Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma péntek van, 2019. január 18. Az év 18. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737474. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Orbán fontos akar lenni Európában és a világban

Orbán fontos akar lenni Európában és a világban Orbán fontos akar lenni Európában és a világban Orbán fontos akar lenni Európában és a világban

A Die Welt című, nagy példányszámú, konzervatív német napilap a magyar ellenzéken belüli változásokról, azon benne a szocialisták megélénküléséről közöl cikket. A lap budapesti tudósítója, Boris Kálnoky szerint Tóth Bertalan pártelnök új stílust hozott, ami a korábbinál hangosabb, radikálisabb és összefogáspártibb.

A Die Welt szerint alig lehet ráismerni a magyarországi ellenzékre: december óta állandóan tüntetnek, legutóbb épp szombaton vonultak újra ezrek az utcára, a parlamentben egymást követik a látványos tiltakozó akciók, és mindezt közösen csinálják, nem külön-külön, széttöredezve, mint eddig. Az összes ellenzéki párt képviselője ott volt, amikor az állami tévé központjában kísérletet tettek arra, hogy beolvassák a követeléseiket, miközben az épület előtt demonstrálók támogatták őket – írja a hamburgi lap. A szerző szerint ennek az új ellenzéki arculatnak a létrejöttében nagy szerepe van a 43 éves Tóth Bertalannak, aki a múlt években fáradhatatlanul követelte a kormánytól minden lehetséges információ kiadását, és néha még sikereket is elért, így például napvilágra kerültek a Nemzeti Bank magánszemélyek javára történt rejtélyes kifizetései.

A pártelnök arról beszélt Boris Kálnokynak, hogy fel kívánják hívni a közvélemény figyelmét, amikor a kormány jogokat akar elvenni az emberektől. A rabszolga-törvénynek nevezett jogszabály ellen Tóth Bertalan szerint az MSZP-nek, mint klasszikus baloldali pártnak fel kell lépnie. A cikkíró megjegyzi ugyanakkor, hogy az ellenzék lakossági támogatottsága nem növekszik, és nincs az ellenzéknek olyan valódi vezető alakja, aki alternatíva lenne a kormánnyal szemben. A kormányra nézve azonban valódi veszély az összefogás, mint új elem – írja a Die Welt, majd Tóth Bertalant idézve megjegyzi: ennek is vannak ugyanakkor határai, hiszen az európai választásokat az arányosság elve alapján bonyolítják le, és ez nem igényli, hogy vállvetve induljanak.

Végigtekintve az ellenzéki pártokon, Kálnoky úgy látja, hogy a szocialisták kivételével mindenki meggyengült, és az MSZP az európai választásokon megszilárdíthatja az ellenzéken belüli vezető szerepét. Az önkormányzati választásokon az ellenzék már egységesen kíván fellépni, bár – jegyzi meg a Die Welt tudósítója – a rövid távú cél meglehetősen szerény: 50 százalék alá akarják lenyomni a most 54 százalékos támogatottságú Fideszt.

A német lap szintén újdonságnak nevezi a szakszervezetek részvételét a tiltakozásokban. Ezzel kapcsolatban Tóth Bertalan hangsúlyozza, hogy a kormány védtelenné akarja tenni az egyént, ezt szolgálja a szakszervezetek gyengítésének a szándéka, miként a nem kormányzati szervezetekre gyakorolt nyomás is.

A The New Yorker című amerikai magazin terjedelmes tanulmánya „Orbán Viktor szélsőjobboldali Európa-víziója” címmel jelenik majd meg a nyomtatott változat január 14-én utcára kerülő számában, ám az interneten már most olvasható. A cikk szerzője, Elisabeth Zerofsky szerint a magyar kormányfő, akit a konfliktusok éltetnek, saját országában már megszilárdította a hatalmát, és most az Európai Uniónak szenteli figyelmét.

A szerző részletesen leírja Orbán legutóbbi megjelenését az Európai Parlament strasbourgi épületében, amikor a Sargentini-jelentés vitáját tartották. Emlékeztet arra, hogy a magyar miniszterelnök az elmúlt hét évben gyakran folyamodott az úgynevezett pávatánchoz. Ez – ismerteti Kim Lane Scheppele princetoni jogtudós magyarázatát – a jogalkotás területén azt jelenti, hogy a kormány gyakran olyan elemeket helyez el a törvényekben, amelyeket aztán kivehet belőle. „Beletesz egy felháborító dolgot, és egy szuperfelháborítót, de ez a szuperfelháborító dolog valójában nem szükséges, csak arra van, hogy aztán kidobják”. Amikor az Európai Parlament vagy az Európai Bizottság kérdőre vonta az Orbán-kormányt valamilyen antidemokratikus intézkedés miatt, akkor az tett néhány szimbolikus, békülékeny gesztust - „úgy csinált, mint ha barátkozni akarna”. Azért nem bír az EU Orbánnal, mert az unió egyszerre mindig csak egy dologgal foglalkozik, Orbán azonban az egész rendszert nézi. A Sargentini-jelentés vitájakor azonban a The New Yorker tanulmánya szerint Orbán felhagyott a pávatánccal,  kijelentette, hogy a jelentés sértés az országra nézve. Zerofski a 2015-i migrációs válságra adott magyar kormányzati reagálás ismertetése után megállapítja: az Európai Unió képtelennek bizonyult kezelni mind a nagy, mind a kis kérdéseket: nem tudott hatékony támogatást nyújtani azoknak a tagállamoknak, amelyekbe sok migráns érkezik, de például a nyári időszámítás eltörlése ügyében sem volt képes dűlőre jutni.

A The New Yorker szerzője megszólaltatja Pethő Andrást, a Direkt 36 újságíróját, aki szerint Orbán élvezi a nagyhatalmak közötti manőverezést. Az Európai Néppárt arra használta eddig a Fideszt, hogy legitimálja önmagát a hagyományos elittel egyre inkább szembeforduló német szavazók körében, a Fidesz pedig arra használta a Néppártot, hogy megszerezze a fősodorhoz tartozással járó hitelességet – olvasható a The New Yorker tanulmányában. Zerofski idézi Hegedűs Istvánt, a Magyarországi Európa Társaság elnökét is, aki szerint Orbán most már többre vágyik, fontos akar lenni, meg akarja változtatni Európát és a világot, Európa egyik vezetőjeként, az Európai Unió megmentőjeként akarja láttatni önmagát – és a tanulmány szerzője úgy látja, hogy az európai szélsőjobboldali mozgalmak számára valóban Orbán az inspiráció.