Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma vasárnap van, 2019. július 21. Az év 202. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737658. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Pert nyert a TASZ: a Médiatanács jogszerűtlenül rajzolta át a rádiós piacot – kérésünkre válaszolt a hatóság

Pert nyert a TASZ: a Médiatanács jogszerűtlenül rajzolta át a rádiós piacot – kérésünkre válaszolt a hatóság
Infovilág

A Mérték Médiaelemző Műhely 2013 őszén a 2012-ben lezárult néhány rádiós frekvenciapályázat anyagának kiadását kérte a Médiahatóságtól: huszonegy, többségében nyertessé nyilvánított pályázati ajánlatot, illetve az eljáráskor becsatolt kiegészítéseket, hiánypótlási dokumentumokat kívánt megismerni. A pályázati eljárások értékelése közben ugyanis felvetődött a gyanú, hogy a Médiatanács nem egyforma szigorral kéri számon a pályázóktól a formai követelményeket.

A vizsgált időszakban a pályázatok felét a hatóság olyan mondvacsinált formai hibára hivatkozva utasította vissza, mint például az üres, hátsó oldalak számozásának és aláírásának hiánya, amely nem volt kiolvasható a pályázati felhívásból.

A Médiatanács nem reagált a közérdekű adatigénylésre, ezért az ügy a TASZ jogi képviseletével a bíróságra került, amit végül kétévnyi hosszadalmas jogi eljárást követően a Kúria döntése értelmében megnyertek a szervezetek. Döntésében a Kúria kimondta, hogy a lezárt pályázatok dokumentációjának kiadását nem lehet üzleti titokra hivatkozással megtagadni, hiszen a frekvencia az állami vagyon része, melynek felhasználásával a Médiatanácsnak el kell számolnia.

A frekvenciapályázati anyagok vizsgálata bizonyította, hogy a Médiatanács jogszerűtlenül, nem azonos szigorral kérte számon a pályázati követelmények teljesülését. A Médiatanács az ugyanabban az időszakban elbírált és eredményesnek nyilvánított pályázatok esetében nem kérte számon azokat a formai követelményeket, amelyekre tekintettel más pályázatokat visszautasított.

A Klubrádió valamennyi pályázatát érintő – e pályázatok kizárásához vezető – mondvacsinált formai kifogást, amely szerint a pályázati anyagok üres hátsó oldalainak számozása és cégszerű aláírása elmaradt, a nyertes pályázatok esetében nem kérte számon a hatóság. A nyertes pályázatok üres hátsó oldalairól is hiányoznak az oldalszámok és az esetek többségében az aláírás is, továbbá e pályázatoknál is előfordulnak olyan oldalak, ahol nem cégszerű az aláírás.

A Médiatanács tehát ellentétes jogértelmezéseket alkalmazott egymással egyébként mindenben azonos pályázati helyzetekben, ezzel durván megsértve a jogállami működés kereteit, és a sajtószabadság érvényesülését, önkényes döntéseivel pedig megakadályozta a szabad versenyen alapuló médiapiac létét. Két eset lehetséges: a Médiatanács is tudta, hogy a Klubrádió pályázata jogszerű volt, és az egész Klubrádió-ügy mégis csak önkényes vegzálás volt, illetve a Médiatanács szándékosan nyilvánított nyertessé olyan pályázatokat, amelyekről tudta, hogy – éppen a Médiatanács jogértelmezése miatt – jogsértőek. Akármelyik forgatókönyv is érvényesült, az elmondható, hogy a Médiatanács a szabályok megkerülésével rajzolta át a rádiós piacot.

Nagy Krisztina (Mérték) írása: A Médiatanács frekvenciapályázatainak eredményeként az elmúlt években gyökeresen átalakult a rádiós piac. A változásokról, illetve az átalakulás állomásairól több elemzésben (itt, itt és itt) számoltunk be, és időről időre írtunk arról is, hogy a pályázati eljárások átláthatósága folyamatosan csökken. Nehéz az elemző dolga, mert sok fontos részlet nem érhető el a nyilvános felülteken, a médiahatóság folyamatosan szűkíti az érdemi külső kontroll lehetőségét.  Két évet kellett várni a most nyilvánosságra kerülő információkra is, mivel a Médiatanács nem engedett hozzáférést a frekvenciapályázatok anyagaihoz.

A 2011 vége és 2012 ősze között elbírált pályázatok vizsgálatáról szóló elemzésünkben felmerült a gyanú, hogy a Médiatanács nem azonos szigorral kérte számon a pályázóktól a formai követelmények teljesülését, ami érdemben befolyásolta a pályázatok kimenetelét, így a rádiós piaci térkép alakulását is. Ezeknél a pályázatoknál a fő médiapolitikai kérdés az volt, hogy az eddig működő rádiók folytathatják-e tevékenységüket, vagy a Médiatanács új szereplőket akar helyzetbe hozni a piacon.  

Klub-szabály, ha akarom  

2012 tavaszán és nyarán a korábbiakhoz képest szembetűnően megnőtt a formai hibák miatt visszautasított pályázatok száma: a futó pályázatok felében, húsz eljárásban észlelt olyan formai hibákat a hatóság, amelyek az egész pályázat eredménytelenségét vonták maguk után. Az eredménytelenség hátterében mindenhol az akkoriban „Klub-szabályként” elhíresült – a Klubrádió valamennyi pályázatát érintő, e pályázatok kizárásához vezető – mondvacsinált formai kifogás állt: a pályázati anyagok üres hátsó oldalai számozásának és cégszerű aláírásának elmaradása.

Emellett a hatóság a visszautasított pályázatok esetében szigorúan számon kérte, hogy a pályázatok minden oldalán szerepelt-e cégszerű aláírás, és nem fogadott el semmilyen módosítást a formanyomtatványokon, még akkor sem, ha azok érdemi tartalmi változást nem eredményeztek. A követelmények egy része nem következett a pályázati felhívás szövegéből, és biztosan nem befolyásolták érdemben a pályázatok összehasonlíthatóságát és elbírálását. Később a pályázók által indított bírósági eljárásokban több ítélet is megállapította, hogy a kifogásolt feltételek közül például az üres hátsó oldalak beszámozása, és aláírása nem volt kiolvasható a pályázati felhívásból.

Az értelmetlen és a pályázati felhívásból ép ésszel nem következő követelmények tükrében különösen érdekes volt, hogy ugyanebben az időszakban tizennyolc pályázat esetében nem talált hasonló hibákat a médiahatóság. Ezeken a pályázatokon nyertest hirdetett, megkötötte a sugárzásra jogosító szerződéseket, és a rádiók elkezdhették működésüket.

Az eredménytelen pályázatok listája beszédes. A húsz eredménytelen pályázat döntő többsége olyan frekvenciát érintett, ahol az erősen kormánykritikus hangként megszólaló Klubrádió - korábbi jogosultként, vagy új szereplőként - pályázta meg az adott frekvenciát.  A listán szereplő többi pályázó jellemzően olyan rádiós szereplő, amely korábban több helyi szolgáltatásból álló szélesebb hálózatot épített ki, vagy pályázati stratégiája ezt célozta (pl. a Hold Rádiós és Televíziós Reklám Bt., a Rádió 1 kötelekébe sorolt Varage Kft., Füleky Rádió Kft., BMC Rádió Kft.) Ezek a működő rádiók több helyi jogosultságot is megpályáztak, és a vizsgált időszakban sehol sem sikerült nyerniük.

Az eredményessé nyilvánított pályázatoknál is volt közös jellemző: ezekben az eljárásokban zömében nem volt verseny, csak egy pályázó jelentkezett a frekvenciáért. Ebből következően ezekben az eljárásokban a hatóságnak kevésbé kellett egy esetleges bírósági kontroll miatt aggódnia, vélhetően ezért nem kérte számon ugyanazzal a szigorral a formai követelményeket.

Mindezek tükrében alapos okkal feltételezhető volt, hogy a Médiatanács a pályázatok eredménytelenné nyilvánítását eszközként használta a nem kívánt rádiós szereplők háttérbe szorítására, ellehetetlenítésére. Mivel anno a Médiatanács nem adott lehetőséget a pályázati anyagokba való betekintésre, a Mérték a pályázati dokumentumok kiadása érdekében bírósághoz fordult. Az eljárás eredményeként a Médiatanács kénytelen volt kiadni a pályázati anyagokat.  Megnyílt tehát az út a három évvel ezelőtt lezárult pályázatok formai követelményei számonkérésének vizsgálatához.

Van hiba?

Jöhetett tehát a betekintés, a nyertes pályázatok alapos vizsgálata. Az eredmény a gyanút igazolta: a Médiatanács az ugyanabban az időszakban elbírált és eredményesnek nyilvánított pályázatok esetében nem kérte számon azokat a formai követelményeket, amelyekre tekintettel más pályázatokat visszautasított. A nyertes pályázatok átvizsgálása során azt tapasztaltuk, hogy e pályázatok üres hátsó oldalairól  is hiányoznak az oldalszámok és az esetek többségében az aláírás is,  továbbá e pályázatoknál is előfordulnak olyan oldalak, ahol nem cégszerű az aláírás. 

A Médiatanács tehát valóban eszközként, méghozzá igencsak diszkriminatív eszközként használta a formai követelményeket a rádiós piaci térkép átrajzolása során. A nemkívánatosnak tartott rádiós szereplőket nem tartalmi értékelési szempontok alapján, hanem mondvacsinált formai hibákra hivatkozva utasította vissza, és lehetetlenítette el a rádiós piacon. Ahol ilyen szereplő nem vett részt a pályázatban, ott a hatóság nem alkalmazta, figyelmen kívül hagyta a maga által alakított szabályokat. Két eset lehetséges: a Médiatanács is tudta, hogy a Klubrádió pályázata jogszerű volt, és az egész Klubrádió-ügy mégis csak önkényes vegzálás volt, illetve a Médiatanács szándékosan nyilvánított nyertessé olyan pályázatokat, amelyekről tudta, hogy – éppen a Médiatanács jogértelmezése miatt – jogsértőek. Az biztos, hogy a diszkriminatív jogalkalmazással sokáig a Klubrádió létét veszélyeztette – és ennek komoly jelentősége lehet a Klubrádió által a Médiatanács ellen indított kártérítési perben –, és súlyos jogbizonytalanságot okozott azoknak a rádióknak a működésében, amelyek esetében nem alkalmazta az általa konstruált formai követelményeket.

A diszkriminatív pályáztatást erősíti az érintett frekvenciák későbbi sorsa is. Az eredménytelenséggel érintett frekvenciák egy részét a Médiatanács később újra megpályáztatta, de már új feltételekkel: nem kereskedelmi rádiók pályázhattak a lehetőségekre, hanem közösségi rádiók. Ezeknek a frekvenciáknak a zömét a frekvenciapályázatok során erősen preferált  Katolikus Rádió és a Lánchíd Rádió nyerte el. A frekvenciák egy másik részére – elsősorban a korábban Klubrádió által használt frekvenciákra – a Médiatanács azóta sem írt ki újabb pályázatot, ezeken a frekvenciákon nem szólal meg rádió.    

Bűnhődjenek a nyertesek?

Nyilvánvalóan felmerül a kérdés, hogy a nyertes rádiók jogosultságait hogyan érinti a feltárt jogszerűtlenség. Erre a kérdésre a médiatörvény egy sokat vitatott szabálya adhatja meg a választ: amely kimondja, hogy ha nem kizárólag a pályázó felelős a jogsértő döntésért, akkor nem kell felmondani a vele megkötött szerződést. Ezekben az esetekben pedig egyértelműen a médiahatóság jogszerűtlen pályáztatási gyakorlata eredményezte a jogsértő állapot előállását. A Médiatanács diszkriminatív működése mellett maguk a pályázati felhívások is következetlenül és sok esetben önellentmondó formában fogalmaztak meg követelményeket, ahogy ezt később több bírósági döntés is rögzítette.

Az azóta elhunyt Szalai Annamária vezette Médiatanács a szabályok megkerülésével rajzolta át a rádiós piacot. Azzal, hogy ellentétes jogértelmezéseket alkalmazott egymással egyébként mindenben azonos pályázati helyzetekben, durván megsértette a jogállami működés kereteit és a sajtószabadság érvényesülését, önkényes döntéseivel megakadályozta a szabad versenyen alapuló médiapiac létét.

Miként e tudósítás bevezetőjében olvasható, az Infovilág szerkesztősége - a "Hallgattassék meg a másik fél is!" elve és gyakorlata szellemében - fölajánlotta a Médiatanácsnak a véleménynyilvánítás lehetőségét. A hatóság most küldte meg lapunknak az állásfoglalását:

Jogorvoslat minden Médiatanács-döntésnél kérhető

(15:34) A Társaság a Szabadságjogokért Társaság [sic! helyesen: Közhasznú Egyesület - a szerk] (TASZ), illetve a Mérték Médiaelemző Műhely ma publikált, rádiós frekvenciapályáztatással foglalkozó híreire reagálva a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa hangsúlyozza: a rádiós frekvenciák pályáztatásakor mindenkor a következetesség, a jogbiztonság és az egyenlő elbánás elve alapján járt el.

Már a cikkek címe is félrevezető, mert a TASZ által indított pernek a pályáztatási gyakorlat megítélése nem volt tárgya: a per kizárólag közérdekű adatok kiadása tárgyában folyt. Az adatokat a Médiatanács az érintett piaci szereplők, a pályázók üzleti titkainak védelmében nem adta ki a kérelmezőnek. Az első- és másodfokú bíróság a Médiatanács álláspontjával értett egyet, a Kúria azonban rendkívüli jogorvoslati eljárásban úgy döntött, hogy ezeket ki kell adni. A hatóság ennek haladéktalanul eleget tett.

A TASZ a kiadott adatok alapján valótlanul állítja, hogy a Médiatanács diszkriminatív eszközként használta volna a formai követelményeket a rádiós frekvenciák újrapályáztatásakor. Ez a feltételezés a szerzők önkényes véleménye, és nem következik a Kúria ítéletéből. Fentiek miatt a Médiatanács a hírt leközlő sajtótermékektől helyreigazítást kér, továbbá jelen közlésének közzétételét a teljes körű és kiegyensúlyozott tájékoztatás érdekében.

A Médiatanács nem kíván egy tévedhetetlen állami szerv szerepében tetszelegni. A jól működő jogállami berendezkedésnek köszönhetően a Médiatanács minden egyes, a hírekben szereplő rádió frekvenciás pályázati döntései esetében is biztosított volt a jogorvoslati lehetőség az érintettek, köztük az eredménytelenül pályázók számára is. Ez a szabály azóta sem változott; ahogy a közelmúltban hírül adtuk, a Gazdasági Rádió szolgáltatója Budapesten éppen ilyen jogorvoslati eljárásnak köszönhetően nyerte el a jogosultságot.

A jogorvoslati lehetőséggel a múltban több pályázó is élt. A frekvenciák elosztása – vagyis a magyar rádiós piac adott szereplőjének kiléte – csak a jogorvoslati eljárások lezárulta után dől el véglegesen, ezért a Médiatanács visszautasítja a TASZ és a Mérték Médiaelemző Műhely valótlan állításait.

Megjegyzi továbbá a Médiatanács: a korábbi gyakorlatából felismerte, hogy a pályázóknak a formai követelmények szabályos, minden tekintetben kifogástalan teljesítése sok esetben nehézségbe ütközött. Ezen hibák kiküszöbölése céljából – amelyek megítélése a jogorvoslati eljárásokban hozott bírósági ítéletekben ellentmondásos volt –, a testület 2014 decemberétől az új pályázati felhívásokban lényegesen egyszerűsítette a formai követelményeket. Ez ismét jelentős lépés volt a hatékony pályáztatás érdekében és a pályázók adminisztratív terheinek csökkentésében.

Budapest, 2015. augusztus 14.

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa

Címkék