Kinek a sajtószabadsága?
nagyobb betű kisebb betű comment e-mailben elküld nyomtatás
Kinek a sajtószabadsága?

Kinek a sajtószabadsága?

Van-e sajtószabadság egy olyan országban, ahol bármelyik nap szabadon leírhatom, hogy Orbán Viktor (Habony Árpád, Mészáros Lőrinc stb.) gazember? Látszólag van, hiszen tényleg le lehet írni ilyeneket – néha meg is történik –: nem visz el a rendőr, nem fenyeget börtön vagy erőszak, nem bocsát el a munkáltatóm.


Az újságot ugyan néhanap bezárják, ahol ilyesmi lejön, és ahhoz sem kell túlságosan éles szem, hogy észrevegyük: egyre kevesebb helyen, egyre kisebb felületen, egyre soványabb közönség előtt jelenhet meg – de egyelőre még megjelenik. Magyarországon a sajtó szabad – a sajtószabadság fogalmának XIX. századi értelmében mindenképpen: ha valaki kritizálni, bírálni, támadni akar – eszmét, politikai gyakorlatot, politikust –, a médiában továbbra is megteheti. De nem a XIX., hanem a XXI. században élünk: a különbség nem csupán annyi, hogy az egyik X-et előrébb rakjuk – megváltozott nyilvánosság, módosult a tartalomfogyasztás technikája és szerkezete, ideje talán, hogy a sajtószabadság fogalmát is a jelenhez igazítsuk.

 

TETTAMANTI BÉLA: A TIZENKÉT PONTBÓL AZ ELSŐ…


Annyit azért érdemes felidéznünk a múltból, hogy 1848-tól az összes forradalmunk a sajtószabadság követelésével indult (és rendszerint az újságírók bebörtönzésével végződött – ebben az utóbbi tekintetben az 1989–90-i rendszerváltó revolúció különbözött a többitől, vagy az is lehetséges, hogy nem is volt igazi forradalom), ami történelmi távlatban, alapértelmezésben a közlés szabadságát jelentette. De szükséges és elégséges feltétele-e a sajtószabadságnak, ha a közlés szabad? Sorskérdésről van szó, és ezt a statisztikák egyértelműen bizonyítják: szabad sajtó nélkül nincs jólét és fejlődés szinte sehol a világon. Létezik egy Riporterek határok nélkül (RSF) nevű szervezet – nyilván csak percek választják el attól, hogy a kormány sorosistának bélyegezze, de egyelőre még tekintélyes, nagy múltú szakmai tömörülésnek számít, amelynek a véleményére odafigyel a világ. Az RSF minden évben közread egy sajtószabadság-rangsort, amelyben az élmezőny feltűnő hasonlóságot mutat egy másik szerveződés, az ENSZ ún. országboldogság-indexének élbolyával – és ugyanilyen szoros a párhuzam akkor is, ha a lista legvégét nézzük. A skandinávok, a Benelux államok, Svájc, Új-Zéland, Kanada elöl, a legsötétebb afrikai és ázsiai diktatúrák, latorállamok és krízisövezetek hátul, ezt mutatja mindkét összeállítás.

Találunk összefüggést akkor is, ha napjaink Magyarországának egyik slágertémája, a népvándorlás felől közelítünk. Ha a küldő és a fogadó országok mappáját rávetítjük a Föld sajtószabadság-térképére, megint csak az derül ki, hogy a világot a sajtóviszonyok mozgatják: az emberek onnan vándorolnak el, ahol nem szabad a sajtó. És oda tartanak, ahol a nyilvánosság kevesebb korlátozással működik. (Ebből a szempontból persze érthető, amit az Orbán-kormány a sajtóval művel – a sokféle megszorítás némi humorérzékkel felfogható akár bevándorláskorlátozó stratégiaként is, de attól még a jólétünket és a boldogságérzetünket nem növeli.)

Gondolhatnánk, hogy tyúk-tojás problémáról van szó – azaz eldönthetetlen, hogy a tehetősség vagy a sajtószabadság volt-e elébb, és az is, hogy melyik következik a másikból –, esetleg hihetnénk azt, amit Orbánék, mondjuk, a környezetvédelemről vélnek, hogy t. i. a gazdagok luxusa egy olyan fejlettségi szinten, amikor már minden más problémát megoldottak –, de a magyar történelem másra tanít.

Mifelénk a fellendülés 1848 óta mindig a szabadabb sajtóval kezdődött, és azt, hogy rosszabb lesz, szintén a sajtóban dolgozók érezték először a bőrükön, ugyanúgy, mint a levelibéka a rossz időt.

Ennek nyilván a közlés szabadságához is van köze, de önmagában az, hogy néhány (száz) újságíró szabadon írogat, még aligha okoz föllendülést többtucatnyi országban szerte a világon.

Valahol másutt kell keresni a magyarázatot, és a megfejtéshez alighanem a sajtószabadság újraértelmezésére van szükség.

Nem az a kulcs, hogy szabad-e nagyjából a közlés, hanem sokkal inkább az, hogy a néző/hallgató/ olvasó az elsődleges tájékozódási csatornákat használva hozzájut-e a megalapozott politikai véleményformáláshoz szükséges információkhoz (nem elméleti kategóriákat használunk: valahogy így definiálja a sajtószabadságot mint védendő értéket az alkotmány is). Azaz, hogy a magyar valóság felől közelítsünk, megkapja-e a napi döntéseihez és a négy-öt évenkénti választásaihoz szükséges tényeket egy olyan médiarendszerben, ahol a közmédia kormány(párt) média is egyben, a második legnagyobb hírportál és a második legnagyobb hírtévé kormánypárti, ahol kereskedelmi tévéportfóliója lehet egy kormánytagnak, ahol a megyei lapok kétharmada a miniszterelnök családjának üzleti partneréé, ahol a helyi sajtó a helyi hatalom szócsöve – lehet-e ilyen körülmények között szabad tájékozódásról, a média révén érvényesülő társadalmi kontrollról beszélni?

Márpedig a sajtószabadság a XXI. században elsősorban nem az újságíró személyi és alkotói szabadságát jelzi – azt is persze, mert anélkül sincs szabad sajtó, de a lényeg ma már a tájékozódás szabadsága. A sajtószabadság alkotmányos jogának az alapvető alanya nem az újságíró, hanem a médiafogyasztó, és ha a közönséget korlátozzák (márpedig nálunk korlátozzák) a tartalomfogyasztási jogaiban, ha kerülőutakra és gyűjtőtúrákra kényszerítik a neki törvény szerint, alapjogként járó információmennyiség begyűjtése érdekében, akkor a sajtószabadság szükségképpen deformálódik, és vele mindaz – szabadság, jólét, fejlődés –, amiről fentebb bemutattuk, hogy a sajtó szabadságának függvénye is.

És még valami: a tájékozódás jogáért sokat fizetünk, akkor is, ha ingyenesnek tűnik. A közmédia működése tavaly 130 milliárd forintunkba került, ami GDP-arányosan sokkal több, mint amennyiből a BBC-csoport működik. Vagyis a törvények és a ráfordítások alapján is sokkal színvonalasabb, sokszínűbb tájékoztatás járna nekünk: nincs rá ok, hogy kevesebbel is beérjük.

(Megjelent a 2017. március 11-i Vasárnapi Hírekben)

 

 

 

Forrás: Infovilág
nagyobb betű kisebb betű comment e-mailben elküld nyomtatás
Hozzászólások (0)
Ehhez a cikkhez még senki nem írt hozzászólást.
Olvasta már?
Már nem Orbán az egyértelműen legnépszerűbb vezető politikus
Már nem Orbán az egyértelműen legnépszerűbb vezető politikus

A Publicus Intézet a Vasárnapi Hírek megbízásából, március 9–14. között 1054 személy megkérdezésével készített reprezentatív közvélemény-kutatásban vizsgálta a pártok támogatottságát és egyes politikusok megítélését. A múlt egy hónapban a Fidesz támogatottsága két százalékpontot növekedve 25 százalék.

Bezárás
Szijjártó: Oroszország nem biztonsági fenyegetés – Orbán közvetít Putyin és Trump között? Angela Merkel bízik abban, hogy az Európai Unió és az olyan tagállamok – mint Lengyelország és Magyarország – közti feszültség párbeszéd útján kezelhető lesz, éppen ezért pénzügyi szankciókkal fenyegetni őket a jelen pillanatban nem aktuális – nyilatkozta a német kancellár az ARD német közszolgálati televíziónak adott interjúban. Ugyanakkor nem zárta ki ennek a jövőbeni lehetőségét sem. Mert úgy fogalmazott, „ebben az interjúban nem szeretném ezt a fenyegetést kifejteni, ugyanakkor szeretném látni, hogy a jogállam Európában úgy érvényesül, ahogy az elvárható minden tagállamtól” – idézte őt többek között a Politico büsszeli kiadása is.
A Bizottság segíti a fiatalok Európán belüli mobilitását Az Európai Bizottság ma bejelentette új kezdeményezését, mely az Erasmus+ program alapján további támogatást kínál az európai fiataloknak a tanulásban és a mobilitás területén. A „Move2Learn, Learn2Move” segítségével legalább 5000 fiatal utazhat egy másik uniós országba egyénileg vagy osztálytársaival.
Friedl Zsuzsanna, a Telekom humán-erőforrás vezérigazgató-helyettese Május 15-től Friedl Zsuzsanna a Magyar Telekom humán-erőforrás vezérigazgató-helyettese, és egyúttal a társaság ügyvezető bizottságának is tagja. Az új tisztségviselő 2014-től a Microsoft magyarországi HR-vezetőjeként dolgozott . Előtte, 2007-től az UPC Magyarországnál töltötte be a HR-igazgatói pozíciót.
Nokia 3310: visszatért a legendás marokfon – internetezésre is alkalmas Újra megjelent a Nokia a mobiltelefon-piacon; első újdonsága az idők során kultikussá vált 3310 jelű készülékének 2017. évi kiadása napjaink nagy meglepetésének kínálkozik. Jó ideig csak meg nem erősített hír keringett a visszatérésről, aztán a valósággá vált: az Mobile World Congress rendezvény egyik sztárjává lépett elő Nokia 3310.
Építs saját holdjárót! Áprilisban rendezi első közös foglalkozását a Puli és a Makerspace.hu csapata, ahol játékos formában ismerkedhetnek meg az űrtevékenység világával a kalandozni vágyó 10–14 évesek. A résztvevők megépítik saját, működő holdjáró-modelljüket, amellyel különleges feladatokat is el kell végezniük az újdonsült robotépítőknek. (Képek: Gyarmati László/InterfeszPress)
Már nem Orbán az egyértelműen legnépszerűbb vezető politikus A Publicus Intézet a Vasárnapi Hírek megbízásából, március 9–14. között 1054 személy megkérdezésével készített reprezentatív közvélemény-kutatásban vizsgálta a pártok támogatottságát és egyes politikusok megítélését. A múlt egy hónapban a Fidesz támogatottsága két százalékpontot növekedve 25 százalék.
Az újságíró archívumából: A berlini falról – kissé másképpen (4.) Tatár Imre: a magyar külpolitikai újságírás doyenje, miként mondani szokták: "nagy öregje". De lehet-e öreg egy olyan 97 esztendős kolléga, aki nyugállományba vonulása óta mást sem tesz, mint folytatja a hivatását. Ír. Az örökifjú Aranytoll-életműdíjas újságíró – az Infovilág szerkesztőségének felkérésére – néhány folytatásban olvasóink rendelkezésére bocsátja szerfölött gazdag archívumának egyik dossziéját, amely a berlini falépítésről és következményeiről szól.
Verkehrsmuseum baut Schiffsbrücke HajóHíd, Schiffsbrücke ist der Titel der vom Verkehrsmuseum gestarteten Programmreihe. Der dafür entsprechende Schauplatz: das Museumsschiff Kossuth, vor Anker am Pester Donaukai. Einmal im Monat (nächster Termin 27. April) laden Verkehrsexperten, Historiker u.a. Leute vom Fach zum Vortrag mit anschließender Diskussuion auf die Kossuth ein.