gesztenyepüré járt, amíg ők – néha nem csak négyszemközt – beszélgettek a világ fontos dolgairól. Tudtam: zsurnalisztából lett szociáldemokrata főpolitikus. 


A másik – képekről, filmhíradóból ismertem, élőben először éppen ezen a napon, a parlamenti ülésteremben láttam – Rákosi Mátyás volt. Együtt gratuláltak Tildynek, együtt jöttek ki, s együtt fedeztek fel engem a fotelban.
"A Dernői Kocsis László kölyke – magyarázta Szakasits. – Én is rábeszéltem az apját, hogy hozza el Tildy megválasztására. Újságíró akar lenni a fiú, hadd lássa, hogyan csináltunk köztársaságot a királyságból. Szerintem azért ül itt kinn, mert a titkárnő figyelmeztette az öregét, hogy te is benn vagy az elnöknél. Hátha megorrolsz, hogy mit keres ott egy gyerek, ahol te vagy..."


Ezt úgy mondta, és úgy nézett Rákosira, hogy én, a szóba került gyerek is éreztem, akarattal megfricskázta (bár meglehet, hogy csak utólag gondolom így). Rákosi mindenesetre elhúzta a száját, mielőtt a kezét nyújtotta felém. Nem mutatkozott be, nyilván természetesnek vette, hogy tudom, ki áll előttem.


"Nőj nagyra. És ne halljak rosszat felőled!" – mondta és ellépdelt. Hátulról nézve még kerekebbnek látszott a fejétől a talpáig, mint amikor szemből láttam. Szakasits viszont még maradt egy pillanatra, megsimogatta az arcomat s úgy hadarta el, hogy még a távozó Rákosi, meg a teremben mindenki más is jól hallhassa:


"Meg ne ijedj attól, amit mondott! Mindenkivel ilyen" – fintorgott, nem titkolva a többiek előtt orra gúnyos grimaszát sem.


S ezzel követte „a Matyit” – ahogyan Tildy Zoltán kedves arcú, mindig barátságos titkárnője motyogta Rákosi nevét az orra alatt. Nekem meg – bevallom – ott eszembe sem jutott, hogy meg kellett volna ijednem. Pedig akkor már hallottam a népszerű mondókát a budapesti újságkínálatról (ma már nem titok, hogy az akkor már író, újságíró Boldizsár Iván találta ki), pontosabban azt, hogyan kínálta harsogva a rikkancs az utcán a lapokat? Hát így: “Szabad Nép a Magyar Nemzet? Szabad Szó a Népszava? Szabad Föld az Új Magyarország?  Színház a Demokrácia! Ludas a Matyi!” 


És ahol ebben a felsorolásban Matyin magától értetődően Rákosi Mátyást érthette az akkori nagyérdemű...

Forrás: Infovilág
Az olvasók szerint a cikk hasznossága
(0)
(1)
nagyobb betű kisebb betű comment e-mailben elküld nyomtatás
Hozzászólások (0)
Ehhez a cikkhez még senki nem írt hozzászólást.
Olvasta már?
Élet és halál: gyorsítandó az új gyógyszerek befogadása az ártámogatásba
Élet és halál: gyorsítandó az új gyógyszerek befogadása az ártámogatásba

Senki nem tudja, hányan halnak meg azért, mert nem jutnak idejében olyan létező és hatásos gyógyszerekhez, amelyekkel sikeresen kezelik a rákos betegeket. A bürokrácia húzza az időt. Az új és hatásos onkológiai gyógyszerek befogadása az ártámogatásba rendkívül hosszú időbe telik Magyarországon.

Bezárás
Orbán megosztó politikája csak akkor működik, ha van hozzá kellő ellenségkép A világsajtó részletesen taglalja a Közép-európai Egyetem, a CEU ellen indított magyar kormányzati támadást. A konzervatív német Frankfurter Allgemeine Zeitung kiemeli, hogy a CEU nemzetközileg az egyik legtekintélyesebb magyar egyetem. A kormány azonban első számú közellenségnek állítja be a finanszírozót, Soros György magyarországi születésű amerikai pénzügyi befektetőt, és a beterjesztett törvényjavaslat egyes elemei a CEU ellen irányulnak – állapítja meg a cikk szerzője, aki az egész ügy magyarázatát abban véli felfedezni, hogy Orbán Viktor megosztó politikája csak akkor működik, ha van hozzá megfelelő ellenségkép.
Hagyományosan gazdag húsvéti programok Bécsben Ahogy a tavaszi virágok bontják szirmaikat, úgy nyílnak sorra a húsvéti vásárok az osztrák fővárosban. Április közepéig összesen 260 standnál válogathatnak az érdeklődők, a kínálat a hímes tojástól a kézműves termékeken át a különleges ínyencségekig terjed.
A tévés szolgáltatásformák közül a kábeltévék iránt a legnagyobb az igény, az érdeklődők 41 százaléka sorolta első helyre ezt a műsorszolgáltatási típust. A leggyakrabban az internet- és tévészolgáltatók díjait hasonlítanák össze az ügyfelek, amire bőven van is lehetőségük: a tízezer lakosúnál nagyobb településeken átlagosan 7 tévé- és 13 internetszolgáltató közül választhatnak az érintettek.
Csillagködbe burkolódzó hálózat Pompás névre keresztelte a Zyxel a felhőből vezérelhető hálózati eszközcsaládját: Nebula (csillagköd). Ez az új technológia a kisvállalatok számára kínál minden eddiginél egyszerűbb hálózatmenedzselési megoldást. Az új Nebula-termékválaszték egy felhőmenedzselt hozzáférési pontból (NAP), felhőmenedzselt switch-eszközből (NSW) és egy felhőmenedzselt biztonsági átjáróból áll (NSG).
Értelem kontra érzelem – boldogsághiányos Magyarország Illyés Sándorra, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Kísérleti Pszichológiai Tanszékének alapítójára, a filozofikus mélységű gondolkodóra, az empirikus tudósra, a nemzetközi jelentőségű kutatóra 2003 óta minden évben megemlékeznek a karon Sándor-nap táján. Az idei tanácskozás fő témájául az affektív és kognitív találkozások jelenségét választották, vagyis értelem és érzelem együttműködését vették górcső alá.
Élet és halál: gyorsítandó az új gyógyszerek befogadása az ártámogatásba Senki nem tudja, hányan halnak meg azért, mert nem jutnak idejében olyan létező és hatásos gyógyszerekhez, amelyekkel sikeresen kezelik a rákos betegeket. A bürokrácia húzza az időt. Az új és hatásos onkológiai gyógyszerek befogadása az ártámogatásba rendkívül hosszú időbe telik Magyarországon.
Az újságíró archívumából: A berlini falról – kissé másképpen (4.) Tatár Imre: a magyar külpolitikai újságírás doyenje, miként mondani szokták: "nagy öregje". De lehet-e öreg egy olyan 97 esztendős kolléga, aki nyugállományba vonulása óta mást sem tesz, mint folytatja a hivatását. Ír. Az örökifjú Aranytoll-életműdíjas újságíró – az Infovilág szerkesztőségének felkérésére – néhány folytatásban olvasóink rendelkezésére bocsátja szerfölött gazdag archívumának egyik dossziéját, amely a berlini falépítésről és következményeiről szól.
Keine Angst vor dem Grauen Star ’Lass das Licht herein!’, ’Hab’ keine Angst vor der OP!’ Damit wirbt die Ungarische Gesellschaft für Kunstlinsen-Implantation und Refraktive Chirurgie für den rechtzeitigen operativen Eingriff bei Grauem Star. Die Mitglieder der Gesellschaft (im Mai 2016 gegründet), lauter Augenärzte, zogen durchs Land, um für den regelmäßigen Besuch beim Augenarzt zu werben, denn der Graue Star kann in einer ambulanten OP geheilt werden.