Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma szombat van, 2019. február 23. Az év 54. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737510. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Ma már csak emlék: volt egyszer egy Népszabadság

Ma már csak emlék: volt egyszer egy Népszabadság
Farkas József György

Ma két éve motoros futár hozta üzenetet vehettek át az aznap – szombaton – reggel még megjelent Népszabadság munkatársai: újabb intézkedésig ne fogjanak hozzá megszokott tevékenységükhöz. Azóta immár két év telt el, Magyarország akkori legnagyobb példányszámú napilapja azóta is vár(hatna) erre az intézkedésre… (Nyitó képünkön Babos Attila (balra) és Kelen Károly (középen) átadják a Népszabadság-díjat György Zsombornak (jobbra), a Magyar Hang főszerkesztőjének. Fotó: Csóti Rebeka)

Tavaly is és az idén is egykori kollégák, s a lappal rokonszenvezők jöttek el a budapesti, XIII. kerületi Pozsonyi úti Láng Téka könyvesbolt elé, hogy a Népszabadság egykori kiváló publicistája, Bächer Iván emlékére ültetett fa körül ismételten felemeljék szavukat – a sajtószabadság védelmében. Amikor ugyanis a Népszabadságot az egykori tulajdonos megpuccsolta (a törvénytelenséget bíróság állapította meg), sokan elhitték, hogy a lapot gazdasági okok miatt zárták be – holott akkor hosszú és olykor igen nehéz évek után 2015-ben végre pozitív mérleggel fejezte be az esztendőt.

„De hiszen ma bármit meg lehet írni!” – vélekedtek, akik nem értették a sajtó szabadságával kapcsolatban felvetődött aggályokat.

Csehszlovák „Ötparancsolat” az 1968-i „prágai tavasz” leverését követő időkből:

1. Ne gondolkodj!

2. Ha már gondolkodtál, ne mondd ki!

3. Ha már kimondtad, ne írd le!

4. Ha már leírtad, ne publikáld!

5. Ha már publikáltad – ne csodálkozz!...

Megemlékezés ma egy éve a Népszabadság bezárásának első évfordulóján.

Az egyik utódállamban, Szlovákiában az idén kora tavasszal agyonlőttek egy tényfeltáró újságírót, Ján Kociakot. Sorra érkeznek a hírek hasonló vagy még súlyosabb atrocitásokról a sajtó képviselőivel szemben Oroszországból, Máltáról, Ukrajnából, Törökországból, Bulgáriából, a világ más tájairól, főként a diktatúrákként jegyzett államokból.

Nálunk egyelőre más a helyzet, itt akár szabadon is írhat bárki. Ámde! Egy 24 oldalas napilapban – így tanultuk – négy oldal ára kigazdálkodható a vásárlók, előfizetők forintjaiból. A további húsz oldalból tízet ugyancsak tíz, ám hirdetéses oldal „tart el”. Ha csökken a hirdetések, fizetett közlemények stb. száma, megbillen az egyensúly, az újság kezd veszteségessé válni. Dehogy kell egy nemszeretem lapot betiltani! Elegendő, ha a hirdető utána lesheti, mikor kap állami megrendelést, mikor nyer versenypályázaton… Okos üzletember ezt gyorsan megérti… „Okos” újságíró meg legfeljebb köpönyeget fordít…

A Népszabadság újságírói nem voltak ilyen „okosak”. Az évforduló előestéjén tartott baráti találkozójukon kiderült, hogy szinte mindegyikük talált munkát, azzal a hittel, meggyőződéssel dolgozik tovább, amivel a futárpostás látogatását megelőzően. Pedig a nyomdai papírfelület nem nőtt, sőt! A 2016-i őszi puccsot újabb lapellehetetlenülések, bezárások követték, s a folyamat megállíthatatlannak látszik, lásd a polgári Magyar Nemzet vagy a baloldalinak nem számító Heti Válasz kimúlását! Valóban megállíthatatlan?

Szombaton este a Népszabadság egykori munkatársainak egy csoportja megemlékezésre gyűlt össze a pesti belvárosban.

Kép: Kőműves Anita.

Nyitó képünkhöz tájékoztatásképpen: Gergely Márton, a Népszabadság egykori főszerkesztő-helyettese a többi között elmondta: miképpen a bezárás évében és tavaly, akképpen az idén is lesz a "Fedél Nélkül" című lapnak olyan bővített száma, amelybe a Népszabadság egykorii szerzői, munkatársai írnak. „Bármit állítanak is ezzel kapcsolatban – hangsúlyozta Kelen Károly, a lap egykori munkatársa –, a "Fedél Nélkül" többletköltségeit a Népszabadság volt újságírói dobják össze.”