Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma csütörtök van, 2019. április 18. Az év 108. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737564. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Az év madara: a gólyatöcs

Az év madara: a gólyatöcs Az év madara: a gólyatöcs
(Tudósítónktól)

Éppen negyven esztendővel ezelőtt hirdette meg a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) „Az év madara” kezdeményezést a természetvédelmi problémákkal érintett fajok, madárcsoportok bemutatása céljából. A program legutóbbi állomásaként, tavaly nyáron ismét a lakosság választhatott három faj közül: gólyatöcs, gulipán, nagy póling.

A szavazásban győztes gólyatöcs, egyik szép régi nevén - a székigólya, hosszú lábával és csőrével, fekete-fehér színével valóban miniatűr fehér gólyához hasonlít. Ez a madár igazi világpolgár, öt alfaja az Antarktisz kivételével az összes kontinensen előfordul. Főleg vízi rovarokat és más gerincteleneket, elsősorban alacsonyabb rendű rákokat szedeget össze a víz színéről és a parti iszapfelületről. A hazai állomány hosszú távú vonuló. Tavasszal március-áprilisban érkezik meg a trópusi Afrikából, a költési időszak végén korán útra kel, a többség augusztusban el is hagyja hazánkat.

Legfontosabb magyarországi élőhelyei a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon találhatók. A faj itt találja meg azokat a sekély, csak 20-25 cm mély szikes tavakat és öntésterületeket, ahol hosszú lábaival a vízben gázolva táplálkozni, a kiemelkedő szárazulatokon pedig költeni tud. Vonulási időszakban bármely sekély vizű élőhelyen: halastó-csapolásokon, belvizes szántókon, gyepeken is találkozhatunk vele. A szikes tavak megfogyatkozásával a gólyatöcs ezeket az alternatív vizes élőhelyeket is mind gyakrabban használja fészkelőhelyként. Magyarországon rendszeres fészkelő, a költőpárok száma az adott év csapadékviszonyaitól függően 200–1000 pár között alakul. Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.

Szikes tavakat (a „székeket”) kedvelő életmódja miatt kedvezőtlenül hatott a fajra ennek az élőhely-típusnak a csaknem teljes felszámolódása az 1980-as évek végétől. A klímaváltozás, a mind szárazabb tavaszok alapvető hatással vannak az adott évi költőpárok számára. Védelmének alapja a még meglévő természetes szikes tavak megőrzése és az egykori fészkelőhelyek rehabilitációja lehet.