Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma péntek van, 2019. május 24. Az év 144. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737600. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

A kisgyerekek tudják, mire gondolunk

A kisgyerekek tudják, mire gondolunk
ELTE
  • 2018. 11. 23.

A Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) című, az Egyesült Államokban megjelenő, nagy tekintélyű folyóiratban jelent meg az ELTE PPK két kutatója, Király Ildikó és Oláh Katalin a CEU kutatóival (Csibra Gergely és Kovács Ágnes Melinda) együttműködésben írt cikke, amelyben egyebek között azt vizsgálták, hogy miként mozognak a kisgyermekek komplex társas interakciókban.

A kisgyermekek sikeresen megfejtik, mire gondolhat egy másik ember, figyelembe véve a jelenlegi helyzet sajátosságait és múltbeli történéseket - derül ki az ELTE kutatóinak nemrég megjelent cikkéből. A kutatást az ELTE PPK Babalaborjában végezték 18 és 36 hónapos gyerekek bevonásával.

„Képzeljünk el egy hétköznapi szituációt: kávézás közben egy barátunk rámutat a sótartóra, és megkér minket, hogy nyújtsuk át neki a cukrot. Ez a kérés feltehetően nem fog minket zavarba hozni, egyszerűen odanyújtjuk a cukrot, feltételezvén, hogy mindössze összetévesztette a sótartót a cukortartóval. De vajon hasonlóan egyértelmű lenne-e ez a helyzet egy gyermek számára is? Vajon képesek-e a kisgyermekek a kérés valódi tartalmát kikövetkeztetni figyelembe véve mind a kérő szándékát (cukrot tenni a kávéba) és vélekedéseit (a sótartóról azt hiszi, cukor van benne), valamint korábbi tapasztalataikat (például hogy az adott személy egy másik alkalommal sóval vagy cukorral fogyasztotta a kávéját)?” – mondta el Király Ildikó, a Kognitív Pszichológiai Tanszék vezetője, mire is voltak a vizsgálat során kíváncsiak.

A kutatók olyan kísérleti helyzetet hoztak létre, amelyben ez a kérdés vizsgálhatóvá vált. Az egyik kísérletvezető elhelyezett két tárgyat egy-egy dobozban, majd egy másik kísérletvezető a gyerekek előtt kicserélte a dobozok tartalmát. A csere alatt az első kísérletvezető napszemüveget viselt, amelyről a kritikus kísérleti helyzetben utólag kiderült, hogy nem lehet rajta átlátni. A kontrollhelyzetekben a szemüvegről előzetesen tudni lehetett, hogy nem átlátszó, vagy utólag azt az információt kapták a gyerekek, hogy a szokványos napszemüvegeknek megfelelően nem akadályozza a látást. A teszthelyzetben a kísérletvezető rámutatott az egyik dobozra, és a gyereket kérte, hogy adja oda a benne található tárgyat.

A korábbi kutatási eredményekkel összhangban, mind a fiatalabb, mind az idősebb korosztály képes volt figyelembe venni a kísérletvezető tudását a kérés teljesítésekor, akkor is, ha a kísérletvezető történetesen rosszul tudta, hogy az általa kért tárgy az adott pillanatban hol található. Emellett

a 36 hónaposok arra is képesek voltak, hogy felidézzenek korábbi, a kérés szempontjából releváns eseményeket,

és ezáltal rugalmasan felül tudták írni saját elképzeléseiket a másik tudására vonatkozóan, viselkedésüket pedig ennek megfelelően alakították.

„Ezek az eredmények rávilágítanak, hogy a gyerekek már egészen fiatal korban rendelkeznek olyan mechanizmusokkal, amelyek nemcsak azt teszik lehetővé számukra, hogy folyamatosan monitorozzák, mások milyen információ birtokában lehetnek, de arra is képessé teszik őket, hogy korábbi benyomásaikat felülírják, és ezáltal hatékonyan mozogjanak a rendkívül komplex társas interakciókban” – tette hozzá Király Ildikó.

A vizsgálat során levont következtetések könnyen értelmezhetőek, így segítenek a szülőknek, a gondozóknak is jobban érteni, mire képes már a gyermekük, és miben más a gondolkodásuk.

A PNAS – minden értékelő rendszer szerint – szerepel az öt első, kiemelt, multidiszciplináris fókuszú tudományos lap között. A közölt publikációikban bemutatott eredmények szélesebb érdeklődésre tarthatnak számot, mert úttörőek vagy komolyabb szemléletváltást, esetleg  új megközelítést hoznak az adott területen vagy éppen akár több területen.

nterjú Király Ildikóval