ÉRDEKEL AZ ÚJ INFOVILÁG
 Kinek a sajtószabadsága?
nagyobb betű kisebb betű comment e-mailben elküld nyomtatás
Kinek a sajtószabadsága?

Kinek a sajtószabadsága?

Van-e sajtószabadság egy olyan országban, ahol bármelyik nap szabadon leírhatom, hogy Orbán Viktor (Habony Árpád, Mészáros Lőrinc stb.) gazember? Látszólag van, hiszen tényleg le lehet írni ilyeneket – néha meg is történik –: nem visz el a rendőr, nem fenyeget börtön vagy erőszak, nem bocsát el a munkáltatóm.


Az újságot ugyan néhanap bezárják, ahol ilyesmi lejön, és ahhoz sem kell túlságosan éles szem, hogy észrevegyük: egyre kevesebb helyen, egyre kisebb felületen, egyre soványabb közönség előtt jelenhet meg – de egyelőre még megjelenik. Magyarországon a sajtó szabad – a sajtószabadság fogalmának XIX. századi értelmében mindenképpen: ha valaki kritizálni, bírálni, támadni akar – eszmét, politikai gyakorlatot, politikust –, a médiában továbbra is megteheti. De nem a XIX., hanem a XXI. században élünk: a különbség nem csupán annyi, hogy az egyik X-et előrébb rakjuk – megváltozott nyilvánosság, módosult a tartalomfogyasztás technikája és szerkezete, ideje talán, hogy a sajtószabadság fogalmát is a jelenhez igazítsuk.

 

TETTAMANTI BÉLA: A TIZENKÉT PONTBÓL AZ ELSŐ…


Annyit azért érdemes felidéznünk a múltból, hogy 1848-tól az összes forradalmunk a sajtószabadság követelésével indult (és rendszerint az újságírók bebörtönzésével végződött – ebben az utóbbi tekintetben az 1989–90-i rendszerváltó revolúció különbözött a többitől, vagy az is lehetséges, hogy nem is volt igazi forradalom), ami történelmi távlatban, alapértelmezésben a közlés szabadságát jelentette. De szükséges és elégséges feltétele-e a sajtószabadságnak, ha a közlés szabad? Sorskérdésről van szó, és ezt a statisztikák egyértelműen bizonyítják: szabad sajtó nélkül nincs jólét és fejlődés szinte sehol a világon. Létezik egy Riporterek határok nélkül (RSF) nevű szervezet – nyilván csak percek választják el attól, hogy a kormány sorosistának bélyegezze, de egyelőre még tekintélyes, nagy múltú szakmai tömörülésnek számít, amelynek a véleményére odafigyel a világ. Az RSF minden évben közread egy sajtószabadság-rangsort, amelyben az élmezőny feltűnő hasonlóságot mutat egy másik szerveződés, az ENSZ ún. országboldogság-indexének élbolyával – és ugyanilyen szoros a párhuzam akkor is, ha a lista legvégét nézzük. A skandinávok, a Benelux államok, Svájc, Új-Zéland, Kanada elöl, a legsötétebb afrikai és ázsiai diktatúrák, latorállamok és krízisövezetek hátul, ezt mutatja mindkét összeállítás.

Találunk összefüggést akkor is, ha napjaink Magyarországának egyik slágertémája, a népvándorlás felől közelítünk. Ha a küldő és a fogadó országok mappáját rávetítjük a Föld sajtószabadság-térképére, megint csak az derül ki, hogy a világot a sajtóviszonyok mozgatják: az emberek onnan vándorolnak el, ahol nem szabad a sajtó. És oda tartanak, ahol a nyilvánosság kevesebb korlátozással működik. (Ebből a szempontból persze érthető, amit az Orbán-kormány a sajtóval művel – a sokféle megszorítás némi humorérzékkel felfogható akár bevándorláskorlátozó stratégiaként is, de attól még a jólétünket és a boldogságérzetünket nem növeli.)

Gondolhatnánk, hogy tyúk-tojás problémáról van szó – azaz eldönthetetlen, hogy a tehetősség vagy a sajtószabadság volt-e elébb, és az is, hogy melyik következik a másikból –, esetleg hihetnénk azt, amit Orbánék, mondjuk, a környezetvédelemről vélnek, hogy t. i. a gazdagok luxusa egy olyan fejlettségi szinten, amikor már minden más problémát megoldottak –, de a magyar történelem másra tanít.

Mifelénk a fellendülés 1848 óta mindig a szabadabb sajtóval kezdődött, és azt, hogy rosszabb lesz, szintén a sajtóban dolgozók érezték először a bőrükön, ugyanúgy, mint a levelibéka a rossz időt.

Ennek nyilván a közlés szabadságához is van köze, de önmagában az, hogy néhány (száz) újságíró szabadon írogat, még aligha okoz föllendülést többtucatnyi országban szerte a világon.

Valahol másutt kell keresni a magyarázatot, és a megfejtéshez alighanem a sajtószabadság újraértelmezésére van szükség.

Nem az a kulcs, hogy szabad-e nagyjából a közlés, hanem sokkal inkább az, hogy a néző/hallgató/ olvasó az elsődleges tájékozódási csatornákat használva hozzájut-e a megalapozott politikai véleményformáláshoz szükséges információkhoz (nem elméleti kategóriákat használunk: valahogy így definiálja a sajtószabadságot mint védendő értéket az alkotmány is). Azaz, hogy a magyar valóság felől közelítsünk, megkapja-e a napi döntéseihez és a négy-öt évenkénti választásaihoz szükséges tényeket egy olyan médiarendszerben, ahol a közmédia kormány(párt) média is egyben, a második legnagyobb hírportál és a második legnagyobb hírtévé kormánypárti, ahol kereskedelmi tévéportfóliója lehet egy kormánytagnak, ahol a megyei lapok kétharmada a miniszterelnök családjának üzleti partneréé, ahol a helyi sajtó a helyi hatalom szócsöve – lehet-e ilyen körülmények között szabad tájékozódásról, a média révén érvényesülő társadalmi kontrollról beszélni?

Márpedig a sajtószabadság a XXI. században elsősorban nem az újságíró személyi és alkotói szabadságát jelzi – azt is persze, mert anélkül sincs szabad sajtó, de a lényeg ma már a tájékozódás szabadsága. A sajtószabadság alkotmányos jogának az alapvető alanya nem az újságíró, hanem a médiafogyasztó, és ha a közönséget korlátozzák (márpedig nálunk korlátozzák) a tartalomfogyasztási jogaiban, ha kerülőutakra és gyűjtőtúrákra kényszerítik a neki törvény szerint, alapjogként járó információmennyiség begyűjtése érdekében, akkor a sajtószabadság szükségképpen deformálódik, és vele mindaz – szabadság, jólét, fejlődés –, amiről fentebb bemutattuk, hogy a sajtó szabadságának függvénye is.

És még valami: a tájékozódás jogáért sokat fizetünk, akkor is, ha ingyenesnek tűnik. A közmédia működése tavaly 130 milliárd forintunkba került, ami GDP-arányosan sokkal több, mint amennyiből a BBC-csoport működik. Vagyis a törvények és a ráfordítások alapján is sokkal színvonalasabb, sokszínűbb tájékoztatás járna nekünk: nincs rá ok, hogy kevesebbel is beérjük.

(Megjelent a 2017. március 11-i Vasárnapi Hírekben)

 

 

 

Forrás: Infovilág
nagyobb betű kisebb betű comment e-mailben elküld nyomtatás
Hozzászólások (0)
Ehhez a cikkhez még senki nem írt hozzászólást.
Olvasta már?
Élet és halál: gyorsítandó az új gyógyszerek befogadása az ártámogatásba
Élet és halál: gyorsítandó az új gyógyszerek befogadása az ártámogatásba

Senki nem tudja, hányan halnak meg azért, mert nem jutnak idejében olyan létező és hatásos gyógyszerekhez, amelyekkel sikeresen kezelik a rákos betegeket. A bürokrácia húzza az időt. Az új és hatásos onkológiai gyógyszerek befogadása az ártámogatásba rendkívül hosszú időbe telik Magyarországon.

Bezárás
Orbán megosztó politikája csak akkor működik, ha van hozzá kellő ellenségkép A világsajtó részletesen taglalja a Közép-európai Egyetem, a CEU ellen indított magyar kormányzati támadást. A konzervatív német Frankfurter Allgemeine Zeitung kiemeli, hogy a CEU nemzetközileg az egyik legtekintélyesebb magyar egyetem. A kormány azonban első számú közellenségnek állítja be a finanszírozót, Soros György magyarországi születésű amerikai pénzügyi befektetőt, és a beterjesztett törvényjavaslat egyes elemei a CEU ellen irányulnak – állapítja meg a cikk szerzője, aki az egész ügy magyarázatát abban véli felfedezni, hogy Orbán Viktor megosztó politikája csak akkor működik, ha van hozzá megfelelő ellenségkép.
Hagyományosan gazdag húsvéti programok Bécsben Ahogy a tavaszi virágok bontják szirmaikat, úgy nyílnak sorra a húsvéti vásárok az osztrák fővárosban. Április közepéig összesen 260 standnál válogathatnak az érdeklődők, a kínálat a hímes tojástól a kézműves termékeken át a különleges ínyencségekig terjed.
A tévés szolgáltatásformák közül a kábeltévék iránt a legnagyobb az igény, az érdeklődők 41 százaléka sorolta első helyre ezt a műsorszolgáltatási típust. A leggyakrabban az internet- és tévészolgáltatók díjait hasonlítanák össze az ügyfelek, amire bőven van is lehetőségük: a tízezer lakosúnál nagyobb településeken átlagosan 7 tévé- és 13 internetszolgáltató közül választhatnak az érintettek.
Csillagködbe burkolódzó hálózat Pompás névre keresztelte a Zyxel a felhőből vezérelhető hálózati eszközcsaládját: Nebula (csillagköd). Ez az új technológia a kisvállalatok számára kínál minden eddiginél egyszerűbb hálózatmenedzselési megoldást. Az új Nebula-termékválaszték egy felhőmenedzselt hozzáférési pontból (NAP), felhőmenedzselt switch-eszközből (NSW) és egy felhőmenedzselt biztonsági átjáróból áll (NSG).
Értelem kontra érzelem – boldogsághiányos Magyarország Illyés Sándorra, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Kísérleti Pszichológiai Tanszékének alapítójára, a filozofikus mélységű gondolkodóra, az empirikus tudósra, a nemzetközi jelentőségű kutatóra 2003 óta minden évben megemlékeznek a karon Sándor-nap táján. Az idei tanácskozás fő témájául az affektív és kognitív találkozások jelenségét választották, vagyis értelem és érzelem együttműködését vették górcső alá.
Élet és halál: gyorsítandó az új gyógyszerek befogadása az ártámogatásba Senki nem tudja, hányan halnak meg azért, mert nem jutnak idejében olyan létező és hatásos gyógyszerekhez, amelyekkel sikeresen kezelik a rákos betegeket. A bürokrácia húzza az időt. Az új és hatásos onkológiai gyógyszerek befogadása az ártámogatásba rendkívül hosszú időbe telik Magyarországon.
Az újságíró archívumából: A berlini falról – kissé másképpen (4.) Tatár Imre: a magyar külpolitikai újságírás doyenje, miként mondani szokták: "nagy öregje". De lehet-e öreg egy olyan 97 esztendős kolléga, aki nyugállományba vonulása óta mást sem tesz, mint folytatja a hivatását. Ír. Az örökifjú Aranytoll-életműdíjas újságíró – az Infovilág szerkesztőségének felkérésére – néhány folytatásban olvasóink rendelkezésére bocsátja szerfölött gazdag archívumának egyik dossziéját, amely a berlini falépítésről és következményeiről szól.
Keine Angst vor dem Grauen Star ’Lass das Licht herein!’, ’Hab’ keine Angst vor der OP!’ Damit wirbt die Ungarische Gesellschaft für Kunstlinsen-Implantation und Refraktive Chirurgie für den rechtzeitigen operativen Eingriff bei Grauem Star. Die Mitglieder der Gesellschaft (im Mai 2016 gegründet), lauter Augenärzte, zogen durchs Land, um für den regelmäßigen Besuch beim Augenarzt zu werben, denn der Graue Star kann in einer ambulanten OP geheilt werden.