Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma csütörtök van, 2019. április 18. Az év 108. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737564. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Vasbetonba merevedett világ(kép) – Győr többet érdemel(ne)

Vasbetonba merevedett világ(kép) – Győr többet érdemel(ne)
Infovilág

Mottó: A HÍR SZENT, A VÉLEMÉNY SZABAD

Ami új, az fejlődés, ami fejlődés, az szép. Ez a végsőkig szimplifikált, hangzatosnak tetsző, sőt, megjegyezhető szlogen lebeg Győrött, és a többség még be is veszi. Minél többször hallja, olvassa, végül rádöbben, hogy így van, így helyes. Minden, ami újonnan létesül tehát szép és hasznos a társadalom széles közege számára. Mára odajutottunk, hogy a köznép, akinek vakítására ezt az „evolúciós történetet” kitalálták, mostanra azt tekinti jónak és hasznosnak, egyúttal szépnek és üdvösnek is, amit a hatalom neki ajándékul, vagy fogyasztási cikknek szánt. (A képen:  Ezen a nyáron lesz a negyedik(!) éve, hogy a Dunakapu Delicatesse Ház-ra keresztelt épület üzemeltetőt találjon. Fennállása óta voltak ugyan „lakói”, de csak ezért, hogy ne tátongjon. Most ismét valamiféle mozgás kezdődött a Delicatesse-ben, de nem tudható a célja. Újra csak előtolul a kérdés: kinek szánták ezt az épületet? Mi volt létesítésének igazi célja? Mi indokolta egyáltalán az egész beruházást?)

Az ifjúsági olimpiai fesztivál(!) olimpiai faluja. A győri cipősdoboz-építészet egyik ékes példája. Érdekesség, hogy a képen látható kémény megmentésért a győri építészek hatalmas összefogást kezdeményeztek. A beérkező pályaművek készítői meg sem látták az ipari műemléknek számító, valamikor olajgyári kéményt. Az lebegett a szemük előtt, hogy miként lehet a társasházaknak nevezett dobozokba „integrálni”, és szép lassan eltüntetni a 19. század vége egyik utolsó mementóját.

Mert mi mást nyújthatnának a társadalom számára az innovatívnak hívott, és a 21. század formanyelvén nyilatkozó, kizárólag vasbetonban gondolkodók? Hát azt, amit az internetről összeollóztak, a Nyugat már rég levetett kliséit, ha tetszik, használt zoknijait. Mert amit a gazdag Nyugat elszigetelt kísérletnek szánt, az ezen a tájon követendő példa lett. Letisztult, mindentől megfosztott építészeti manifesztumokról kell itt szólni. Hazátlan, sőt kontinens nélküli formakísérletekből dermedt itt jövőt hirdető prófétai látomás.

A 21. századi Győrben ilyen egy evangélikus óvoda. A Szeretetház bejáratából is csak úgy „sugárzik a szeretet”. Az Insula Lutherana felújítására az állam 4700 millió forint támogatást adott.

Ez a szellem hiányában kizárólag a régi kozmopolita elvben képes gyökeret ereszteni. Mert a termék, amely az építészeti alkotási folyamat végén árucikké vált, csak anyaghasználatában és legfeljebb technikai felszereltségében különbözik „dicső” elődeitől (lásd pl. Sztálin-barokk). A produktum, tekintve csak a konténerekre hajazó lakódobozokat, még a bolseviknak hívott elődök „művészi” szintjét sem üti meg. Kívül hivalkodik talán, szolgálva a polgár helyett a sznobot, de belül élhetetlen lakókonzervnek, lakókaptárnak bizonyul.

Ez az épület óvoda. Még szerencse, hogy a homlokzatra rápingálták a nevét, különben azt gondolhatná az ember, hogy rendőrkapitányság, esetleg fogda, vagy üzletház.

Korunkat megelőzve az építészet értéket állított elő – lásd épített örökségünk! – ma profitot termel. Nemzeti keresztény kultúrkört hazudva szabadult ránk a legszélsőségesebb és szégyenül formáiban másolt, liberalizmusnak nevezett valami. – Gyümölcséről ismerszik meg a fa. Hát itt a gyümölcs beérett, már gyűjtik is be az (anyagi) hasznát mohó, szőrős kezek. Látunk itt – némi túlzással – suszterből lett primadonnát, kutyából lett szalonnát, profitéhes, hirtelen építészeti beruházókká lett vállalkozókat.

Nekünk, mai győrieknek még ezt a szintet is sikerült alulmúlni. Hiszen az előbb említett „kultúrkört” az építész szakma minden elv nélkül kiszolgálja.

Betonlépcső, betonlelátóval. Az elkerített részre már készülnek az új betonlépcsők, melyeken keresztül majd az új szökőkutakhoz érhetünk. Modern város szökőkút-sokaság nélkül? Ki hallott már ilyet?! Figyelemre méltó a belvárosi folyópart cső-villanyoszloppal körbeszegése is.

Elvekből nem lehet megélni – mondás vezérlő gyakorlattá lépett elő Győrött. Ha az egyik nemet mond, helyére pattan tíz másik. Csak egyet felejtenek el a számítógépes látványtervezők. Az épített környezet igenis visszahat az azt használókra. Ha a humánumot kifacsarjuk, és csak a profit a lényeg, a létrehozott mű nem emberi társadalmat, hanem egymással is acsarkodó, mindenre elszánt rablóbandát szül. A technokrata elvekre telepített, a Nyugat megunt formáit majmoló „teremtők” nem várost, hanem falanszot szülnek, amely elvadult használói révén infernális jövőnek kövezi az utat.

Mi, városvédők ezen antihumánus környezetben nem tehetünk mást, mint tiltakozó szavunkat hallatjuk. Protestálunk magáért az emberért, aki e diabolikus folyamatban immár nem cél, csak eszköz – és balek. Áldozata a szemfényvesztésnek, elviselője a következményeknek. A 21. század hamis ígérete nem elvet, csak hasznot formáz – zárul az Arrabona Városvédő Egyesület lapunkhoz eljuttatott véleménye.

Állam az államban? Víztükör-lakópark, Víziváros. A győri „elit” egyik lakhelye. A képen kerítésmagasítási igyekezet. Belül pompa, kívül meg mindegy?