Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma péntek van, 2019. január 18. Az év 18. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737474. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Juncker csak a fejét rázta a legújabb orbáni szózat hallatán

Juncker csak a fejét rázta a legújabb orbáni szózat hallatán Juncker csak a fejét rázta a legújabb orbáni szózat hallatán Juncker csak a fejét rázta a legújabb orbáni szózat hallatán

A magyar miniszterelnök nyomathatja a vágyálmait és Brüsszelnek is beinthet, de azért közeleg a fekete leves; Tusk azt mondta, hogy az nem az erő, hanem a gyengeség jele, ha egy kormány semmibe veszi az EU szabályait. Az Orbán-rezsim nem viccel, bár nyílt erőszakra idáig nem adta a fejét, ebből következően egyre többen szavaznak a lábukkal, 2006 óta egymillió ember költözött Nyugatra. A hatalom egyik legfőbb támasza a permanens agymosás a tömegpropaganda révén. A magyar gazdaságpolitika kettős a külföldi cégekkel szemben: egyrészt kipaterolja, másrészt lekenyerezi őket. 

A Bizottság elnöke nem is akarja elhinni, amit Orbán Viktor mondott a két napja lezajlott sajtótájékoztatón, mármint hogy a magyar politikus azt szeretné, ha a májusi európai választás állásfoglalás lenne mindenfajta migrációval szemben – írja az osztrák Neue Kronen Zeitung. Ezért azután Juncker nem is kívánta értékelni az elhangzottakat. A lap emlékeztet arra: a magyar kormányfő kinyilvánított célja az, hogy a bevándorlás-ellenes erők az összes EU-intézményben átvegyék az irányítást, beleértve az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanácsot. Azt is kifejtette, hogy a földrészen hamarosan kétfajta civilizáció lesz: vegyes, keresztény-muzulmán Nyugaton, illetve a kereszténydemokrata közösség a kontinens középső részén. A beszámoló egyúttal felidézi, hogy Juncker nem túl nagy híve Orbánnak, hiszen négy éve egy taslival és azzal üdvözölte a magyar vezért egy csúcsértekezlet előtt: „Helló, diktátor!”

Egy uniós diplomata úgy gondolja: Orbán Viktor alighanem rá fog még jönni, hogy sebezhető, hiszen miközben nem tanúsít semmiféle szolidaritást a migráció ügyében, aközben nagyon is függ Brüsszel pénzügyi támogatásától – állapítja meg a Politico. Szóval, szinte mindig eljön a visszavágó mérkőzés. A portál kiemeli a miniszterelnök sajtótájékoztatójából, hogy a politikus harcolni kíván Macron ellen, aminek hátterében a bevándorlási vita áll. Ugyanakkor hozzáteszi, hogy a francia államfő saját maga értékelte fel a kicsiny Magyarország vezetőjét, amikor első számú ellenfelének minősítette.

Bukarestben a kormány és a Bizottság elnökének szócsatájával kezdődött Románia uniós elnöksége – kezdi tudósítását a Financial Times. Az aktus minden ünnepélyessége ellenére Juncker arra figyelmeztette a házigazdákat, hogy visszalépés lenne a korrupcióellenes harcban, ha valóban amnesztiát kapnának olyanok, akiket ilyen vádakkal ítéltek el. Egyben sürgette a vendéglátókat, hogy ne siklassák ki belső vitákkal a közösség ügyeinek irányítását a mostani félévben. Nem sokkal később pedig megerősítette, hogy a jogállam ügyében nincs kompromisszum. A vita éppen akkor bontakozik ki, amikor a szervezeten belül éleződnek az ellentétek a Közép-Európában, így Magyarországon és Lengyelországban tapasztalt tekintélyelvű változások miatt.

A bukaresti hivatalos vacsorán az Európai Tanács elnöke azt fejtegette, hogy a román elnökség tétje az, milyen legyen a földrész jövője. Mint mondta, Románia ez ügyben jó példával járhat elöl, de lehet baljós figyelmeztetés is, amit csinál. Ám tévednek azok, akik úgy gondolják, hogy erőt sugároznak, ha semmibe veszik a közös játékszabályokat. Éppen ellenkezőleg: nagyon is gyengék. Tusk egyben folyamatos harcra szólította fel azokat, akik keményen dolgoznak a közös érdekek, a szabadság és a jogok védelmén. A tudósító hozzáteszi, hogy a román elnökség igen kényes időszakra esik, hiszen az EU próbálja betemetni a belső árkokat, kidolgozni a következő hétéves költségvetést, és jön az EP-választás, amely várhatóan a rendszerellenes pártok megerősödését hozza.

Orbán Viktor manipulálja a piacokat, hogy elnyomja az emberek ellenállását – állapítja meg a Green European Journal. Így pl. ravaszul kihasználja az állások elvesztésének lehetősége miatt érzett félelmeket, továbbá a függőség más formáit, hogy korlátok között tartsa az elégedetlenséget és erősítse saját hatalmát. Így látja ezt Kim Lane Scheppele, a Princetoni Egyetem jogász professzora, a magyar helyzet alapos ismerője.

Arra hívja fel a figyelmet, hogy a tekintélyelvű kormányok nem nyíltan sértik meg a jól bejáratott jogokat, de megértetik a polgárokkal, hogy figyelik őket, ám azok hiába fordulnak bíróságokhoz, vagy nemzetközi szervezetekhez. Jó példája ennek, amikor tömegeket raktak ki a közigazgatásból. Utána a magánszektorban fekete listák jártak körbe, nehogy bárki felvegye a kirúgottakat. A cégek vezetőit megzsarolták, hogy elvesztik az állami megrendeléseket, ha nem engedelmeskednek. A következmény az lett, hogy felgyorsult a kivándorlás és immár nagyjából egymillió ember hagyta el az országot 2006 óta. A rendszer ellenfeleként túlnyomórészt képzett, a világra nyitott emberek költöztek el.

A kettős interjú másik alanya, Hegedűs Dániel; a Berlinben tanító politológus az Orbán-rezsim nagy újításának nevezi, hogy igen széles az eszköztár, ami fizikai erőszakhoz vezet: a haveri kapitalizmus, a stratégiai korrupció, a jóléti politika, a sajtó feletti uralom, a központosított propaganda gépezet, a hatékony jogorvoslat lehetősének hiánya, a titkosszolgálati eszközök bevetése és hogy senki és semmi nem ellenőrzi a végrehajtó hatalmat. Viszont ily módon el tudja kerülni a közvetlen erőszakot. Kim Lane Scheppele ezt megtoldja azzal, hogy akik az utcára kerültek, azok hiába mentek el akár Strasbourgba, hiszen az Emberi Jogok Bírósága nem tekintheti jogsértésnek, ha valaki nem tud elhelyezkedni.

Kim Lane Scheppele szerint az EU főleg a támogatások megvonásával vethet véget ennek a vircsaftnak, miután a korrupció lélegzetelállító. Orbán a barátoknak és a rokonoknak osztja el főleg a kohéziós alapokból kapott forrásokat. A hatalom széles körű megfigyelési rendszert épített ki. Aki ott van a tüntetéseken, az pontosan tudja, hogy felvétel készül róla. Utána pedig ha nagyon ugrál, megzsarolják az illetőt. Azon kívül a kormány behatolt az ellenzéki pártokba, illetve megvette őket. Ily módon azok szándékosan nem akarnak nyerni a választásokon. Ám mostanában már erőszakosabbra vált a taktika. Scheppele pl. több halálos fenyegetést kapott, számítógépére többször is vírus került. Ez a rendszer szemernyit sem tréfál. Ezért a legtöbben feladják: vagy emigrálnak, vagy csöndben maradnak otthon a fenekükön.

Az amerikai szakértő úgy véli, hogy Orbánnak nincsenek elvei, számára lényegtelen az ideológia, csak az számít, hogy mi hoz neki (politikai) hasznot. Így a migrációt azért ellenzi, mert tudja, hogy annak elutasítását jól el lehet adni az előítélettel terhelt vidéki lakosságnak. A CEU elleni támadás pedig bosszú, mivel Soros az ellenzék mellett áll. De a miniszterelnök számára igazából csak az a fontos, hogy megtömje a barátok, a család és persze a saját zsebét. Hegedűs szerint ha mindezen változtatni akarnak, a külföldi támogatóknak arra kell összpontosítaniuk, hogy megerősítsék a politikai és civil ellenzéket, és megőrizzék a sajtó sokszínűségének maradványait.

Scheppele arra emlékeztet, hogy az EU tehetne sokkal többet is. Az EP előtt már ott van a javaslat, hogy az unió a jövőben közvetlenül segíthesse az NGO-kat, ne kelljen hozzá kormányzati csatornákat igénybe venni. Magyarország már jókora utat tett meg a rendőrállam felé, itt a Bizottság eljárást indíthatna azon a címen, hogy az Orbán-kabinet módszeresen megszegi az adatvédelmi szabályokat. Az idő igencsak sürget, mert a helyzet nagyon emlékeztet arra, mint amikor újra be kell rendezni egy akváriumot, miután annak lakói már mentek a halászlébe.

Magyarországon, Lengyelországban és Romániában igencsak bizonytalan a jogi helyzet – szögezi le a Süddeutsche Zeitung. A vitatott jogi reformok, valamint az egyetemekre és a sajtóra gyakorolt nyomás egy sor aggályt kelt az uniós partnerek körében. Gazdasági téren az ellentétek hosszú távon csak még jobban megnövelhetik a szintkülönbséget a Kelet és Nyugat között. Katainen, a Bizottság alelnöke ezt úgy fogalmazza meg, hogy a jogi bizonytalanságok elriaszthatják az idegen befektetőket. A lengyeleknél a közvetlen beruházások összege egy év alatt több mint a felével csökkent. De hát ha a bankokat a politika és a pártok érdekeinek rendelik alá, akkor az minden polgár gazdasági biztonságát fenyegeti. Nem beszélve arról, ha az állam törvényi úton átvehet pénzintézeteket. 

A vaskézzel irányító nacionalista Orbán Viktor országában a jogállamiság fölöttébb képlékeny fogalom. A hatalom sokféle úton-módon avatkozik bele a gazdaságba. Személyre szabott jogszabályokkal, közmegbízásokkal, amelyeket csak a kiválasztottak nyerhetnek el, a vetélytársak megfélemlítésével. A hivatalos cél az, hogy „nemzeti gazdasági elit” jöjjön létre. Az állam beleszól az árakba és a hitelezés feltételeibe is. Orbán körül oligarchahálózat alakult ki. Tagjai pillanatok alatt kőgazdagok lettek, ám valamennyien a gazdától függnek. A legfeltűnőbb Mészáros Lőrinc felemelkedése. Ugyanakkor különadók, illetve más szigorítások egy sor ágazatban jócskán megnehezítették külföldi cégek életét. Viszont a kormány nagyon is körüludvarolja az autó- és gépgyártó cégeket, így az Audit és a Mercedest. De azok is belenyugodtak a helyzetbe, akik megszívták az elmúlt években, mert azért nekik is leesnek jó kis üzletek. Pl. az oligarchák alvállalkozóiként, a szakismeretek birtokában. A magyar, lengyel és román kormány egyelőre viszonylag biztosan ül a nyeregben, ám megfordulhat a szél, ha az emberek jobban megérzik a pénztárcájukon a politika hátrányos következményeit. 

A francia jobboldali lap, a Le Figaro szerint újra választóvonal jött létre Európa két fele között. A rendszerváltás után lelkesedés már rég elült, a kontinens középső részén a migránsválság, illetve a beváltatlanul maradt remények illiberális kormányokat juttattak hatalomra. Az agyelszívás meggátolta a térségben versenyképes nemzeti tőke kifejlődését. A keleti tagok úgy érzik, hogy csupán másodrendű tagok az EU-ban.  Elvesztették a demokráciába vetett hitüket is. Politikailag még mindig a régi, szocialista kultúra hatja át őket, ami feleslegesnek tekinti a vitát, ezzel szemben az eltérő hangokat ellenségnek tartja. Hogy újból felbukkantak az orosz hatalmi igények, az újraélesztette a különbségeket. Ezek az országok nagyon is érzékenyek az identitás megőrzésére. Nem kérnek a 3. világból érkező migránsokból.

Magyarország és Lengyelország ellenzi a liberalizmus erkölcsi rendjét, a hagyományos értékek mellett van, azokat felsőbbrendűnek gondolja a demokratikus szabadságjogokkal és a globalizáció ígéreteivel szemben. Lázad az európai bürokráciával szemben. Most először érzi úgy, hogy független külpolitikát folytathat. Nagyot tévedett a Nyugat, ha azt hitte, hogy magába tudja olvasztani ezt a régiót, miközben figyelmen kívül hagyja annak geopolitikai félelmeit és kulturális identitását. A földrész két felét ismét elválasztó fal a történelem tükre, egyben délibábot vetít előre a jövő számára, mert folyamatosan mozog. Magyarországon a tüntetők kétségbe vonják Orbán Viktor illiberális uralmát. A másik oldalon az olaszokat elérte a rendszerellenes hullám, a franciáknál a sárga mellényesek széttördelik a hatalmat.

A kelet-nyugati megosztottságot megfejeli a népek és az elitek, a hagyományos pártok és a rendszerellenes mozgalmak ellentéte. Illetve másként megközelítve: Az uniónak össze kell békítenie a keleti és a nyugati víziókat, az eltérő geopolitikai megközelítésmódokat. Vagy különben jön az összeomlás.

Orbán Viktor propagandagépezete ellenőrzése alatt tartja a tiltakozásokat, a tájékoztatás a magyar vezető szinte példátlanul erős fegyvere – kezdődik a Bloomberg cikke. A kormányfő még azt is megtehette, hogy két nappal ezelőtt, a sajtótájékoztatóján tartott 16 perces bevezetőben egyetlen szóval sem említette a megmozdulásokat, miközben azokon már az illiberális demokrácia felszámolását követelik.  Az emberek legfeljebb a hivatalosan megszűrt csatornákon át hallottak a jövő szombatra meghirdetett demonstrációkról, valamint a kilátásban helyezett általános sztrájkról. A rendszer most vizsgázik, mármint hogy képes-e elhallgatni a fokozódó elégedetlenséget.

Polyák Gábor a Mérték elemző intézettől azt mondja, a propaganda feladata az, hogy elszigetelje a miniszterelnök támogatóit a tüntetésektől, vagyis, hogy megtartsa őket. Úgy tűnik, hogy idáig bevált a stratégia. A Fidesz őrzi népszerűségét. Viszont az ellenzék csak igen nehezen tudja eljuttatni az üzenetét, főleg a kis városokban és falvakban, amelyek általában Orbán fellegvárainak számítanak. Az állami tévé pl. a múlt szombaton csupán a 10. percben hozta szóba a tiltakozásokat. A kormány közeli sajtó úgy állítja be ezeket a felvonulásokat, mint amelyek jelentéktelenek, illetve mint Soros talpasainak műveit. Krekó Péter úgy látja, amikor a kormánygépezet felcsavarja a hangerőt, azzal a másik oldal csak igen-igen nehezen tud versengeni.

A nemzetközi sajtószemle elsőként itt jelent meg.