Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma péntek van, 2019. május 24. Az év 144. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737600. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Az újságíró archívumából – IKKA-csomagot kaptam!

Az újságíró archívumából – IKKA-csomagot kaptam!
Kulcsár László

Fenéket, sosem kaptam/kaptunk IKKA-csomagot! Már csak azért sem, mert mindazok a rokonaink, barátaink, ismerőseink, akik küldhettek volna, az 1950-es évekre vagy teljesen elszakadtak tőlünk, vagy meggazdagodtak/elszegényedtek, és eszük ágában sem volt, hogy IKKA-csomaggal lepjék meg a szegény óhazaiakat. Az ám, aki nem tudná, hogy mi volt az IKKA-csomag, annak gyorsan ide írom: olyan „külföldi”, „nyugati” csomag, amelyik ebben a formájában sosem járt külföldön, mégis annak számított az 1950-es években. (A képen: IKKA-bolt bejárata Budapest belvárosában; foto: Fortepan)

Az IKKA rövidítés feloldása: IBUSZ Külföldi Kereskedelmi Akció. Az IBUSZ Idegenforgalmi Beszerzési Utazási és Szállítási Rt., alapítva 1902-ben, azóta is létezik; az IKKA ajándék-, illetve segélyközvetítő intézményként működött az IBUSZ részeként. Az IKKA-t azért találták ki, hogy a keményvalutával rendelkező nyugati magyar rokonok, ismerősök, barátok némi vigaszt, örömöt szerezhessenek a II. világháború meg 1956 után itthon maradtaknak. Aki dollárt, angol fontot, svájci frankot, német márkát, osztrák schillinget és hasonló fizetőeszközt utalt át az IKKA számlájára, megnevezte a kedvezményezettet és a küldeni szánt ajándékot, az biztos lehetett benne, hogy itthon imába foglalja a nevét a címzett és családja. A IKKA-nak külföldön (persze nem Csehszlovákiában vagy a Szovjetunióban!)

működtek megrendelőhelyei, és ott lehetett összeállítatni a szeretet csomagját, amelyet napokon belül egy magyarországi központi raktárból postáztak is a címzettnek.

A csomagok után nem kellett sem vámot, sem kezelési költséget fizetni. A budapesti megajándékozottak az V. kerületi Tükör utca 4. szám alatti csomagkiadóban vehették át „kincseiket”, a vidékieknek a posta kézbesítette a pakkot – a megrendelés beérkezésétől számított nyolc napon belül.

Nem úgy a külföldön közvetlenül föladott csomagokat, amelyek akár hetekig utaztak, aztán vagy megkapták őket a címzettek, vagy nem. Egy ismerősünk nem egyszer használt nejlonharisnyát és megdézsmált kávét, kakaót kapott – az akkori vámosok „éberségének” köszönhetően… Természetesen a vámot ennek ellenére kirótták a szeretetcsomagra.

Az IKKA 1957. márciusi árjegyzéke (az eredeti az újságíró archívumában található)

Vissza a szigorúan vámmentes IKKA-csomagokhoz. Tartalmuk kiválóan illeszkedett az akkor idők hazai hiánylistájához. Voltak mindenekelőtt élelmiszer-típuscsomagok, bennük kávé, kakaó, tea, rizs, szardínia, csokoládé – és nemes szeszes italok. Ez utóbbiak exportra gyártott, itthon nem vagy csak pult alól kapható márkás nedűk. Egy 20 dolláros IKKA-csomag tartalma: 1 kg babkávé, fél kiló kakaópor, negyed-negyed kiló tea és csokoládé, valamint két doboz szardínia.

Létezett cigarettacsomag is: az akkor márkásnak számított füstölnivalók (Caro, Aroma, Mistral, Moni, Budapest) 1000 darabonként 6,30–10 dollárba kerültek.

Három pár nejlonharisnyáért 7 dollárt számlázott az IKKA, 1 kiló ausztrál tisztagyapjú fonalért 36 dollárt. Egy vég (!), azaz 16 méter, 80 cm széles Galamb fantázianevű ágyneművászonért 14,40 dollárt kellett befizetnie az ajándékozónak, a konyhai törlőruhát 70 centért adták.

„Izgalmas” termékek is kellették magukat a kínálatban: kék Gillette angol borotvapenge: 100 db 10 dollár; a svájci, 15 köves Doxa anker karóra 42, a hatcsöves „Közép-Szuper” világvevő rádiót (amelynek rövidhullám-sávján szintén csak alig-alig hallható volt „a szabad Magyarország hangja”, mert nagy erővel zavarták az éberség magyar katonái) 60 dollárba került. A kitűnő minőségű, süllyeszthető Csepel varrógépet mindössze 65 dollárért IKKA-zták, a nagy valószínűséggel ugyancsak Csepelen készült, reflektorral és dinamóval szerelt férfi kerékpárt 38 dollárért kínálta az árjegyzék.

Minden férfi akkori nagy álmáért, a 250 köbcentiméteres Pannónia motorkerékpárért öt híján 500 dollárt kért az 1950-es évek magyar kívánságboltja, az IKKA.

Az ám, ne feledjük: az IKKA valójában a magyar külkereskedelmi mérleget javító nagy ötlet volt: exportcikk-eladás itthon keményvalutáért. Ügyes! – mondták már annak idején is Pesten.