ÉRDEKEL AZ ÚJ INFOVILÁG
 15-DIK MÁRCIUS, 1848
nagyobb betű kisebb betű comment e-mailben elküld nyomtatás
15-DIK MÁRCIUS, 1848

15-DIK MÁRCIUS, 1848

"...Tettre, ifjak, tettre végre, /


Verjük le a lakatot, /


Mit sajtónkra, e szentségre, /


Istentelen kéz rakott..." /


 (Petőfi Sándor: 15-dik március, 1848 -részlet)


Átadták a MÚOSZ életműdíjait és szakmai elismeréseit

(Forrás: eMaSa) Nem szabad elfogadnunk megalázó munkafeltételeket, retusálási parancsokat, vagy éppen felesleges bulvárosítást. De el kell fogadni a kis ország teherbírására vonatkozó számokat, be kell látnunk, hogy kevesebb lap lesz, és kevesebb újságíró – fogalmazott Horvát János újságíró, a MÚOSZ sajtónapi ünnepségén, melynek keretében szakmai elismeréseket adtak át, köztük a MÚOSZ életműdíjának számító Aranytollakat.
„A magyar újságíró társadalom – miként az egész magyar társadalom – hagyományosan nehezen és vonakodva néz szembe a megváltozott valósággal. Az újságírók többsége mind a mai napig nem emésztette meg, hogy szerepe alapjaiban megváltozott. Régen mi a politika aktív részesei voltunk. Missziót teljesítettünk. Benne voltunk a klubban. A döntéshozók közelében éltünk, tudtuk a dolgokat. A rendszerváltás után hamar kiderült azonban, hogy az újságírás sokkal inkább professzió, mint misszió, nem kiváltságos világ, hanem hivatás, melynek szakmai szabályai vannak, és a jó újságíró valójában közvetítő médium a nyilvánosság és politikai erők között, a társadalmi nyilvánosság ügyét szolgálja, és legkevésbé a maga érdekeit. És sajnos a piac törvényei ugyanúgy érvényesek rá, mint bárki másra” – mondta el ünnepi beszédében Horvát János a Magyar Újságírók Országos Szövetségének március 14-ei sajtónapi ünnepségén. 
Hangsúlyozva, hogy „a sajtóban dolgozók igazi, közös feladata, hogy ezt a nyilvánosságot okosan és jól működtessék. Éljenek vele, de ne éljenek vele vissza. Megélhetésük – becsületes megélhetésük – fő eleme az, hogy megtalálják helyüket e nyilvánosság formálásban, alakításban, egyénenként, újságíróként és szövetségeiken, szakmai egyesületeiken keresztül is.” 

„Tudom, hogy 1848 március idusán a szabad sajtót követelő ifjú tömegeket nemigen lehetett volna untatni terjesztési problémákat, vagy nyomdai költségeket ismertető szónoklatokkal. Mert akkor a tét tisztán politikai volt. Úgy hívták demokrácia. Tét ez ma is. Beszélnünk kell tehát róla mindaddig, amíg az új, úgynevezett médiaalkotmány valamint a médiatörvény demokráciát sértő cikkelyei, a közmédiából ismét államivá lett tévé és rádióbeli anomáliák el nem tűnnek. De ne feledjük; mai bajaink döntő része évek hosszú során át, a korábban felsorolt problémák nyomán jött létre” – figyelmeztetett Horvát János. (A beszéd teljes terjedelmében olvasható a MÚOSZ médiaszakmai portálján, az eMasán.)

Az ünnepi műsorban közreműködött Vallai Péter Jászai Mari-díjas színész: szellemes tolmácsolásában a jelenlévők Esterházy Péter írását, a „Kossuth Lajos azt üzente” címmel 1989 nyarán, a Hitelben közölt publicisztikát hallhatták. Duleba Lívia fuvolaművész Bartók Béla „Este a székelyeknél”, és a „Három csíkmegyei népdal” című művét adta elő, zongorán kísérte Gábor József

A díjak átadása előtt Acsay Judit, a MÚOSZ nemzetközi kapcsolatokért felelős alelnöke bejelentette: az olasz újságírószervezetek szövetsége szombaton az év riporterének járó díjjal ismeri el két magyar kolléga,Nagy Navarro Balázs és Szávuly Aranka – a MÚOSZ által is több támogató nyilatkozattal kísért – kiállását a magyarországi sajtószabadság védelmében. 

 A MÚOSZ Elnöksége és Választmánya 1978-ban határozta el, hogy emlékül és elismerésképpen Aranytollat adományoz a több évtizedes újságírói pályafutásuk alatt érdemes és kiemelkedő munkát végzett kollégáknak, életművük elismeréseként. Az Aranytollakat az e célra létrehozott bizottság javaslatai alapján az elnökség évente egy alkalommal ítéli oda, s ünnepélyes átadásukra a Magyar Sajtó Napján kerül sor. 

Az idei kitüntetettek: 

Árpási Zoltán sok éven át a MÚOSZ Elnökségének tagja volt, 2011 december óta a Küldöttgyűlés egyik elnöke. 1975-től tíz éven át a békéscsabai Lapkiadó Vállalat igazgatója, 1985 és ‘90 között a Békés Megyei Népújság, majd 1991 és 2006 között a Békés Megyei Hírlap, végül 2006 és 2010 között a Somogy Megyei Hírlap főszerkesztőjeként dolgozott, innen vonult nyugdíjba. Nemcsak szerkesztőként, jegyzetíróként becsüli környezete, hanem több kötet szerzőjeként is. Ezek közül három foglalkozik szülővárosával és lakhelyével, Gyulával, de kiemelhető a Varga Imre szobrászmesterről, vagy Mosonyi Emilről, a vízépítés professzoráról szóló munkája is.

Bozsán Eta évtizedek óta publikál az írott sajtóban. Üzemi lapoknál kezdte a pályát, majd a Pesti Műsor szerkesztőségébe került, ahol 23 évig dolgozott. A színházi végzett munkásságát Thália-díjjal ismerték el. Több szerkesztőségnek, magazinnak külsőzött, külsőzik ma is. Egyebek mellett az Új Életnek, a Családi Lapnak, a Hölgyvilágnak, a Korhatárnak, a Korkontrollnak, a Premiernek, az Operabál lapjának, a Fannynak, a Tere-ferének, az Eszesnek, a Terézvárosi lapnak, a Kiskegyednek és a Storynak.

Cserhalmi Imre 1957-ben gyakornokként került a Népszabadsághoz, majd a napilap munkatársa, vidéki tudósítója és rovatvezetője volt. Később felelős szerkesztő, majd főmunkatárs a Magyar Rádiónál; főszerkesztő-helyettes az Európa című képes hetilapnál. Megbecsült olvasószerkesztője volt egyebek mellett a Magyar Sajtónak vagy a TVR Hét-lapcsaládnak. 1975 és 1980 között a Győri Nemzeti Színház igazgatója. A MÚOSZ-ban több funkciót is betöltött, volt az oktatási igazgatóság, majd a Bálint György Újságíró Akadémia vezetője, választmányi tag és elnök. Több felsőoktatási illetve felnőttképzési intézményben tanított és tanít. Dolgozott televíziós filmek forgatókönyvírójaként, színműveit több színház bemutatta. Riportkötetek, újságíró-oktatási munkák szerzője. 

Farkas József György 1967-től a Magyar Televíziónál a Híradó külpolitikai rovatának gyakornoka, majd ugyanitt munkatárs, helyettes rovatvezető, négy éven át a lap moszkvai tudósítója. 1984-től a 2004-ben történő nyugdíjazásáig a Népszabadság belső munkatársa, a lap prágai-pozsonyi, majd bécsi tudósítója. Összegyűjtötte a különböző országokban fellelhető, részben kevéssé ismert magyar emlékeket, s ezeknek cikksorozatot szentelt. Több, az ifjúsággal és a fiatal sajtómunkásokkal foglalkozó nemzetközi program koordinátoraként is tevékenykedett. 1996-tól a MÚOSZ Külpolitikai Szakosztályának titkára, majd 2008-tól elnöke.

Mayer Éva 1994-tõl a Barátság címû folyóirat felelõs szerkesztõje, újságírója. Az idén XIX. évfolyamába lépett kulturális és közéleti folyóiratot Ember Máriával közösen alapította. Ezt megelõzõen Mayer Éva csaknem három évtizedig a Neue Zeitung címû német nyelvû magyarországi hetilap belsõ munkatársa volt. Újságírói és szerkesztõi pályája a Magyarországon élõ nemzetiségek, etnikai, vallási és szociális kisebbségek, valamint a többségi társadalom történelmi, kulturális és társadalmi közeledését szolgálta. Lassan nyolc éve működteti a www.nemzetisegek.hu internetes portált is, amely még nagyobb hozzáférhetőséget és kutatási lehetőségeket biztosít a nemzetiségek iránt magyar nyelven érdeklődőknek.

Földes Tamás első írása 1957-ben jelent meg a Magyar Ifjúságban, majd rendszeresen foglalkoztatta a Magyar Nemzet, évekig külső munkatársként dolgozott az Élet és Irodalomnak, a Film, Színház, Muzsikának, az Esti Hírlapnak, a Hétfői Híreknek, a Szabad Földnek, a Tükörnek, a Budapest folyóiratnak, a Magyar Rádiónak, a pozsonyi Új Szónak és a megyei lapokat cikkekkel ellátó Központi Sajtószolgálatnak. Újságírói státuszt 1964-ben kapott, négy éven át üzemi lapoknak dolgozott. 1968-ban került a Magyar Hírlaphoz, 1973-tól a lap főmunkatársa. 1983-ban családjával elhagyta az országot és Los Angelesben telepedett le, a rendszerváltás után a Magyar Hírlapnak és más lapoknak írt hollywoodi tudósításokat. Az amerikai magyar nyelvű hetilapok (Amerikai Magyar Hírlap, Californiai Magyarság) munkájába 1993-ban kapcsolódott be. Két regény szerzője.

Nemes András klarinétművészként indult pályáján, majd 1972-ben zenei szerkesztő lett, először Czigány György, majd Meixner Mihály keze alatt dolgozott. A Magyar Rádióban töltött közel 40 év alatt mintegy ezerötszáz műsorban lépett zenei riporterként mikrofon elé, mások mellett a Házimuzsika, a Ki nyer ma?, a Hangverseny-közvetítések, a Találkozás a stúdióban összeállításokban. Számtalanszor próbálhatta ki magát saját ötleteiben: műsorsorozatokban, egyórás zenés portrékban műsorvezető-szerkesztőként, például a Színész vagyok, énekelek; Saját hangja, vigye haza…; Zongorakísérő vagyok vagy a Zenés beszélgetések című műsorokban.

Ráday Mihály a Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerzett rendező-operatőri diplomát. A Magyar Televíziónál helyezkedett el, ahol a legkülönbözőbb műfajokban kipróbálhatta tehetségét, a tévéjátékoktól a gyermekműsorokon át a dokumentumfilmekig és stúdióműsorokig. Az „Unokáink sem fogják látni” című legendás műsora 1980-tól közel 31 éven át szerepelt a képernyőn. Szerkesztője, műsorvezetője és operatőre volt, mozgalom és egyesületek szerveződtek köréje. A MÚOSZ elnökségének, több ciklusban is tagja volt. Számtalan cikket publikált, könyveket írt, fotóalbumokat készített, kiállításokat szervezett, részt vett a törvényalkotásban.

Rostás-Farkas György alapító irodalmi főmunkatársa volt az első magyarországi roma lapnak, a Cigány Újság – Romano Nyevipének. Elnök-főszerkesztőként megalapította a Közös Út – Kethano Drom kulturális-társadalmi magazint. A MÚOSZ Cigány Újságírók Szakosztályának elnöke. Tanulmányai, cikkei számos lapban jelentek meg, többek között az Élet és Irodalom, Magyar Nemzet, Pedagógiai Szemle hasábjain. Munkásságát eddig József Attila-, Móricz Zsigmond-díjjal valamint a Magyar Köztársaság Érdemrend Kiskeresztjével és Babérkoszorújával ismerték el.

Szalay Zoltán a hazai sajtófotográfia meghatározó személyisége. Több mint fél évszázados munkássága során fotóriporterek generációit tanította. Ötletgazdája és főszervezője az idén harmincéves Magyar Sajtófotó Pályázatnak és Kiállításnak, valamint a népszerű kísérő tárlatoknak. A pályát 1954-ben a Fővárosi Fotó Vállalat riportosztályán kezdte. 1958-tól 1988-ig a Rádió és Televízió Újság fotóriportere. Dolgozott a Tükör, az Új Tükör képes hetilapnál, az IPV képszerkesztőség-vezetőjeként. 1985 és 1990 között a Magyar Hírlap, 1990 és 1992 között a Kurír, 1993 és 1995 között a Blikk képszerkesztője, fotórovat-vezetője. Számos egyéni tárlat és könyv készült felvételeiből. Műveit kiállították többek között Zürichben, Berlinben, Brémában, itthon pedig Pécsett, Szegeden és Budapesten. A fotóriportereknek adható legjelentősebb állami és szakmai elismerések birtokosa.

Az Aranytoll-kitüntetést – a MÚOSZ hagyományosan – minden évben határon túli újságírónak is odaítéli. Az idén ketten kapták meg a díjat. 

Szilvássy József 1968-tól két évtizeden át a pozsonyi Új Szó kulturális rovatának szerkesztője, majd vezetője, 1988 és 1990 között a lap főszerkesztő-helyettese, 1990-től 2001-ig főszerkesztője. 2001-ben a pozsonyi Pravda munkatársa (kommentátor és tudósító), 2001 októberétől a Népszabadság szlovákiai és csehországi tudósítója. Az Új Szó kulturális rovatában elsősorban színházi kritikákat és a szlovák-magyar kulturális kapcsolatokat elemző írásokat írt. Szilvássy József minden minőségében a szlovák-magyar kulturális és politikai kapcsolatok megszilárdítására és gyarapítására törekedett. 1998-ban elsősorban ezekért a törekvésekért és érdemekért Szabad Sajtó Díjat kapott.

Tomcsányiné Jakab Mária pályája 1972-ben Bukarestben indult, a Ceausescu-rezsim lazulásának éveiben alakult román közszolgálati médiában. Előbb rádiósként majd televíziós műsorvezető-szerkesztőként, hírbemondóként, kulturális rovatszerkesztőként dolgozott. Valamennyi műfajban alkotott. Leginkább a színház, az irodalom és a helytörténet érdekelte. 1985-ben a magyar tévéadást és az erdélyi magyar rádióadásokat egyik napról a másikra leállították, a szerkesztőségeket felszámolták. Tomácsányi Mária az egyetlen megmaradt magyar nyelvű médiánál, a Bukaresti Rádió magyar nyelvű adásánál folytatta munkáját. 1989 után az egykori szerkesztőség néhány tagjával közösen újraindították a magyar tévéadást. A rendszerváltást követően Tomcsányi Mária a Magyar Televízióban is bemutatkozhatott műsorvezetőként és szerkesztőként. 

Szakosztályi, alapítványi elismerések

A kulturális újságírók Virág F. Éva-díját – a jelképes (ma már nem is létező) egyforintost – Kozár Alexandra vehette át. Újságírói pályáját a Magyar Hírlapban kezdte, majd tíz éven át volt a Népszava Szép Szó címmel szombatonként megjelenő kulturális-közéleti mellékletének szerkesztője. Jelenleg – mint azt V. Bálint Éva laudációjában a magyar média abszurditásainak egyikeként kiemelte – egyetlen szerkesztőségnek sem tagja. 

A fiatal sportújságírók Németh Gyula-díját Voleszák Gábor, a Nemzeti Sport hazai és nemzetközi futballal foglalkozó fiatal munkatársa vehette át. 1994-ben Németh Gábor író, édesapja Németh Gyula emlékére létrehozta a Németh Gyula-díj Alapítványt. Az alapítvány célja: kitüntetésben részesíteni a nyomtatott vagy az elektronikus sajtóban dolgozó, pályakezdő fiatal újságírót, aki munkájával felkeltette a sportújságírók elismerő figyelmét, s akit szakmai és emberi tisztesség, felkészültség, választott sportágának feltétlen szeretete és szakmája iránti nemes alázat jellemez. A díjat a szerkesztőségek javaslatai alapján az alapítvány kuratóriuma ítéli oda. 

A MÚOSZ Gazdasági Újságírók Szakosztályának Gazdasági Sajtó Díjátaz idén Osváth Sarolta, a Pannon Lapok Társasága újságírója, a MÚOSZ Felügyelő Bizottságának elnöke vehette át. Először adták a MÚOSZ Környezetvédelmi, Vízügyi és Idegenforgalmi Szakosztályánakelismerését: a Soó Rezső-díjat Bognár Mária kapta.

Forrás: eMaSa
Hasznosnak találta ezt a cikket?
(0)
(0)
nagyobb betű kisebb betű comment e-mailben elküld nyomtatás
Hozzászólások (0)
Ehhez a cikkhez még senki nem írt hozzászólást.
Olvasta már?
Nem áprilisi tréfa: megújult az Infovilág!
Nem áprilisi tréfa: megújult az Infovilág!

Mától új köntösben jelenik meg a 17 évvel ezelőtt alapított, a 18. évfolyamába lépett internetes napilap, az „Infovilág – a hiteles hírportál”. A kis híján 37 ezer hírt és 80 ezernél több illusztrációt tartalmazó, sokak számára internetes krónikaként, archívumként is szolgáló Infovilág természetesen csak küllemében változott.

Bezárás
Orbán megosztó politikája csak akkor működik, ha van hozzá kellő ellenségkép A világsajtó részletesen taglalja a Közép-európai Egyetem, a CEU ellen indított magyar kormányzati támadást. A konzervatív német Frankfurter Allgemeine Zeitung kiemeli, hogy a CEU nemzetközileg az egyik legtekintélyesebb magyar egyetem. A kormány azonban első számú közellenségnek állítja be a finanszírozót, Soros György magyarországi születésű amerikai pénzügyi befektetőt, és a beterjesztett törvényjavaslat egyes elemei a CEU ellen irányulnak – állapítja meg a cikk szerzője, aki az egész ügy magyarázatát abban véli felfedezni, hogy Orbán Viktor megosztó politikája csak akkor működik, ha van hozzá megfelelő ellenségkép.
Hagyományosan gazdag húsvéti programok Bécsben Ahogy a tavaszi virágok bontják szirmaikat, úgy nyílnak sorra a húsvéti vásárok az osztrák fővárosban. Április közepéig összesen 260 standnál válogathatnak az érdeklődők, a kínálat a hímes tojástól a kézműves termékeken át a különleges ínyencségekig terjed.
A tévés szolgáltatásformák közül a kábeltévék iránt a legnagyobb az igény, az érdeklődők 41 százaléka sorolta első helyre ezt a műsorszolgáltatási típust. A leggyakrabban az internet- és tévészolgáltatók díjait hasonlítanák össze az ügyfelek, amire bőven van is lehetőségük: a tízezer lakosúnál nagyobb településeken átlagosan 7 tévé- és 13 internetszolgáltató közül választhatnak az érintettek.
Csillagködbe burkolódzó hálózat Pompás névre keresztelte a Zyxel a felhőből vezérelhető hálózati eszközcsaládját: Nebula (csillagköd). Ez az új technológia a kisvállalatok számára kínál minden eddiginél egyszerűbb hálózatmenedzselési megoldást. Az új Nebula-termékválaszték egy felhőmenedzselt hozzáférési pontból (NAP), felhőmenedzselt switch-eszközből (NSW) és egy felhőmenedzselt biztonsági átjáróból áll (NSG).
Értelem kontra érzelem – boldogsághiányos Magyarország Illyés Sándorra, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Kísérleti Pszichológiai Tanszékének alapítójára, a filozofikus mélységű gondolkodóra, az empirikus tudósra, a nemzetközi jelentőségű kutatóra 2003 óta minden évben megemlékeznek a karon Sándor-nap táján. Az idei tanácskozás fő témájául az affektív és kognitív találkozások jelenségét választották, vagyis értelem és érzelem együttműködését vették górcső alá.
Élet és halál: gyorsítandó az új gyógyszerek befogadása az ártámogatásba Senki nem tudja, hányan halnak meg azért, mert nem jutnak idejében olyan létező és hatásos gyógyszerekhez, amelyekkel sikeresen kezelik a rákos betegeket. A bürokrácia húzza az időt. Az új és hatásos onkológiai gyógyszerek befogadása az ártámogatásba rendkívül hosszú időbe telik Magyarországon.
Az újságíró archívumából: A berlini falról – kissé másképpen (4.) Tatár Imre: a magyar külpolitikai újságírás doyenje, miként mondani szokták: "nagy öregje". De lehet-e öreg egy olyan 97 esztendős kolléga, aki nyugállományba vonulása óta mást sem tesz, mint folytatja a hivatását. Ír. Az örökifjú Aranytoll-életműdíjas újságíró – az Infovilág szerkesztőségének felkérésére – néhány folytatásban olvasóink rendelkezésére bocsátja szerfölött gazdag archívumának egyik dossziéját, amely a berlini falépítésről és következményeiről szól.
Keine Angst vor dem Grauen Star ’Lass das Licht herein!’, ’Hab’ keine Angst vor der OP!’ Damit wirbt die Ungarische Gesellschaft für Kunstlinsen-Implantation und Refraktive Chirurgie für den rechtzeitigen operativen Eingriff bei Grauem Star. Die Mitglieder der Gesellschaft (im Mai 2016 gegründet), lauter Augenärzte, zogen durchs Land, um für den regelmäßigen Besuch beim Augenarzt zu werben, denn der Graue Star kann in einer ambulanten OP geheilt werden.