Állásfoglalást fogadott el az Európai Bizottság az Isztambulban jövő májusban megrendezendő humanitárius világ-csúcstalálkozó előtt. A dokumentumban világméretű partnerségen alapuló hatékony humanitárius fellépésre szólít fel. 

A közlemény üzenete: a globális partnerségeket szorosabbra kell fűzni avégett, hogy az eddiginél eredményesebben valósuljanak meg az olyan közös célok, mint az élet védelme, az emberi szenvedés megelőzése és enyhítése, valamint az emberi méltóság megőrzése. A Bizottság ehhez hét területen javasol fellépést. A teljes, angol nyelvű közlemény itt olvasható.

További információk

• Bővebben az új globális partnerségről  (angolul)
• A bizottsági közlemény szövege
• Európai Bizottság – Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatósága  (angolul)

Nyíltan diktatorikus törvényeket léptetne életbe a magyar kormány

(TASZ, 09:57) A honvédségnek az országhatárokon belüli bevetésével és az illegális határátlépés szabálysértés helyett bűncselekménnyé nyilvánításával a rendszerváltás előtti gyakorlatot léptetné életbe a kormány. A Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezet (TASZ) ezért felszólítja az országgyűlési képviselőket, hogy a menekültek nagy száma miatt előállt emberi jogi krízishelyzetre hivatkozva se fogadjanak el az alkotmányosság alapkövetelményeit figyelmen kívül hagyó törvényt.

A múlt hónapokban a háborús konfliktusok elől Magyarországra menekült és mai is menekülő emberek nagy száma kétségtelenül az utóbbi évek legnagyobb hazai emberi jogi krízishelyzetét idézte elő. Súlyos fizikai és lelki sérülésekkel érkeznek hazánkba olyanok, akik a magyar államtól jóformán semmilyen segítséget sem kapnak, az állam inkább azon dolgozik, hogy minél előbb visszaküldje őket Szerbiába, amelynek területéről Magyarországra érkeztek. Szenvedéseik enyhítésén hónapok óta szinte csak önkéntes civilek dolgoznak, akik élelemmel, ruhákkal, tisztálkodószerekkel és információval próbálják magánvagyonukból, szabadidejükben segíteni az arra rászorulókat. Ők ezzel olyan feladatot vállalnak magukra, amit a Magyar Államnak kellene ellátnia. A Magyar Államnak végre saját, alapvető erkölcsi és jogi kötelezettségeit kellene teljesítenie, ahelyett, hogy szabadságkorlátozással és a segítségnyújtástól való elrettentéssel leplezi a mulasztásait.

Az országgyűlésnek benyújtott törvényjavaslatok olyan jogkorlátozásokat vezetnének be, amelyeknek nincs meg az alkotmányos alapjuk.

Eszerint például a kormány által elrendelt „tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet” idején és helyén a rendőr magánlakásba engedély nélkül beléphet vagy behatolhat, ha ott feltehetően olyanok tartózkodnak, akik illegálisan lépték át a határt. Ez azt jelenti, hogy egy menekülő családnak fedelet nyújtó magyar állampolgárra – de gyakorlatilag bárkire – a rendőrség bármikor rátörheti az ajtót.

A javaslat börtönbüntetéssel fenyegeti azokat, akik Magyarország határán felállított szögesdrótkerítésen átlépnek, akik megrongálják a szögesdrótkerítést, vagy az építési munkát akadályozzák. Így praktikusan minden menekült egyben bűncselekmény elkövetője is lesz, akit a konkrét büntetés mellett ki is kell utasítani az országból, még akkor is, ha ez családokat szakítana szét.

A honvédség lőfegyver-használati joggal fog közreműködni nemcsak az erőszakos cselekmények elhárításában, hanem minden, a tömeges méretű migráció kezeléséhez szükséges intézkedéskor. Bárkivel szemben testi sérülés okozására alkalmas más kényszerítő eszköz is használható lesz, ha az nem irányul az emberi élet kioltására.

A javaslat szerint a gumilövedék, az elfogóháló, a pirotechnikai eszköz, a könnygázgránát nem fog lőfegyver-használatnak számítani, így az arra vonatkozó garanciális szabályoknak sem kell majd megfelelni. 

Mint látható, a kormány ahelyett, hogy terveket dolgozna ki arra, hogy a menekültek szállása, élelmezése, utaztatása, egészségügyi ellátása biztosítva legyen, különösen a közelgő őszi-téli időszakban, inkább azon munkálkodik, hogy a menekültek és segítőik jogait korlátozza.

„A tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet nem szolgálhat annak alapjául, hogy az alapvető jogok gyakorlását felfüggesszék vagy hogy azokat a valóban szükséges mértéken túl és aránytalan mértékben korlátozzák – mondta elHegyi Szabolcs, a TASZ gyülekezési jogi programvezetője. – Csak azok a jogkorlátozások fogadhatók el a válsághelyzetre hivatkozva, amelyek a sérelmeket és szenvedéseket enyhítik, és az emberi jogok minél teljesebb érvényesülését szolgálják. A magyar állam elsőrendű kötelessége nem az országhatár, hanem az emberi jogok védelme” – tette hozzá.

Migránskérdés: az érem egyik oldala

(10:37) Migránsok százezrei lesznek képesek beépülni az európai társadalmakba, hasznot hajtva – állítja Phillippe Legrain, a téma egyik kutatója, aki hosszú éveken át az Európai Bizottság elnökének (Barroso) tanácsadójaként is ténykedett. London School of Economics tanárával Zentai Péter beszélgetett.

Legrain nem különbözteti meg a gazdasági és a politikai migránsokat, hiszen minden bevándorlónak (és mindenki másnak is) az a célja, hogy jobb, igazságosabb életet élhessen. Többször példálózik azokkal a magyarokkal, akik például 1956-ban hagyták el hazájukat és azokkal, akik mostanában távoztak Angliába vagy Németországba.

Egyik fő üzenete, hogy Európa demográfiai és növekvő munkaerő-problémáira alapvető és kedvező hatást fognak gyakorolni a migránsok a következő években, akinek száma egyébként egyelőre – szerinte – nevetségesen eltörpül az Európai Unió több, mint ötszázmillió lakójához képest.

Zentai Péter: Kutatásai szerint mennyire fenyegeti a migránsok áradata az európai szociális rendszereket?

Phillippe Legrain: Semennyire sem. Az idén eddig összesen 340 ezren kíséreltek meg engedély nélkül bejutni az 508 millió lakosú unióba. Az EU-ban élők 0,07 százalékáról beszélünk tehát. Másként fogalmazva: minden ezerötszáz ember között egyetlen olyan akadna, aki úgynevezett illegális bevándorló.
Mi tagadás, ezek a számok vajmi kevéssé „hatják meg” azon kisebb közösségek tagjait, amelyek körében az új bevándorlók „landolnak”. Nagy nyomás nehezedik például az eleve krízishelyzetben lévő Görögországra, különösképpen annak azon szigeteire, ahova az év első hét hónapjában 135 ezer migráns jutott be. Ugyanakkor az újonnan érkezők nagy többsége azonnal menne is tovább. Ezt önök, Magyarországon is nagyon jól tudják. Magyarország nem célország…

A menekültek és a szintén illegálisan belépő gazdasági bevándorlók közvetve nem lassítják-e a potenciális gazdasági növekedést az unióban? Például azáltal, hogy a félelem légköre lesz úrra az unió országain; az emberek optimizmusa, fogyasztási kedve elszáll…

Legrain: Ez alaptalan aggodalom. Éppenséggel az ellenkező tendencia fog érvényesülni: a migránsok fogják elvégezni azokat a munkákat, amelyekre egyébként nem találni emberi erőforrásokat, egyúttal általuk több lesz az adófizető polgár, többen fognak – minden értelemben – hozzájárulni az európai társadalmak fejlődéséhez, gyarapodásához.

Az Európai Unió országai, társadalmai között óriási fejlettségbeli, gazdasági, anyagi különbségek húzódnak meg. Miként lehetne, kellene a migránsok jelentette terheket igazságosan megosztani? Hogyan lehet levenni a túlzott terhet olyan országok válláról, mint például Magyarország is?

Legrain: A menekültek, migránsok egyáltalán nem tekinthetők tehernek, ha engedik őket dolgozni. Vajon tehernek számítanak-e ott, ahol letelepültek azok a magyarok, akik elmenekültek hazájukból a II. világháború, majd a hidegháború alatt és után?

Mégis csak különbséget kellene tenni migránsok, gazdasági bevándorlók, illetve menekültek között. Hogyan kellene ezen a területen rendet tenni?

Legrain: Nagyon nehéz tiszta határvonalakat meghúzni a különböző okokból idevándorolni akarók között. Egyesek saját és családjuk életét akarják menteni, menekülnek az üldöztetések elől, ám egyúttal szeretnének jobban élni is. Az igaz, hogy létezik különbség azok közt, akik menedékhelyet keresnek és azok közt, akik valamiféle tisztességesebb megélhetés reményében távoznak szülőföldjükről. Ámde ez utóbbiaknak ugyanannyi joguk kell legyen a jobb élethez. Példának okáért azon magyar embereknek, akik most Németországban és Nagy-Britanniában dolgoznak.

Európa gazdasági, pénzügyi szemszögből tekintve miért szorul egyáltalán menekültekre? Főként, ha figyelembe vesszük a már szóba hozott hatalmas fejlettségbeli különbségeket Észak- és Dél-Európa, Kelet- és Nyugat-Európa között?

Legrain: Európának szüksége van a migránsokra. Az unió lakossága folyamatosan öregedik, fogy a munkaképes lakosság, miközben kezd félelmetes méretűvé válni a nyugdíjasok részaránya, mivel a „bébi boom” nemzedék – az 1950–56 között születettek – nyugdíjas korba ért. A gazdasági növekedés serkentését szolgálná a fiatal, keményen dolgozó, adófizető újonnan jöttek érkezése. Hozzá tudnának járulni a mindenütt (az unión belül) hatalmasra duzzadt közterhek szélesebb körű elosztásához, a jelenlegi lakosság javát szolgálva. Egyúttal ők azok, akik vállalkoznának olyan kemény és egyre inkább akuttá váló teendőkre, mint az idős- és beteggondozás, vagy a mezőgazdasági betakarítási munka. Rengeteg az olyan migráns, akinek eleve konvertibilis a szakképzettsége: mérnök, egészségügyi dolgozó, informatikus. A többiek pedig jó eséllyel vállalkoznának.

Maga a kivándorlás eleve egy vállalkozáshoz hasonlítható: kockázatos lépés, ami csak kemény munkával fordítható jövedelmezővé. Azok számára, akik egy kapcsolatok nélküli világba cseppennek, ez az előrejutás természetes útja.
És azt se feledjük, hogy a migránsok dinamikát és diverzitást kölcsönöznek annak a társadalomnak, amelybe beépülnek. Ez új gondolatok tárházát is jelenti, amelytől alapvetően függ Európa jövője.

Hitvita helyett – Őszintén a bevándorlás hatásairól

Az elmúlt néhány hónapban meglehetősen sok szó esett a bevándorlásról, az aktuális események hatására Európa szerte mind politikai, mind társadalmi szinten folyik a vita a migráció rövid és hosszú távú hatásairól. Hazánkban szinte hetente kerülnek ki új plakátok az utcákra, mindez jól mutatja, hogy meglehetősen átpolitizálttá vált a téma, melynek következtében nehéz az érvek és ellenérvek tengerében eligazodni. A felek elbeszélnek egymás mellett, így nem érdemi vita zajlik, ezért mivel személy szerint engem régóta foglalkoztat a téma, kicsit beleástam magam a migrációról szóló nemzetközi szakirodalomba.

Leginkább engem is az a gyakran megfogalmazódó kérdés foglalkoztatott, hogy jó dolog-e egy társadalom számára a pozitív migráció. Szerettem volna egy kicsit a mélyére ásni, milyen módszerrel próbálják a bevándorlás hatásait mérni a szakemberek. Az első tanulmányok elolvasását követően egyértelművé vált számomra, hogy nem lesz könnyű dolgom. Habár a téma szakirodalma sokat bővült az elmúlt években, meglehetősen kevés jó forrást találtam. Ráadásul a tanulmányok nagy része az USA-ra koncentrál, az Európára vonatkozó kutatásból jóval kevesebb készült. A szakértőket láthatóan az Egyesült Államokban már korábban megfogalmazott társadalmi kérdések erőteljesen motiválták a témaválasztásban. 

Az amerikai példa

Egy idei tanulmány eredményei szerint az USA-ba irányuló migráció pozitív hatásai kétségtelenek, egy bevándorló átlagosan 1,2 új munkahelyet teremt, az általa generált pótlólagos fogyasztás új munkahelyeket hoz létre, ami főleg a helyi szolgáltató szektor számára előnyös. Egyáltalán nem találja megalapozottnak azt az állítást, hogy a bevándorlók munkahelyeket vesznek el a helyi lakosoktól, sőt eredményei szerint a migráció pozitív hatással van a szolgáltató szektor reálbér növekedésére. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy az Egyesült Államok bevándorlási politikája speciális, így a fenti eredmények semmiképpen nem nevezhetők reprezentatívnak. A tanulmányok nagy része kiemeli, hogy egy bevándorló gazdaságra gyakorolt hatása jelentősen függ annak korától, iskolai végzettségétől, az eltöltött idő hosszától, illetve attól, mennyire gyorsan integrálódik a fogadó ország társadalmába. Márpedig ezek a tényezők az USA, illetve egyéb fejlett országok, mint Ausztrália, Új-Zéland vagy Kanada bevándorlási politikája által tudatosan irányítottak. 

Így csinálják a fejlettek

Amint az alábbi, 2015-ös OECD-tanulmányból származó ábra is mutatja, az említett országokban elenyésző különbség tapasztalható a bevándorló és a hazai lakosság foglalkoztatási rátája között, hiszen az idegen nyelv(ek)et beszélő, gyakran felsőfokú végzettséggel rendelkező, fiatal és rugalmas munkaerő könnyen integrálódik a fogadó ország munkaerőpiacába. A szélesebb körű, Európára is kiterjedő kutatási eredmények szerint a bevándorlók körében általában alacsonyabb foglalkoztatási ráták és bérek tapasztalhatók, ám ezek a különbségek a fogadó országban eltöltött idő előrehaladtával jelentősen csökkennek.

A bevándorlók és a hazai lakosság munkanélküliségi rátája közötti különbség (2012-20)13

Forrás: OECD

Kjetil Storesletten 2000-ben megjelent, sokat hivatkozott kutatása kimutatta, hogy az USA-ba érkező átlagos bevándorló a központi költségvetés számára 7 400 amerikai dollár jelenértéket teremt, azonban a kor és végzettség jelentős befolyással bír az összegre.  A magas képzettségűek esetében ez a szám 96 ezer dollár, míg az alacsony képzettségű bevándorlóknál –88 ezer dollár. Pozitív értékeket jellemzően a 20-50 éves korú migránsok esetében figyelt meg, ennél fiatalabb és öregebb bevándorlók várhatóan veszteséget jelentettek az USA költségvetésének.

Minőség és haszon

A bevándorlás minősége láthatóan meghatározó a társadalmi haszon szempontjából. Ugyanakkor a legtöbb empirikus kutatás eredménye azt mutatja, hogy a bevándorlás pozitív és negatív gazdasági hatásainak nettó eredménye – néhány kivételtől eltekintve – meglehetősen kicsi. Ez persze nem feltétlenül jelenti, hogy ne létezne össztársadalmi szinten negatív migráció. Az is előfordulhat, hogy a jóléti társadalmak felismerik és időben kezelik azt.

Közkeletű tévhitek a bérekről

Érdemes eloszlatni néhány, a bevándorlással kapcsolatos tévhitet. Gyakori érv, hogy az olcsó beáramló munkaerő jelentősen rontja a hazai munkavállalók esélyét az elhelyezkedésre, érdemben növeli körükben a munkanélküliséget. A kutatások még rövid idő alatt bekövetkező nagyarányú bevándorlás esetében sem igazolták ezt a félelmet. A munkanélküliségi ráta növekedésére vonatkozó feltételezést a kutatási eredmények alapján gyakorlatilag elhanyagolhatónak tekinthetjük, egyes esetekben (lásd a fenti példát) akár pozitív hatás is kimutatható. Ami a bérekre vonatkozó állítást illeti, egyes esetekben valóban mérhető némi bércsökkenés, ám ennek mértéke meglehetősen kicsi, tíz százaléknyi bevándorló várhatóan egy százaléknál kisebb mértékben csökkenti a bérszínvonalat. Ráadásul ennek nem csak negatív hatásai vannak, hisz növeli a nemzetközi versenyképességet, olcsóbb és szélesebb körű szolgáltatás válik elérhetővé a lakosság számára. Azonban, ha a fenti hatás mégis jelentkezik, akkor a társadalom kis részét érinti negatívan, jellemzően az alacsony képzettségű munkaerő számára hátrányos.

Vegyes kép a szociális szférában

Gyakori érv a migráció ellen, hogy az alacsonyabb aktivitási rátával rendelkező bevándorlók jelentős mértékben támaszkodnak a fogadó ország szociális és jóléti rendszerére, ezzel komoly terhet rónak annak költségvetésére. Különösen gyakran kerül elő ez az érv Európában, ahol az újraelosztó rendszer súlya különösen nagy a fejlett világon belül. A kutatási eredmények ebben a témában nem egyértelműek, országonként és időszakonként nagyon változó képet mutatnak. A legtöbb esetben nem, vagy alig tapasztalnak különbséget a bevándorlók és a fogadó ország lakosainak támogatási intenzitása között, bár az egyes országok által alkalmazott szociális keretrendszer és a gazdaság aktuális teljesítménye jelentősen befolyásolja a végkövetkeztetéseket. Habár léteznek negatív példák, általánosságban azonban nem lehet alátámasztani a fenti állításokat.

Marad a hitvita?

A bevándorlás gazdasági hatásai sokrétűek és nehezen mérhetők. Ráadásul a téma meglehetősen alulkutatott, márpedig amíg nem rendelkezünk részletes információkkal és bizonyítékokkal egy témával kapcsolatban, addig nincs más, marad a hitvita. Persze az kérdés, hogy a társadalomnak egyáltalán van-e igénye ennél többre.  Egy dolgot nagy bizonyossággal állíthatunk. Kétségtelen, hogy a jól képzett, vállalkozó szellemű fiatalok bevándorlása nagyon pozitív hatással van a fogadó országok gazdasági teljesítményére, költségvetési egyensúlyára. Ezek az emberek nagyon fognak hiányozni a küldő országokból.

Jól képzett bevándorló nettó jelenértéke korának függvényében

Forrás: Storesletten K. (2000) Sustaining fiscal policy through immigration, Journal of Political Economy.

Megjelent: "A lap" 2015/III. negyedévi lapszámában / Szerző: Szántóvető