Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma szombat van, 2019. március 23. Az év 82. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737538. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Sargentini kérdi: Mikor teszi végre helyre a Fideszt Manfred  Weber?

Sargentini kérdi: Mikor teszi végre helyre a Fideszt Manfred  Weber?

Munkatársunk Strasbourgban készített interjút a Judith Sargentini (44) holland politikus asszonnyal, a Baloldali Zöldek (GroenLinks) tagjával, az Európai Zöld Párt európai parlamenti képviselőjével, a Magyarországról szóló jelentés szerzőjével. Marakeshben volt még az előző nap, az ENSZ migrációs paktumának véglegesítésén. Strasbourgba épp a terrorista támadásra ért vissza, vitázott egyet Európa jövőjéről, szavazott róla, a szünetben kiszaladt interjút adni és ezzel a lendülettel már másnap Majna-Frankfurtba röpítette a munkája. (Nyitó képünk forrása: körkép.sk)

Judith Sargentini nem szokványos politikus. Kőkemény asszony, a holland baloldali Zöldeket képviseli az Európai Parlamentben, s egyébként pedig az Európai Zöld Párt képviselője, az állampolgári jogi, bel- és igazságügyi bizottság (LIBE) meghatározó tagja, a fejlesztési bizottság alelnöke. Mindemellett több frakcióközi munkacsoportban is tevékenykedik az Európai Parlamentben, így az LMBT-csoportban, a tisztességes kereskedelem munkacsoport alelnöke, és az Orvosok Határok Nélkül támogatásával megbízott uniós munkacsoport aktív tagja is.

– Az interjúra jövet látom, Sargentini asszony, a Twitter-oldalán, hogy bár két hete történt, mégsem hagyja nyugodni a CEU ügye. Posztolta a nemzetközi professzorok, a Jean Monnet Csoporthoz tartozó professzorok nyílt levelét, amit a szerzők az Európai Parlament elnökének, Antonio Tajaninak, a Bizottság elnökének, Jean-Claude Junckernek és a Tanács elnökének, Donald Tusknak címeztek. Ezek szerint Ön egyetért velük, hogy ez a három uniós vezető azonnal foglaljon állást a CEU elűzésében, és követelik, hogy ne  maradhasson következmények nélkül a kormány  beavatkozása?

 Mit tehetnénk, én is ezt kérdem. A második világháború óta ez az első eset, hogy a kormánynak sikerül elintézni egy egyetem bezárását. A Közép-európai Egyetemet megfélemlítették, terrorizálták. Szerintem ennek az a magyarázata, hogy a magyar kormány nem akar kinevelni művelt, iskolázott független gondolkodókat. Az a tény, hogy a 27 tagállamból álló miniszterek tanácsa elhárítja a cselekvést, mondván, a luxembourgi Európai Bíróság helyettük megoldja a konfliktust – kifejezetten naiv hozzáállás. Ebben a helyzetben csak egy megoldás kínálkozik, továbbra is nyomás alá helyezni a tagországok vezetőit az Európai Parlamentben és természetesen a legnagyobb frakciót is, az Európai Néppártot. Emlékezzünk csak arra: egy évvel ezelőtt Manfred Weber, az EPP vezetője azzal fenyegetőzött, hogy ha az egyetemet bezárják, akkor a magyar kormány átlépte azt a bizonyos vörös vonalat. Azaz minden határon átlépett. Nos, a kormány átlépett minden határt. Kérdem akkor: Manfred Weber, mikor fogod végre helyre rakni a Fidesz-kormányt?

– Nincs reakció a professzorok levelére a három uniós vezetőtől, és Manfred Weber is ül a babérjain.

 Nincs. És azt látom, hogy az Európai Néppárt is, akárcsak a miniszterek tanácsa egyszerűen megbújik a luxemburgi bíróság mögött. De hát tudjuk, hogy sok víz lefolyik addig a Dunán, mire a bíróság döntést hoz. Ugyanakkor azt is tudniuk kellene, hogy a demokrácia és a jogállam eltiprását nem lehet csak a jog eszközével megoldani. Ez politikai kérdés is, ezért a politikának is jeleket, üzeneteket kell küldenie a megoldást sürgetve. Az itteni vezetők elfordítják a fejüket, amikor Magyarországon az emberi szabadságot csorbítják, az állampolgárok személyes függetlenségét elveszik. Kérdem én, melyik ország lesz a következő? Melyikkel fog ugyanez megtörténni, ha cselekvésképtelen a politika. Erre nem gondolnak?

– Hasonló cselekvésképtelenség látszik a Mikola Gruevszki-ügyben is. A volt macedón kormányfő egy hét alatt menedéket kapott, pedig eljárás alatt van és ítéletet is hirdettek, s Orbán barátját nem adja ki a hatóság.

Ha nem fakadtam volna sírva, akkor tényleg csak nevetni tudnék az egészen. Hiszen a menedékkérők elleni intézkedések borzalmasak Magyarországon. Nemrég voltam magam is a szerb határ menti Röszkénél. Európában sehol sem láttam ilyen szörnyűségeket, mint amit ott tapasztaltam.  Ezek nem is menedékhelyek, hanem börtön! Felháborító! Sérti az emberi jogokat. És akkor idejön egy bűnöző, sőt, egy elítélt bűnöző egy olyan országból, amelyik az Európai Unióhoz akar csatlakozni. Nem kellene akkor megtartatni az uniós törvényeket? És egy hét alatt megkapja a menedékjogi státuszát? És megússza a határ menti menekülttábort is? Ez számomra felfoghatatlan. És megint az a kérdés, miért nem halljuk a tagországok tiltakozását? Miközben az a dolgunk, hogy megtartassuk a jogállami normákat. A Balkán amúgy is nagyon érzékeny kérdés, és az új macedón kormány tényleg mindent igyekszik elkövetni, hogy tag lehessen.

–  Magyarországról elkészített jelentésének elfogadása óta ön folytonos támadásnak van kitéve. Miért vette a vállára ezt a nagy terhet, hogy nevéhez kössék a jelentést? És hogyan lehet elviselni a szakadatlan bántást?

 Ezt én úgy tekintem, mint az Európai Parlament intézménye elleni támadást. Ha egy kormány, mint az önöké, nem sajnál 18 millió eurót költeni az ellenem és Guy Verhostadt elleni kampányra, akkor ezt sem tudom a kettőnk elleni személyes támadásként felfogni. Ezt kifejezetten a demokratikus intézményrendszer elleni támadásként értékelem. Megjegyzem, ez minden elképzelést felülmúló kampány és támadás. Hogy miért vettem ezt a tehet a vállamra? Azért, mert én is európai állampolgár vagyok. És nincsenek másodrangú, lekezelt állampolgárok itt. A magyar állampolgárok épp ugyanolyan állampolgárok, mint a többiek az EU-ban. Amiből az is következik, hogy pontosan ugyanazok a jogok illetik meg a magyarokat is, mint bárki mást ebben a nagy közösségben. A demokráciáról beszélek, a jogállam tiszteletben tartásáról, a mindenkinek kijáró, alapvető jogokról. Például arról, hogy jogod van olyan sajtóterméket olvasni, ami független a kormánytól, hogy ne légy megfélemlítve, ha bíróságra kell menned, hogy ott tanulhass, ahol szeretnél, hogy ne vegyék el tőled a gyülekezés jogát. Azonban, ha veszni hagyjuk ezeket a célokat, akkor veszni hagyjuk azokat az értékeket is, amelyek az uniót létrehozták, és amelyek ma is meghatározzák, illetve meg kellene, hogy határozzák a működését.

–  Ön csaknem 10 éve dolgozik az Európai Unióban és küzd ezekért az értékekért. Nem lehet valami optimista, ha – mint azt az ábra mutatja Magyarországon – még mindig csak itt tartanak…

 Én a poharat mindig félig tele pohárnak és nem félig üresnek látom. Ez az életfilozófiám. Másrészről az a tény, hogy kétharmaddal megszavazták a jelentésemet, jobb- és baloldaliak egyaránt, számomra azt bizonyítja, hogy igenis megvan a politikai akarat ezeknek a céloknak az eléréséhez. És az elmúlt egy évtizedben annyi törvény kötődik már a nevemhez, mint például a pénzmosás elleni küzdelemre vonatkozó, vagy az illegális fémkereskedelemre, vagy részben az erőszakos politikai konfliktusok megoldására vonatkozó is, amelyek optimizmussal töltenek el. Ami viszont a jelen pillanatban kifejezetten aggaszt, az a menedékkérők és a bevándorlók, a migránsok befogadása körüli huzavona. És sajnos, úgy látom, ez a helyzet nem javul, hanem rosszabbodik.  Mert a tagországok nem hajlandók egymást kritizálni, nem hajlandók egymásra nyomást gyakorolni. A barátok miért nem képesek egymás között igazat mondani, őszintén beszélni?

–  Most jött Marrákeshből, és ugyebár a magyar kormány, illetve őt követve még néhányan annak ellenére nem fogadták el az ENSZ migrációs paktumát, hogy igazából senkit semmire sem kötelez.

 Igen, pontosan hét európai ország döntött úgy, hogy nem írja alá ezt a globális migrációs paktumot, amit azért tartok különösen furcsának, mert épp ugyanezek az elvek vannak lefektetve az Európai Unió erre vonatkozó egyezményében. Ha például gyerek születik a menekültcsaládban, akkor őt a születése helyén kellene regisztrálni. Miközben azt is kimondja, hogy minden országnak joga van a saját határvédelemre, sőt, minden ország szuverén döntése, hogy kit fogad be és kit nem. Tehát nem látom az okát, hogy a maga kormánya miért nem fogadta el ezeket az alapelveket. Feltételezem, hogy ennek nyilván csak belpolitikai okai vannak, otthon másképp akarják eladni a migráns-történetet. Csak hát ennek következtében igencsak nehéz lesz tárgyalnia az uniónak is és az ENSZ-nek is az észak-afrikai országokkal, hogy miként tudjuk a menekülteket visszafordítani, hogyan fogják őket újra befogadni. Pedig hát épp azok az alapelvek vannak lefektetve, amelyek nélkül nincs közös cselekvés. Azt fogják mondani a többiek is, miért írnám alá, hogyha másoknak sem muszáj. Az afrikai országok azt fogják mondani, hogy már elnézést, nem bízhatunk meg magukban, hisz’ ahányan vannak, annyifélét mondanak. Európa egyszerűen elveszti az emberek bizalmát. És ez pont annak mond ellent, amit a maga kormánya akar, hogy vissza lehessen küldeni a menekülteket oda, ahonnan jöttek.

–  És az ön jelentésének mi lesz a sorsa? Elindult valami, de lesz-e folytatása és milyen ennek a procedúrának?

 Nézze, a parlament teljesítette a feladatát. Most az Európai Tanácson a sor, el kellene kezdeni a saját vizsgálatát, adott esetben a nyomozását, és mindezek alapján megírni a konklúziót. De tudomásom szerint a tanács legutóbbi ülésén mindössze 20 percet szentelt a jelentésemnek. Márpedig nincs idő várni. Én sürgettem is őket, mert a szeptemberi szavazás óta megint annyi minden történt Magyarországon. Elűzték az CEU-t, hamarosan felállítják a közigazgatási bíróságokat, Gruevszki exkormányfő menedéket kapott, a kormánypárti újságokat egy alapítványba apportálták ingyen, és még annyi minden jöhet…

Közbevágok, hogy hihetetlenül naprakész, hogy jobban ismeri a mi problémáinkat, mint az átlag magyar – legalábbis a választási eredmények ezt bizonyítják.

 Nézze, nem élek Magyarországon, de szerintem nagyon sokan tisztában vannak ott is a problémákkal, és látják, mi történik az utcán, a hivatalokban. Sőt, magam is ismerek sok olyan embert, akiket hasonlóképpen aggasztanak a fejlemények. Sok e-mailt és köszönetet mondó üzenetet, bejegyzést kapok a Facebookon is. Erre csak azt mondom, nekem nem kell megköszönni semmit. Abban reménykedem, hogy amit csinálok, erőt ad az embereknek.  Mert a változásoknak belülről kell jönni és bekövetkezniük.

–  Igen ám, de új választási törvényünk van, és általában pedig a törvénynek nincs tisztelete, a korrupció ellen nem tesznek. Milyen jövőt lehetne ilyen körülmények között jósolni Magyarországnak?

 Nem tudom megjósolni. De a jelentésemmel és a parlamenti szavazással azt akarnám megértetni önökkel, hogy Európa többi része osztja azt az értékrendet, amiről mi beszélünk most, és tudják, mit jelent a közös felelősség. Ezek mind biztatást jelenthetnek azok számára, akik aggódnak Magyarországon, és egy újfajta kormányzást szeretnének. Nem azt mondom, hogy más kormányt, de mindenképpen más kormányzást. Amiben tisztelete van a demokráciának, a kisebbségek védelmének, a nők és férfiak egyenlőségének.  Mindannak, ami igazán fontos az életben.

–  Nem úgy látja, hogy a populizmus terjedésével Európa tényleg nagy bajban van? Egyre több országban épp úgy alakulnak a dolgok, ahogy nálunk. Nincsenek kihalóban a Zöldek, a demokraták, a liberálisok? Vagy legalábbis elnyomva?

 Az embereknek érezniük kellene, mekkora felelősség a jövő tavaszi uniós választás. Minden egyes szavazat számítani fog. Azt is tudom, hogy senki sem akar autokrata rendszerben élni. Megértem, hogy az emberek változást szeretnének. De könyörgöm, ne dőljenek be minden esetben annak, amit hallanak. Annak például, hogy az autokrata vezetők érzékeny szociális programmal állnak elő, és aztán – például – hirtelen bezárják az újságokat. Tisztelem a magyar állampolgárokat, és csak arra kérem őket, amikor szavaznak, a lelkiismeretük szerint tegyék.

–  Sargentini asszony, köszönöm a beszélgetést!