Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma szerda van, 2019. április 24. Az év 114. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737570. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Az egészséges folyók csökkentik a természeti katasztrófák bekövetkeztének veszélyét

Az egészséges folyók csökkentik a természeti katasztrófák bekövetkeztének veszélyét
WWF Magyarország

Folyóink kétmilliárd embernek adnak ivóvizet, élelmiszer-termelésünk negyedét biztosítják, hazánkban pedig négymillió ember vízigényét elégítik ki. Mégsem bánunk velük úgy, miként megérdemelnék. A WWF legújabb, a víz-világhét alkalmából kiadott jelentése bemutatja, hogy az egészséges folyók miként járulhatnak hozzá a természeti katasztrófák mérsékléséhez, valamint arra is figyelmeztet, hogy a folyók „rejtett” értékei elveszhetnek, ha továbbra is figyelmen kívül hagyjuk őket. (Nyitó kép: David Strobel felvétele.)

A Valuing Rivers („A folyók értékelése”) című jelentés – amelyet az idei víz-világhét első napján, augusztus 26-án hoztak nyilvánosságra – rámutat: az a gyakorlat, amely szerint a folyókra leginkább víz- és energiaforrásként tekintünk, hatalmas kockázatokkal járhat. Ezáltal ugyanis a folyók további, rendkívül fontos „szolgáltatásainak” fennmaradását veszélyeztetjük – az édesvízi halászattól és horgászattól kezdve a természetes árvízvédelmen át az hordalékszállításig.

Ezekből az ökoszisztéma-szolgáltatásokból százmilliók részesülnek, ennek ellenére a döntéshozók továbbra sem tartják szem előtt. Ha mindez megszűnik, akkor hatalmas válságok keletkezhetnek.

Számos kultúrában és vallásban betöltött központi szerepük mellett az egészséges – és különösen a szabad áramlású – folyók rendkívül értékes előnyöket kínálnak az emberek számára – mutat rá a jelentés. Világszerte kétmilliárd ember ivóvízkészlete származik közvetlenül a folyókból, valamint 500 millióan élnek olyan deltákon, amelyeket csak a folyók által szállított hordalék képes fenntartani. A Föld élelmiszer-termelésének negyede függ a folyóvízzel történő öntözéstől, illetve évente legalább 12 millió tonna édesvízi halat fognak ki, ami tízmilliókat éltet, egyben megélhetést nyújt a halászoknak is.

A jelentés rávilágít arra, hogy már most a világ GDP-jének ötöde a vízbiztonságot tekintve magas vagy nagyon magas kockázatú vízgyűjtőkhöz köthető. Miközben már a vízgyűjtők elfeledett területei, a világ folyótorkolatai – mint például a Gangesz, az Indus, a Mekong, a Nílus vagy Ázsia leghosszabb folyója, a Jangce deltája – is egyre süllyednek és zsugorodnak.

„A halászat összeomlása és az eltűnő folyótorkolatok csak két példa arra, milyen hatalmas járulékos károkhoz vezet, ha alulértékeljük a folyók jótékony hatásait – mondta Stuart Orr, a WWF vízvédelmi programjának vezetője. – Sürgősen át kell alakítani a folyók kezelésére irányuló nézeteinket, különben mind a gazdaságot, mind a fenntartható fejlődésre irányuló törekvéseket veszélybe sodorjuk” – tette hozzá.

„A hazai folyók természetes árterei eredetileg az ország területének mintegy 23%-át, összesen több mint 21 000 km²-t érintettek. A folyószabályozások következtében azonban méretük alig 637 km²-re csökkent, tehát több, mint 90%-uk elpusztult. Ezzel egyidejűleg a természeti kincsek és adottságok is látványosan zsugorodtak: drasztikusan csökkent például a halak és a folyókhoz kötődő madarak száma, a legeltetés, a kaszálás, az ártéri gyümölcsösök gazdasági jelentősége pedig szinte megszűnt” – mondta Gruber Tamás, a WWF Magyarország élő folyók programjának vezetője.

Itthon a természetes vizek legnagyobb mértékben az emberek vízigényét szolgálják ki: a folyóink által szállított és lerakott kavicsrétegekből kiváló minőségű víz nyerhető ki.

Magyarországon a folyók menti kavicsrétegek parti szűrésű vízbázisaiból 4 millió embernek napi vízigényét fedezik, távlati ivóvízbázisainknak pedig háromnegyede parti szűrésű. A legtöbb ivóvizet a Duna mentén termelik ki, Budapest vízellátását pedig szinte teljes egészében a parti szűréssel kitermelt ivóvízzel oldják meg, ami évente 200 millió köbméter. A legfontosabb ilyen vízbázis a Szentendrei-sziget alatt, a legnagyobb távlati ivóvízbázis pedig a Szigetközben van.

(Kép: WWF, Michel Gunther.)

A folyószabályozások, valamint a vízpartokon zajló, ember által végzett tájátalakítások miatt a folyók és ártereik állapota látványosan romlott. Sok helyen a holt- és mellékágak sem kapnak elegendő vizet, az élőhelyek pedig egyre szárazabbak. Hiába érkezik hasonló vízhozam, mint pár évtizeddel ezelőtt, a süllyedő folyómedrek miatt a víz nem jut ki az ártérre, pedig a folyóvizek és vízpartok regenerálódó képessége rendkívül nagy.

A folyókra egyre nagyobb nyomást gyakorolnak a töltésépítések, az éghajlatváltozás, az öntözővíz iránti egyre nagyobb kereslet, valamint a vízerőművek tározóinak növekvő vízigénye, illetve új vízerőművek építése. A WWF-jelentés éppen ezért új módokat javasol arra, hogyan mérjük, értékeljük és népszerűsítsük a folyókból származó előnyöket, emellett olyan megoldásokat kínál, amelyek a jobb döntéseket és a hatékonyabb vízkezelést támogatják.

A jelentés kiemeli az új technológiák szerepét is, mint például a mesterséges intelligencia vagy a távérzékelés, amelyek segítségével alapvetően javulhat a folyók és vízgyűjtő-területek vizsgálata, mérése. Fejlesztésük, valamint az ökoszisztéma-szolgáltatások számszerűsítése szintén új lehetőségeket teremt. A jelentés a vízgazdálkodási intézmények és az irányítás fejlesztését is javasolja – a kormányok, vállalatok és pénzügyi intézmények kiemelt szerepével.