ÉRDEKEL AZ ÚJ INFOVILÁG
 Az újságíró archívumából: A berlini falról – kissé másképpen (3.)
nagyobb betű kisebb betű comment e-mailben elküld nyomtatás
Az újságíró archívumából: A berlini falról – kissé másképpen (3.)

Az újságíró archívumából: A berlini falról – kissé másképpen (3.)

Tatár Imre: a magyar külpolitikai újságírás doyenje, miként mondani szokták: "nagy öregje". De lehet-e öreg egy olyan 97 esztendős kolléga, aki nyugállományba vonulása óta mást sem tesz, mint folytatja a hivatását. Ír. Az örökifjú Aranytoll-életműdíjas újságíró – az Infovilág szerkesztőségének felkérésére – néhány folytatásban olvasóink rendelkezésére bocsátja szerfölött gazdag archívumának egyik dossziéját, amely a berlini falépítésről és következményeiről szól.


Márka itt – márka ott

A nyugati németek, főleg a berliniek, érthető és mélységes felháborodással fogadták a fordulatot. Egy újság szalagcíme: „A Nyugat elárult bennünket!" Adenauer kancellárt és híveit azzal vádolták, hogy tizenkét éven át (1949-től, az NSZK megalakulásától) az egyesülés illúziójában ringatta a németeket, s most, íme, szertefoszlott a remény. Valójában a kancellár nem adta fel az igényt az egyesülésre, nem ismerte el a másik német államot, „szovjet megszállási övezetnek” tekintette. Elvileg. De ő is tudta, hogy az egyesülés belátható időn belül nem valósítható meg, csatlakoztatta országát, a nyugati németeket a NATO-hoz, s ezzel hosszú időre meghatározta helyüket Európában.

Ám az ilyen fordulat – mint a falépítés – amikor egy állam sorsáról döntenek, soha nem vegytiszta nagypolitika: az intézkedés érintette az NDK belső életét is. Amikor néhány héttel a fal létesítése után riport-utamon megkérdeztem: miért volt erre szükség, nem világpolitikai érveket hallottam. Hivatalos vendéglátóim elvittek egy esztergályoshoz, aki eddig átjárt dolgozni a város nyugati felébe a Miendorf Askani nevű üzembe s most a keleti Különleges Műszerek Gyárában kapott munkát. Odaát 680 márka volt a bére, itt keleti pénzben ugyanennyi. De ott a fizetés negyven százalékát nyugati pénzben kapta, helyben átválthatta, egy a négy arányban (!), a keleti propaganda szerint „irreális, hamis kurzuson”. Tehát tényleges jövedelme csaknem másfélezer keleti pénz volt. Ugyanekkor – mondták nekem – élvezte a keleti szociális ellátás előnyeit: az olcsó lakbért, tüzelőt, alapvető élelmiszeri cikkeket. Ötvenezer ilyen „átjáró” volt a fal felhúzása előtt. A hivatalos érvelés szerint „sok kárt okozott” az ellenkező irányú áramlás is: állítólag sokan jöttek át a nyugati városrészből vásárolni, s egy százharmincezer lakosú város lakóinak elegendő vaj vándorolt át naponta Nyugat-Berlinbe – a szocialista rendszer szerint dotált áron.

Egy másik üzemi munkás arról panaszkodott, hogy mire este végeznek, felesége már nem kap megfelelő húst, vajat, mert a nyugatiak „az irracionális átváltási kurzusuknak köszönhetően” felvásárolják a készletet. Ezeknél a beszélgetéseknél mindig ott állt helyi kísérőm és az üzem párttitkára, nem tudhattam, mennyi az őszinteség a riportalanyok szavaiban, s mennyi a kötelező szöveg. Került viszont olyan munkás is, Erich Kempe nevezetű, aki szemmel láthatóan „nem feküdt le” a párttitkárnak. Szemére hányták ugyanis, hogy átjárt és „segítette őket a háború előkészítésében”. Mire Kempe így válaszolt: „Nem akarnak ott se háborút, nem hiszem, hogy akár Nyugat-Németország, akár Amerika, akár a Szovjetunió háborút kezdene”. Tovább idézem: „Sajnos, a német nem érzi jól magát derékszíj nélkül”. A párttitkár: „Egyáltalán nem mindegy, hogy nácin van-e a derékszíj, vagy a néphadsereg katonáján”. Kempe vállat vont – írtam –, egyelőre nem győzték meg. Megkérdeztem egy viszonylag tárgyilagos ismerősömet, hasonlítsa össze a két német állam életszínvonalát. Azt válaszolta, hogy a kis keresetűek keleten biztonságosabban élnek (még mindig 1961-et írunk!), minél magasabb életszínvonalú réteget vizsgálunk, annál nagyobb a különbség a túloldal javára. A nyugatnémet gazdasági csoda akkor tartott az elején, Nyugat-Berlin nagy ütemben fejlődött, vonzotta a képzett munkaerőt. Sok szakember ment át az évek során. „Elősegítette ezt az átözönlést – idéztem informátoromat –, hogy a jobb keresetűek, tehát a szakemberek számára a nyugatnémet gazdaság ma még magasabb életszínvonalat tud biztosítani, mint a keleti. Így fordult elő időnként, hogy fiatalemberek az NDK-ban kitanulták a szakmát, igénybe vették az olcsó tanulási lehetőséget, aztán átmentek nyugatra” – mondta informátorom. (Ez az érv egyébként később, a szabad munkaerő-mozgásról szóló kelet–nyugati vitákban majd ismét előbukkan.) A fenti szemrehányás illusztrálására azt is elmondták Kelet-Berlinben, hogy a Springer lapkiadó a nyáron hatalmas nyomdaüzemet kezdett építeni Nyugat-Berlinben, és titokban megállapodott a keleti Berliner Verlag jó néhány nyomdászával: ha elkészül, átjönnek dolgozni.

Így jött létre ez a városcsonkítás. S akkor még nem is tudtuk, hogy ezen a záróvonalon az NDK határőrei – világ-felháborodást keltve – Nyugatra szökni szándékozókat fognak agyonlőni.

Kérdezgetéseim mérlege? Az NDK hivatalosai azt hajtogatták, hogy a spekuláló vásárlók és „az imperialista ügynökök és kémek” átszivárgását akadályozták meg a „békefal” létesítésével. Valójában – és ez volt a nyugati vélemények summázása is – az NDK saját embereinek átszökése elé emeltek gátat, a Szovjetunió hatalmi zónájának utolsó vonalát húzták meg vele. Bár, feltételezem, a gazdasági-ellátási megfontolásoknak is lehetett valamelyest jelentősége. Ám, ha az olvasónak lesz addig türelme, a maga idejében beszámolok majd e monstrum összeomlásáról is.

Forrás: Infovilág
Az olvasók szerint a cikk hasznossága
(2)
(0)
nagyobb betű kisebb betű comment e-mailben elküld nyomtatás
Hozzászólások (0)
Ehhez a cikkhez még senki nem írt hozzászólást.
Olvasta már?
Az újságíró archívumából: A berlini falról – kissé másképpen (4.)
Az újságíró archívumából: A berlini falról – kissé másképpen (4.)

Tatár Imre: a magyar külpolitikai újságírás doyenje, miként mondani szokták: "nagy öregje". De lehet-e öreg egy olyan 97 esztendős kolléga, aki nyugállományba vonulása óta mást sem tesz, mint folytatja a hivatását. Ír. Az örökifjú Aranytoll-életműdíjas újságíró – az Infovilág szerkesztőségének felkérésére – néhány folytatásban olvasóink rendelkezésére bocsátja szerfölött gazdag archívumának egyik dossziéját, amely a berlini falépítésről és következményeiről szól.

Bezárás
Orbán megosztó politikája csak akkor működik, ha van hozzá kellő ellenségkép A világsajtó részletesen taglalja a Közép-európai Egyetem, a CEU ellen indított magyar kormányzati támadást. A konzervatív német Frankfurter Allgemeine Zeitung kiemeli, hogy a CEU nemzetközileg az egyik legtekintélyesebb magyar egyetem. A kormány azonban első számú közellenségnek állítja be a finanszírozót, Soros György magyarországi születésű amerikai pénzügyi befektetőt, és a beterjesztett törvényjavaslat egyes elemei a CEU ellen irányulnak – állapítja meg a cikk szerzője, aki az egész ügy magyarázatát abban véli felfedezni, hogy Orbán Viktor megosztó politikája csak akkor működik, ha van hozzá megfelelő ellenségkép.
Hagyományosan gazdag húsvéti programok Bécsben Ahogy a tavaszi virágok bontják szirmaikat, úgy nyílnak sorra a húsvéti vásárok az osztrák fővárosban. Április közepéig összesen 260 standnál válogathatnak az érdeklődők, a kínálat a hímes tojástól a kézműves termékeken át a különleges ínyencségekig terjed.
A tévés szolgáltatásformák közül a kábeltévék iránt a legnagyobb az igény, az érdeklődők 41 százaléka sorolta első helyre ezt a műsorszolgáltatási típust. A leggyakrabban az internet- és tévészolgáltatók díjait hasonlítanák össze az ügyfelek, amire bőven van is lehetőségük: a tízezer lakosúnál nagyobb településeken átlagosan 7 tévé- és 13 internetszolgáltató közül választhatnak az érintettek.
Csillagködbe burkolódzó hálózat Pompás névre keresztelte a Zyxel a felhőből vezérelhető hálózati eszközcsaládját: Nebula (csillagköd). Ez az új technológia a kisvállalatok számára kínál minden eddiginél egyszerűbb hálózatmenedzselési megoldást. Az új Nebula-termékválaszték egy felhőmenedzselt hozzáférési pontból (NAP), felhőmenedzselt switch-eszközből (NSW) és egy felhőmenedzselt biztonsági átjáróból áll (NSG).
Értelem kontra érzelem – boldogsághiányos Magyarország Illyés Sándorra, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Kísérleti Pszichológiai Tanszékének alapítójára, a filozofikus mélységű gondolkodóra, az empirikus tudósra, a nemzetközi jelentőségű kutatóra 2003 óta minden évben megemlékeznek a karon Sándor-nap táján. Az idei tanácskozás fő témájául az affektív és kognitív találkozások jelenségét választották, vagyis értelem és érzelem együttműködését vették górcső alá.
Élet és halál: gyorsítandó az új gyógyszerek befogadása az ártámogatásba Senki nem tudja, hányan halnak meg azért, mert nem jutnak idejében olyan létező és hatásos gyógyszerekhez, amelyekkel sikeresen kezelik a rákos betegeket. A bürokrácia húzza az időt. Az új és hatásos onkológiai gyógyszerek befogadása az ártámogatásba rendkívül hosszú időbe telik Magyarországon.
Az újságíró archívumából: A berlini falról – kissé másképpen (4.) Tatár Imre: a magyar külpolitikai újságírás doyenje, miként mondani szokták: "nagy öregje". De lehet-e öreg egy olyan 97 esztendős kolléga, aki nyugállományba vonulása óta mást sem tesz, mint folytatja a hivatását. Ír. Az örökifjú Aranytoll-életműdíjas újságíró – az Infovilág szerkesztőségének felkérésére – néhány folytatásban olvasóink rendelkezésére bocsátja szerfölött gazdag archívumának egyik dossziéját, amely a berlini falépítésről és következményeiről szól.
Keine Angst vor dem Grauen Star ’Lass das Licht herein!’, ’Hab’ keine Angst vor der OP!’ Damit wirbt die Ungarische Gesellschaft für Kunstlinsen-Implantation und Refraktive Chirurgie für den rechtzeitigen operativen Eingriff bei Grauem Star. Die Mitglieder der Gesellschaft (im Mai 2016 gegründet), lauter Augenärzte, zogen durchs Land, um für den regelmäßigen Besuch beim Augenarzt zu werben, denn der Graue Star kann in einer ambulanten OP geheilt werden.