ÉRDEKEL AZ ÚJ INFOVILÁG
 István, a király – Alföldi Róbert olvasatában
nagyobb betű kisebb betű comment e-mailben elküld nyomtatás
István, a király – Alföldi Róbert olvasatában

István, a király – Alföldi Róbert olvasatában

Augusztus 20-ra elkészült az István, a király című nemzeti rockopera legújabb, 30. évfordulós jubileumi színrevitele Alföldi Róbert (képünkön) olvasatában, amit a Szegedi Szabadtéri Játékokon mutattak be Feke Pál, Stohl András, Blaskó Péter, Udvaros Dorottya, Radnay Csilla, Tompos Kátya, Novák Péter és László Zsolt főszereplésével, és amely – a várakozásoknak megfelelően – meglehetősen megosztotta az ország közvéleményét. – Alföldi Róbert számára az előadás igazi főszereplője a nép, amely minden eddigi színrevitelnél hangsúlyosabban van jelen az ő színpadán. Bár sok történész számára a történelem igazi mozgató ereje a nép, a valóságban a nép mindig politikusok és politikai érdekek kiszolgáltatottja. 


Szörényi Levente és Bródy János annakidején Boldizsár Miklós Ezredforduló című, 1981-ben megjelent, de prózai színpadon talán soha nem is játszott drámája alapján kezdte komponálni az István, a királyt; a rockopera ősbemutatója 1983 augusztusában volt a budapesti Városliget (azóta Királydombnak nevezett) szánkódombján. Talán érdekes lenne egyszer az alapművet is színre vinni, mindenesetre el tudom képzelni, hogy Alföldi ezt is kézbe vette a felkészülés közben.

A Vajkból Istvánná keresztelt, államunkat megalapító első királyunkról a közvélemény elsősorban azt tudja, amit az egyházi és kormányzati ünnepek alkalmával már-már közhelyesen rendre elmondanak neki, esetleg idéznek a fiához, Imre herceghez intézett tanításaiból, illetve amit ennek a nagy sikerű rockoperának a különféle eddigi rendezései sugallnak. Ez a „Szent István” lényegében egy idealizált szobor, vajmi keveset tartalmaz mindabból az emberi dilemmából, amit egy ambiciózus és tehetséges uralkodójelölt megélhetett, ami őt fiatal éveiben és 37-38 éves uralkodása alatt körülvette, amíg ő országát Európába bevezette. Boldizsár Miklós színműve, illetve az ezt csupán kiinduló alapanyagnak tekintő Bródy János-librettó azonban már azt is elkezdi pedzegetni, amit a történészek persze jól tudnak, hogy ez az államalapító országlás nem lehetett éppen sétagalopp a király számára.  Pedig ez a darab csak a koronázás körüli ezredfordulós idők hangulatába pillant bele.

Amikor Szörényi Levente és Bródy János szinte hályogkovács módjára rockopera írásába fogott, bizonyára még nem tudta, milyen jó szellemet ereszt ki a palackból, mindenesetre 1983-ban jó időben és jó helyen tette.

Abban a minden eresztékében recsegő-ropogó államrendszerben még azt sem tudhatták, hogyan fogadja majd a politika a nemzeti és egyházi jelképekkel megtűzdelt, nyugati eredetű rockzenén alapuló műfaj első igazi, hazai produktumát, különösen, hogy a rendszer kegyeltje, a közepes tehetségű filmrendező, Koltay Gábor viszi azt színre. Mindenesetre az István, a király királydombi premierjének újszerűsége, s nem utolsósorban az, hogy ezúttal spontán öltözött nemzeti színbe a lélek és hangzott fel a Himnusz, bátor tett volt és mindent elsöprő győzelmet aratott minden play-back technikai panoptikum volta ellenére is, amely élményt a belőle összefércelt film megtekintésével újra meg újra fel lehetett idézni.

Pedig a mű nem hibátlan. Maga Szörényi Levente is elismeri, hogy rockoperája lényegében az Illés-zenekari élményekből táplálkozva leginkább olyan, mint egy rock-koncert: dalok egymásutánja, szituációkra épülő blokkok sora, s csak későbbi műveiben kezdte el igazán a zenei és cselekményi dramaturgia összeszövését egységes színpadi művekké. Azt már én teszem hozzá, hogy a zenei elemekben és hangszerelésben tetten lehetett érni Andrew Lloyd Webber hatásait, miként Bródy szövegeiben is irodalmunk már megírt gondolatait és szövegrészeit is megtaláljuk, ezzel együtt Bródy mindmáig legjobb szövegbeli produktuma. Ez nem baj, tanulni a legjobbaktól sosem szégyen, és a mesterek hatása valamely alkotó korai műveiben rendszerint meg is jelenik.

Hogy az István, a király valamit mégis nagyon tud, azt az a 30 év bizonyította, amelynek során számos előadása született határainkon belül és kívül. De ezek a színrevitelek inkább csak új meg új szereposztásban variálták az ismert előadást, nem igazán próbálták újra gondolni, más hangsúlyokkal korszerűsíteni.

És akkor jön ez az Alföldi Róbert, akit egyesek szerint szabadon lehet fikázni és buzizni, csak mert ezt látták-hallották néhány túlbuzgó parlamenti tahótól is, és függetlenül attól, hogy valaki látta-e a rendezéseit vagy sem, nem a mű elemzéséből, hanem politikai hovatartozásból lehet őt minősítgetni… Szóval jön ez az Alföldi, és olyan rendezéssel mutatja fel újra a már ismertnek hitt rockoperát, amitől az felfénylik, értékeit megtartva más értelmezést nyer, színpadi drámává válik.

Hát nem felháborító? Mer gondolkozni! Mer bálványt döntögetni és állítani!

Alföldi Róbert rendező – Vörös Róbert dramaturggal közösen – egy picit belenyúlt a mű szerkezetébe, új szereplőket, jeleneteket alkottak, és a díszlettervező, Menczel Róbert által megálmodott óriási korona előtt és alatt, valamint a Kesselyák Gergely által élőben vezényelt Óbudai Danubia Zenekar és rockzenekar hangjaira valami olyasmit mutattak fel a darabból, ami eddig is benne volt kibontatlanul, de ami sokkal inkább megfelel a történelmi hűségnek is, mint az eddigi piedesztál, és ettől igazi színházzá válik minden.


István államalkotó és későbbi államszervező nagyságából mit sem von le az, hogy felismer egy történelmi szükségletet, amely szerint az út az akkori Európába a katolicizmuson, méghozzá annak nem bizánci, hanem római hitvallásán keresztül vezet. Hogy a vágyott békéhez már nem a kalandozó magyarok nyilain, hanem a politikai házasságokon és szövetségeken keresztül vezet az út, ami együtt jár német, olasz, cseh, francia és ki tudja még milyen nemzetiségű papok, tudósok, katonák beengedésével az országba, és sajnos azzal is, hogy aki ezt nem fogadja el, azt kényszeríteni kell, hatalmi szóval.

Elgondolkozott már valaki is azon, hogy első királyunk, akinek erőszakos keresztény katolizációs, hittérítő tevékenységét az anyaszentegyház a szentek sorába való emeléssel „köszönte meg”, csak a mi, az utódok számára követendő példa, de akit saját népe a maga korában mennyire retteghetett és utálhatott? Miért adták volna fel a magyarok önként a megszokott ősi hitüket, csak azért, mert jön valaki, és tűzzel-vassal megbocsátást és szeretetet prédikál? Miért ne lázadtak volna, ha a megszokott törvényes uralkodási rendet felrúgva, amely Géza testvérének, Koppánynak kellett volna juttassa a fejedelmi trónt, egyszer csak a fiatal Vajk/Istvánt kellett első emberként tisztelniük? Ezek a szabad magyarok az akkori történelemben modern államalakulatként dörömbölő feudalizmus áldozatai és nem boldog üdvözlői voltak, akármennyire is erre kellett vezessen a nemzeti megmaradás útja.

Ez a nagy, tragikus történelmi pillanat Alföldi rendezésében sokkal tisztábban előjön, mint a rockopera korábbi előadásaiból. István (Feke Pál) igazsága és Koppány (Stohl András) igazsága egymásnak feszül. Bizánc hite és Róma hite csap össze, miközben Istvánt csak a felismert szükségszerűség köti a trón elfogadásához, nem a maga hiúsága. A Jézus Krisztus szupersztár legszebb töprengő pillanatai köszönnek vissza István hezitálásaiban, gyengeségei megvallásában, miközben Koppánynak – a maga jogos követelései mellett – legfőbb érve, hogy István miért a külföldiek beengedésével akarja népét igába törni? Súlyos érvek és igazságok, miként – és ez már az aktuálpolitika – István és Koppány mi egyszerre vagyunk, mikor felvetődik a kérdés: „Te kit választanál?” Közülük valakit, vagy egyiküket sem? Gondoljunk csak egy későbbi konfliktushelyzetre, a Bán bánból a meráni Gertrúd megöletésére, akinek bűne a külföldi zsoldos udvaroncok előnybe helyezése a magyarokkal szemben. A szerepek értelmezésénél Feke előnyben van, szinte lubickol abban, hogy másként formálhatja meg a király jellemét, mint eddig. Stohl színészileg nagyon jó, énekesi adottságai azonban picit kevesek egy rockopera követelményeihez, bár igyekszik ennek is megfelelni.

Az, hogy Gizella (Radnay Csilla) fekete limuzinon érkezik katonai és papi kísérettel, csak kortalanabbá teszi, hogy Gizella valóban katonai és papi udvartartással jött megerősíteni Asztrik főpap (László Zsolt) már kialakulóban lévő vallásuralmát. Csakhogy István és Gizella frigye nem szerelem, sokkal inkább uralkodóházak szövetsége, békéje, politikai frigy, amiben ez a nő elveszett áldozata a nagypolitikának. A „Jaj, de unom a politikát!” dala a hippi mozgalom „Szeretkezz, ne háborúzz!” jelszavának parafrázisa, a színésznő pedig elegánsan hozza mindazt, amit szerepe megjelenésben és énekben megkíván. László Zsolt megjelenésben kiváló, már-már katonás Asztrik főpap, szólamát azonban nem énekesként szólaltatja meg, és azt is transzponálni kellett. Nekem a régi előadásból Victor Máté, elnézést a szóhasználatért: irritálóan kántáló tenorja jobban tetszett.

Géza özvegye, Sarolt nem akar a kor szokásai szerint Koppány oldalán uralkodni tovább, anyaként inkább fiát, Istvánt segíti mind a hatalomban, mind a hitben. Udvaros Dorottya konstruktív játéka és éneke egyaránt tudott hozzáadni ehhez a kis szerephez, visszaemlékezve a korábbi előadásokra.

Ez a dramaturgia nagyon érdekesen bánik a krónikás szereplőkkel. Először is „feltámasztja” Géza fejedelmet (Blaskó Péter), akinek rövid jelenléte is hangsúlyossá lesz, majd halála után, szinte sírjából kikelt krónikás szellemként kóborolva siratja a vérengzés áldozatait, tekinti át újra álmodva a történelmet, hogy végül Himnuszunk hangjaival és soraival kérjen békét és áldást a nemzetre. Blaskó erényt formálva énekes képességeinek határaiból, halkságával döbbent meg, válik súlyossá. Ez a nagyszerű szerepformálás a színész pályájának egyik legemlékezetesebb alakítását eredményezte. Másfelől picit fintor, picit tiszteletadás a rendező részéről az 1983-i (és több későbbi) előadás két legendás szereplőjének: Varga Miklósnak és Nagy Ferónak a „különleges regös vendég” szerepeltetése, akik viszont egy Trabanton érkezve lesznek egy anakronisztikus időjáték zászlólengető részesei a múltból. (Aki egy picit figyel, annak a két gépkocsi rendszáma – 2013 és 1983 – is derűs felismerést jelenthet.)

Nagyon izgalmas Torda táltos alakulása is az idők folyamán. Deák Bill annakidején robosztus kisugárzásával hozott be valamit a darabba az ősi pogány hitből. Egy későbbi, televíziós válogatást követően hiteles táltosnőként született újjá a szerep, most pedig Novák Péter szerepértelmezése válik revelációvá. Korunk táltosai a rockzenészek, a maguk meghökkentő megjelenésével és életformájával. Novák elektromos gitárral a nyakában lép a mikrofonhoz, hosszú, sodrott kábítószeres cigarettából pöfékelve agitálja a népet, ugyanakkor érezhetően ő az egyik katalizátora annak, hogy Koppány végül is áldozattá lesz. Nagyszerű percei ezek is az előadásnak. Torda és Koppány között még egy figura, Laborc az összekötő kapocs. Szemenyei János szemmel láthatólag az „életét tette fel” arra, hogy ez a kis szerep emlékezetes maradjon számunkra, ami tökéletesen sikerült is neki. Ahogy egy énekhangot tisztán kitartva felrohan a lépcsőn a magasba, azt kevesen tudnák utána csinálni. Zenés színpadaink egyik eddig kevéssé felfedezett karaktere ő.

A jelentős szerepek közül még Rékáról nem szóltam. Tompos Kátya kiváló és szép énekes színészünk. Rékát a korábbi felfogások valamiféle népi tisztaság követként jelenítették meg. Nagy Fruzsina jelmeztervező most igen rafinált, szép, mai városi nővé öltözteti őt, ugyanakkor nyakán a kék gyöngysor picit a népművészetet is felidézve erősít rá arra az össz-nemzeti békesség-óhajtásra amellyel ez a tiszta lélek minden jelenlétét megtölti. Istvánnak Réka sokkal igazabb lelki párja, mint Gizella, ami persze az „Oly távol vagy tőlem és mégis közel” dalban fénylik fel igazán isteni és földi értelemben egyaránt.

A kisebb szerepek között visszataszítóan nagyszerű karakter a három köpönyegforgató főúr: Sur, Solt és Bese. Schneider Zoltán, Hevér Gábor és Znamenák István pompásan megírt dalukkal, kiváló jelmezükkel és nem utolsósorban játékukkal egyértelműen hozzák azt mindmáig élő típust, akinek egyetlen célja a mindenkori hatalomhoz való dörgölőzés, amely túllépve eszméken, ideológiákon, emberi tisztességen csak a pillanatnyi érdektől vezéreltetve lesi, hogyan lehet a legjobb falatokat elcsípni a politikai húsosfazékból. Női „kiegészítőjük” Koppány három felesége. Simon Boglárka, Bánfalvi Eszter és Csépai Eszter ebben a felfogásban az apolitikus élvezetekbe való elmerülés csábdémonai, akiktől Koppány szinte menekül, hiszen neki nem az élvhajhászás a feladata és célja. Újonnan kreált figurák a darabban Vecellin sereg-főparancsnok, akit Makranczi Zalán, valamint két német lovag, akit Farkas Dénes és Józan László kelt életre hitelesen.

Alföldi Róbert számára az előadás igazi főszereplője a nép, amely minden eddigi színrevitelnél hangsúlyosabban van jelen az ő színpadán. Bár sok történész számára a történelem igazi mozgató ereje a nép, a valóságban a nép mindig politikusok és politikai érdekek kiszolgáltatottja. Amikor egy ország valami nagy vérengzésre készül, szereti magát hazának aposztrofálni, és miközben embertömegeket küld honvédő, vagy ami rosszabb: hódító háborúkba, a politikusok jelszavai meg az egyházi áldás kíséri a védett hátországból a mészárszékbe menőket. A nép nem következetes, a nép befolyásolható. Egyenként mindenki Jézust kiált, de a hangok kórusa mégis Barabást menti meg.

Alföldi színpadán is hol Koppányt élteti, hol meg Istvánt magasztalja, mert ez az életben maradás parancsa, ahogy azt a történelem napjainkig bizonyítja. Akik nem így tesznek, lehetnek akár hősök, vagy véletlen áldozatok, a gödörben végzik.

Sokaknak nehéz szembesülni azzal, hogy igenis a kereszt nevében és jelével hányan haltak meg idő előtt, ahogy itt is, Madáchcsal szólva a „vérengző kereszt” az ultima ratio. Lehet, hogy nem „illik” ilyet mondani, mutatni a Szent Jobb körmenet középkori barbár fétisimádásának ünnepén, de attól függetlenül ez tény marad. Mint ahogy a végső jelkép: a népre, az országra rácsukódó súlyos, nagy rozsdásodó Szent Korona is mindent fogva tart, eltakar.

István utolsó szavai a darabban, immár királyként: „Király vagyok, Uram, a Te akaratodból. Minden magyarok királya. És én azt akarom, hogy ennek a népnek országa legyen. Veled, Uram, de Nélküled.” Titokzatos, többértelmű üzenet. Lehet az Istenre is érteni, de egy mai előadásban akár magára, Szent Istvánra is: veled, a te tiszteleteddel és szellemeddel, de talán tőled egy kicsit eltávolodva is!

A szegedi előadások és a televíziós közvetítés után augusztus végén a budapesti Papp László Sportarénában is részesei lehetnek az élménynek azok a szerencsések, akik idejében megvették a jegyüket, akik pedig ezt elmulasztották, reménykedhetnek további előadásokban, vagy közvetítés-ismétlésekben. Egy biztos: Alföldi Róbert István, a király rendezését lehet szeretni és lehet nem szeretni, csak negligálni, figyelmen kívül hagyni eztán már nem lehet. Ja, és mielőtt bárki a szerzők fogadatlan prókátoraként sarazni kezdené az előadást: Szörényi Leventének és Bródy Jánosnak is nagyon tetszett!

 


Forrás: Infovilág
nagyobb betű kisebb betű comment e-mailben elküld nyomtatás
Hozzászólások (0)
Ehhez a cikkhez még senki nem írt hozzászólást.
Olvasta már?
Orbán megosztó politikája csak akkor működik, ha van hozzá kellő ellenségkép
Orbán megosztó politikája csak akkor működik, ha van hozzá kellő ellenségkép

A világsajtó részletesen taglalja a Közép-európai Egyetem, a CEU ellen indított magyar kormányzati támadást. A konzervatív német Frankfurter Allgemeine Zeitung kiemeli, hogy a CEU nemzetközileg az egyik legtekintélyesebb magyar egyetem. A kormány azonban első számú közellenségnek állítja be a finanszírozót, Soros György magyarországi születésű amerikai pénzügyi befektetőt, és a beterjesztett törvényjavaslat egyes elemei a CEU ellen irányulnak – állapítja meg a cikk szerzője, aki az egész ügy magyarázatát abban véli felfedezni, hogy Orbán Viktor megosztó politikája csak akkor működik, ha van hozzá megfelelő ellenségkép.

Bezárás
Orbán megosztó politikája csak akkor működik, ha van hozzá kellő ellenségkép A világsajtó részletesen taglalja a Közép-európai Egyetem, a CEU ellen indított magyar kormányzati támadást. A konzervatív német Frankfurter Allgemeine Zeitung kiemeli, hogy a CEU nemzetközileg az egyik legtekintélyesebb magyar egyetem. A kormány azonban első számú közellenségnek állítja be a finanszírozót, Soros György magyarországi születésű amerikai pénzügyi befektetőt, és a beterjesztett törvényjavaslat egyes elemei a CEU ellen irányulnak – állapítja meg a cikk szerzője, aki az egész ügy magyarázatát abban véli felfedezni, hogy Orbán Viktor megosztó politikája csak akkor működik, ha van hozzá megfelelő ellenségkép.
Hagyományosan gazdag húsvéti programok Bécsben Ahogy a tavaszi virágok bontják szirmaikat, úgy nyílnak sorra a húsvéti vásárok az osztrák fővárosban. Április közepéig összesen 260 standnál válogathatnak az érdeklődők, a kínálat a hímes tojástól a kézműves termékeken át a különleges ínyencségekig terjed.
A tévés szolgáltatásformák közül a kábeltévék iránt a legnagyobb az igény, az érdeklődők 41 százaléka sorolta első helyre ezt a műsorszolgáltatási típust. A leggyakrabban az internet- és tévészolgáltatók díjait hasonlítanák össze az ügyfelek, amire bőven van is lehetőségük: a tízezer lakosúnál nagyobb településeken átlagosan 7 tévé- és 13 internetszolgáltató közül választhatnak az érintettek.
Csillagködbe burkolódzó hálózat Pompás névre keresztelte a Zyxel a felhőből vezérelhető hálózati eszközcsaládját: Nebula (csillagköd). Ez az új technológia a kisvállalatok számára kínál minden eddiginél egyszerűbb hálózatmenedzselési megoldást. Az új Nebula-termékválaszték egy felhőmenedzselt hozzáférési pontból (NAP), felhőmenedzselt switch-eszközből (NSW) és egy felhőmenedzselt biztonsági átjáróból áll (NSG).
Értelem kontra érzelem – boldogsághiányos Magyarország Illyés Sándorra, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Kísérleti Pszichológiai Tanszékének alapítójára, a filozofikus mélységű gondolkodóra, az empirikus tudósra, a nemzetközi jelentőségű kutatóra 2003 óta minden évben megemlékeznek a karon Sándor-nap táján. Az idei tanácskozás fő témájául az affektív és kognitív találkozások jelenségét választották, vagyis értelem és érzelem együttműködését vették górcső alá.
Élet és halál: gyorsítandó az új gyógyszerek befogadása az ártámogatásba Senki nem tudja, hányan halnak meg azért, mert nem jutnak idejében olyan létező és hatásos gyógyszerekhez, amelyekkel sikeresen kezelik a rákos betegeket. A bürokrácia húzza az időt. Az új és hatásos onkológiai gyógyszerek befogadása az ártámogatásba rendkívül hosszú időbe telik Magyarországon.
Az újságíró archívumából: A berlini falról – kissé másképpen (4.) Tatár Imre: a magyar külpolitikai újságírás doyenje, miként mondani szokták: "nagy öregje". De lehet-e öreg egy olyan 97 esztendős kolléga, aki nyugállományba vonulása óta mást sem tesz, mint folytatja a hivatását. Ír. Az örökifjú Aranytoll-életműdíjas újságíró – az Infovilág szerkesztőségének felkérésére – néhány folytatásban olvasóink rendelkezésére bocsátja szerfölött gazdag archívumának egyik dossziéját, amely a berlini falépítésről és következményeiről szól.
Keine Angst vor dem Grauen Star ’Lass das Licht herein!’, ’Hab’ keine Angst vor der OP!’ Damit wirbt die Ungarische Gesellschaft für Kunstlinsen-Implantation und Refraktive Chirurgie für den rechtzeitigen operativen Eingriff bei Grauem Star. Die Mitglieder der Gesellschaft (im Mai 2016 gegründet), lauter Augenärzte, zogen durchs Land, um für den regelmäßigen Besuch beim Augenarzt zu werben, denn der Graue Star kann in einer ambulanten OP geheilt werden.