Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma kedd van, 2019. július 23. Az év 204. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737660. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Mária országa – a Médiatanács újraírja a rádiós piacot

Mária országa – a Médiatanács újraírja a rádiós piacot
Infovilág

A pályáztatási gyakorlat alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a Médiahatóság szándéka a rádiós médiatérkép átrajzolása. A pályázati felhívások tartalma, illetve egyes frekvenciák esetében a pályázatok elmaradása, továbbá a pályázati eredmények is a régóta működő rádiók számára kedvezőtlen helyzetet teremtettek. Csak az újrapályázatott frekvenciák negyedén folytathatta a működését az adott frekvenciát korábban is használó rádió. A lejáró jogosultságok újrapályáztatása során a Médiatanács kifejezetten nem vette és nem veszi figyelembe a kialakult piaci struktúrát. Minden frekvenciát önálló jogosultságként ír ki, még akkor is, ha az korábban egy nagyobb hálózat részeként működött. Emiatt a rádióknak minden frekvenciára önálló pályázatot kell benyújtania, és újra összegyűjtögetni a korábbi piaci pozíció fenntartásához szükséges frekvenciakészletet. Ahol azonban volt hatósági szándék az adott rádió piaci pozícióinak megőrzésére, ott nem okozott problémát a korábbi frekvenciák mindegyikének megszerzése.

A Neo FM csődjét követően felszabadult országos frekvencia újrapályáztatását a Médiatanács nem kezdte meg, erre irányuló szándék nem látható. A pályázat körüli hallgatásból arra lehet következtetni, hogy a Médiatanács nem kíván változtatni az országos rádiós piacon kialakult monopolhelyzeten, nem kíván versenytársat teremteni a jobboldali médiabirodalom részeként működő Class FM-nek. Ezzel együtt lemond az értékes frekvenciakincs hasznosításából származó közpénzről is.

A vizsgált időszakban jelentősen nőtt a közösségi rádiókra meghirdetett pályázati felhívások aránya: a pályázati felhívások fele közösségi rádió működtetésére szólt. Ez a változás néhány, korábban is preferált szereplőnek, nevezetesen a Katolikus Rádiónak és a Lánchíd Rádiónak kedvezett. A Médiatanács e gyakorlata nemcsak a rádiós piac alapvető jellegét alakítja át, jelentősen szűkítve a gazdasági versenyt a rádiós piac egészén, hanem a közösségi rádiózást is teljesen újraértelmezi. A jogosultságot szerző rádiók a piaci verseny alól kivont, világnézeti szempontból egyértelműen elkötelezett, a helyi jelleget nélkülöző, végső soron országos lefedettségre törekvő rádiók, amelyeknek nem célja a vételkörzetben élő valamely közösség sajátos igényeinek kielégítésére.

Első jelentésünkben a 2010-2011-es pályázatok értékelése alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy az akkori pályázatok három kiemelt szereplője a megpályáztatott frekvenciák 43%-át szerezte meg. E szereplők a Lánchíd Rádió, az Európa Rádió és a Mária Rádió voltak. A most vizsgált időszaknak is vannak kiemelt szereplői. Ezek közös jellemzője, hogy ahol elindultak, ott nyertek is. A legtöbb frekvenciát a katolikus egyházhoz kapcsolódó két rádió, a Katolikus Rádió és a Szent István Rádió nyerte el. A Katolikus Rádió lefedettsége a pályázatok eredményeként tíz frekvenciával bővült, a Szent István Rádió hat pályázaton nyert. Folytatta terjeszkedését a Lánchíd Rádió is, két további frekvencia megszerzésével. A református Európa Rádió korábbi miskolci frekvenciájának újrapályáztatásán tudott nyerni. Az eredmények egyértelmű médiapolitikai megfontolásról árulkodnak: a helyi rádiós piacon minél szélesebb körben jelenjen meg a hitéleti tematika, és a helyi frekvenciákon ne helyi tartalmakat közlő médiumok szólaljanak meg, hanem nagy vételkörzetű, egy központból sugárzó hitéleti tartalom kerüljön az éterbe. Ennek a határozott médiapolitikai törekvésnek továbbra is hiányzik a részleteiben kifejtett indokolása.

Az a frekvenciaelosztási gyakorlat, amely a piac szűkülését eredményezi, nem felel meg a pályáztatással szemben támasztott alkotmányos követelményeknek, mivel nem biztosítja a sokszínű tartalomkínálat kialakulását. A rádiós piac jelenlegi koncentrálódását nem a piaci mechanizmusok működtetik. Az egyre erősebb pozíciókat szerző rádiók terjeszkedésben nem a működés eredményessége, a rádiók hallgatottsága, hanem kizárólag a Médiatanács piactorzító pályáztatási gyakorlata játszik szerepet. A jelenleg zajló koncentrációs folyamatok gátolják a sokszínű kínálat kialakulását.

A médiapiac átalakításának eredményeként korábban sikeresen működő rádiók tűntek el teljesen vagy részben a piacról. A Médiatanács pályázatainak legnagyobb vesztese a Rádió 1, amely sikeres országos hálózatból néhány helyi rádió által használt márkanév lett, és a korábbi hálózatot működtető Rádió 1 Kft. fel is számolta a tevékenységét. Két adó kivételével a Klubrádió hálózatát is fölszámolta a Médiatanács pályáztatási gyakorlata, és a rádió budapesti frekvenciájával kapcsolatos perek mind a mai napig nem zárultak le teljesen. A budapesti 95,3 MHz frekvenciát a Klubrádió hosszú pereskedés után jelentősen átalakított tematikával és a talk-rádiók között egyetlenként médiaszolgáltatási díj fizetésének kötelezettsége mellett megszerezte, a közösségi jogosultságra szóló 92,9 MHz frekvenciára szóló szerződését viszont a Médiatanács a jogerősen megnyert per ellenére sem írta még alá. A rádió vidéki hálózatának tagjai elvesztették jogosultságaikat, a frekvenciáikra kiírt pályázatok a Médiatanács eredménytelennek nyilvánította. A még működő két vidéki adó sorsa a rádió gazdasági nehézségei miatt igen kérdéses.

Három városban, Debrecenben, Székesfehérváron és Kaposváron önkormányzati hátterű rádió kapott jogosultságot. Mindhárom esetben egy-egy fideszes vezetésű önkormányzat média-portfóliója bővült a rádiókkal. A médiaszabadság és a helyi nyilvánosság egészséges működése szempontjából az önkormányzathoz szorosan kötődő médiaholdingok komoly kétségeket ébresztenek. A helyi nyilvánosság működése torzul, a folyamatok a kritikai hangok eltűnéséhez vezetnek.

A Médiatanács a pályázatot követően hatósági szerződést köt a pályázat nyertesével. A szerződéses vállalásoktól a rádió csak a szerződés módosítását követően térhet el. A rádiók leggyakrabban díjcsökkentést, műsortervük módosítását, más rádióval való hálózatba kapcsolódást vagy vételkörzet-bővítést kérnek. Ezek a módosítások is nyilvánvalóan alakítják a helyi piacokat. A jelentős módosítások a verseny tisztaságát veszélyeztethetik, és a helyi nyilvánosság működése szempontjából sem mindegy, hogy a szerződéskötést követően milyen könnyítéseket enged a hatóság. A Médiatanács részletes határozatai ezekben az ügyekben ugyanakkor nem kerülnek fel a honlapra. Annyi így is látható, hogy a piaci terjeszkedéshez kapcsolódó kérelmeket jóváhagyó határozatok 60%-a a Lánchíd Rádióhoz, az Európa Rádióhoz, és a Katolikus Rádióhoz kapcsolódott. Ezeknek a rádióknak egyetlen terjeszkedési kérelmét sem utasította el a hatóság, szemben például a Rádió 1 vagy a Mária Rádió terjeszkedésre irányuló kérelmeivel

 

 

A pályáztatási gyakorlat alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a Médiahatóság szándéka a rádiós médiatérkép átrajzolása. A pályázati felhívások tartalma, illetve egyes frekvenciák esetében a pályázatok elmaradása, továbbá a pályázati eredmények is a régóta működő rádiók számára kedvezőtlen helyzetet teremtettek. Csak az újrapályázatott frekvenciák negyedén folytathatta a működését az adott frekvenciát korábban is használó rádió. A lejáró jogosultságok újrapályáztatása során a Médiatanács kifejezetten nem vette és nem veszi figyelembe a kialakult piaci struktúrát. Minden frekvenciát önálló jogosultságként ír ki, még akkor is, ha az korábban egy nagyobb hálózat részeként működött.

 

A médiarendszer szerkezeti szintű átpolitizáltsága

 Az elmúlt évek legfontosabb és legveszélyesebb tendenciája a magyar médiarendszerben a nyíltan politikai kötődésű médiavállalkozások térnyerése. Ez a folyamat nem kizárólag a politikai jellegű médiumokat érinti; esetükben, sajnos, az akár szervezeti jellegű politikai kötődés sem újdonság, ami mégis új, az az érintett médiumok agresszív terjeszkedése; ennek legnyilvánvalóbb példája a Lánchíd Rádió. A szerkezeti szintű átpolitizáltság azért különösen veszélyes, mert a szórakoztató tartalmakat közlő médiumokra is kiterjed. Ez egyrészt korrupciós kockázatokat rejt, különösen az állami reklámbevételek átláthatatlan felhasználásával. Másrészt fontos mozgatója a politikailag elkötelezett médiabirodalmak gazdasági megerősödésének, a kereskedelmi bevételek átcsatornázásával a kifejezetten politikai jellegű médiumokhoz; például a Class FM az azonos tulajdonosi és reklámértékesítő háttéren keresztül finanszírozója lehet a Lánchíd Rádiónak és a Heti Válasznak. Harmadrészt politikai manipulációs lehetőségként is megjelenik, a szórakoztató tartalmak között és azokban elrejtve a közönség olyan részének elérésével, amelyre egyébként nem volna lehetőség; a Class FM híreinek súlyos kormánypárti elfogultságát a Médiatanács is megállapította. A folyamat egyáltalán nem ért a végéhez. A kereskedelmi televíziós piacon való pozíciószerzést (TV2) az állam jogalkotási eszközökkel – a reklámadó lebegtetésével – is megtámogatta.

 

Manipulált reklámpiac

 A magyar médiapiac mérete, illetve a gazdasági válság reklámpiaci hatásai önmagukban is sérülékennyé teszik a médiarendszer finanszírozási alapjait. A bizonytalan gazdasági alapok minden esetben növelik a kormányzati befolyásolás kockázatát, és rontják a politikai és gazdasági érdekektől független, átfogó tájékoztatás esélyeit. A magyar médiarendszerben az elmúlt időszak egyik meghatározó médiapolitikai eszközévé vált a kormányzati hirdetések, illetve az állami tulajdonban lévő vállalatok reklámköltéseinek elosztása. Ez legnyilvánvalóbban a rádiós piacon hozott létre teljesen torz viszonyokat, ahol az egyes szereplők teljesítménye, hallgatottsága teljesen elvált a reklámbevételek nagyságától. Ez az országos kereskedelmi rádiós piacon jelentős mértékben hozzájárult egy politikailag támogatott szereplő (Advenio Zrt. – Class FM) monopóliumának kialakulásához. Az állami reklámköltések ráadásul a piaci reklámozók számára is üzenetértékűek: a kereskedelmi reklámok követik az állami reklámokat a preferált médiumokhoz. A gyenge reklámpiac és a torz reklámpiaci viszonyok mindezeken túl növelik az egyes médiumok kiszolgáltatottságát a piaci reklámozók irányában is

 

Gyenge közszolgálati elkötelezettség

Az újságírók, a nyilvánosságban dolgozók közszolgálati elkötelezettségének, társadalmifelelősség-tudatának gyengesége nem csak a közszolgálati intézményrendszer évtizedes, de az elmúlt években kiteljesedő hitelesség-vesztésében és agóniájában érhető tetten. Problémája ez az újságíró társadalom jelentős részének, és végső soron a nyilvánosság egészének. A szerkesztőségek és az újságírók politikai elköteleződése és a saját politikai oldal harcos védelme hosszú ideje akadálya a normális társadalmi párbeszédnek, ami akkor is súlyos kudarca a nyilvánosság működésének, ha egyenes következménye a párbeszédképtelen politikai kultúrának, illetve – e politikai kultúrával szoros összefüggésben – a közönség közélettől való teljes elfordulásának. Az ezen túllépni képes újságírói teljesítmények a közönség meglehetősen kis részét elérő médiumokban kaphatnak helyet, az ezzel azonosulni nem akaró kereskedelmi médiumok pedig – az RTL Klub híradásaiban az utóbbi időkben látható, talán a hírszolgáltatási piac egészére hatni tudó változásokig legalábbis – a teljesen apolitikus működés mellett döntöttek. Az újságírói közszolgálati elkötelezettség alacsony mivolta egyenesen vezet az újságírói szolidaritás gyengeségéhez vagy éppen hiányához, valamint a közös szakmai minimumok hiányához. A közszolgálati elkötelezettségben mintaként szolgálni hivatott közszolgálati intézményrendszerben az új médiaszabályozás a végletekig felerősítette a nagyrészt korábban is jelen lévő szervezeti, műsorkészítési és gazdálkodási zavarokat. Az új szabályozás egy politikailag jól irányítható, átláthatatlan, a minimális szakmai normákat is kiiktatni képes rendszert hozott létre, amely talán végleg lehetetlenné tette, hogy a közszolgálati média hiteles hírforrásként jelenjen meg.

 

Átpolitizált és kiszámíthatatlan felügyeleti rendszer

Az elmúlt évek nyilvánosságot torzító folyamatai nem mehettek volna végbe az új médiatörvényekkel létrehozott szabályozási környezet és médiahatóság nélkül. A szabályozás és a felügyeleti rendszer akkor is lényeges összetevői a nyilvánosság torzulásainak, ha sem a korábbi jogi környezet, sem a korábbi médiahatóság nem garantálta megfelelően a társadalmi párbeszéd feltételeit. A médiaszabályozásban továbbra is jelen vannak a szerkesztőségeket és az újságírókat folyamatos bizonytalanságban tartó, az önkényes értelmezésnek teret adó előírások, illetve a kilátásba helyezett súlyos szankciók. A Médiatanács továbbra is politikailag egyszínű, működésének számos pontján átláthatatlan, Európában példa nélküli hatalommal működő szervezet. A fenti folyamatokban játszott szerepét legnyilvánvalóbban a frekvenciapályáztatások mutatják, amelyek fontos eszközei a politikailag elkötelezett médiavállalkozások terjeszkedésének. Meghatározott médiumok és vállalkozások előnyben részesítése a pénzügyi támogatások elosztásánál is látható. A médiatartalom felügyeletében pedig a hatóság nem alakított ki olyan gyakorlatot, ami a szabályozásból eredő bizonytalanságokat képes lett volna eloszlatni.

Címkék