Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma szombat van, 2019. február 23. Az év 54. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737510. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Ha befogadod, megszereted

Ha befogadod, megszereted
Horváth Kálmán

Nem mindenki tudja, ezért kell bevallani: az ember nem születik kritikusnak. Az ember, úgy általában, csecsemőként kezdi, aztán lesz belőle gyermek, szeretteinek „kis pisis”, a következő rang az óvódás, aztán a diák, a kamaszkort követi a felnőtté válás, a pályaválasztás, szerencsésebbeknek a szakma, esetleg hivatás, a pecheseknek közmunka…

A nagy úton dalok, könyvek, filmek csapódnak a vándorhoz, az egyik egy életen át kíséri, a másik elhagyja, de az egymásra találásból ismertség, olykor barátság lesz, és ha az ember igazán megismeri, megszereti a barátját, akkor mer róla véleményt mondani. Ez a vélemény a szakirodalom szerint a kritika, tehát emberfüggő, szerényebben minősítés, fennköltebben kinyilatkoztatás.

Mindezeket mentségként említem, magyarázva, hogy ugyanaz tárgyban, alkotásban, küllemben, jellemben miért jelent mást, és mást, a szemlélődő, a hallgató embereknek.

Itt van például egy új amerikai film, Instant család a címe, és aligha hiszem, hogy a klasszikus művészetet, a veretes mondanivalót, azaz igényes szórakoztatást megkövetelő kritikusok tapsikolnának láttán. Különösebb jóstehetség nélkül valószínűsíthető, hogy alkotói még jelölést sem kapnak az Oscar-díjra, pedig a mindig jó vagy rossz zsaru, az egykori mesterlövész, az állandóan kifordított baseball-sapkát viselő Mark Wahlberg, Stohl András szinkronjával, igazán nagyszerű apa benne, és Gustavo Quirz is tökéletes kölyök.

Csakhogy a film nem a kritikusoknak, nem a fesztiválokra készült. Egy kicsit olyan, mint az autónkba kéredzkedő torzonborz, rongyos, káromkodó stopos, idegen a külseje, a stílusa, olykor elborzadunk egy-egy beszólásán, de amikor kiszáll a kocsinkból, akkor vesszük észre, hogy mekkora csend marad utána. Az Instant család szereplői is ilyenek, ők a szeretetről, illetve annak hiányáról beszélnek, no meg a befogadásról, és persze arról, hogy a világ kicsi ahhoz, hogy bőrszín, vallás, nemi identitás szétválasszon egymástól embereket.

A film, persze, attól amerikai, hogy a nézők pénztárcájára, érzelmeire hajtson, a jelennek készült, és nem az örökkévalóságnak, inkább szórakoztat, mint gondolkodtat, az első percétől az utolsóig kommersz, de benne van a mozi, az emberiség egyik nagy találmánya, a mozgó világ, és a (talán valós) története, foglyul ejt, nem enged. Az óvodások meséje ennyire egyszerű, egy felnőtt házaspár örökbe fogad három gyermeket, három testvért, szeretetet ad, és ezt várná vissza.

Hát, persze, hogy nehéz a dolguk, mi felnőttek már megtanultuk a leckét, a közéletben, a politikában a hála ismeretlen fogalom, de nem szabad végleg elfelejteni.

Ennél többet nem mondhatok a filmről, legfeljebb tanácsot adhatok a nézőknek, a pattogatott kukorica mellé kell a papírzsebkendő is, ha már a neveltetés szóba került: könnyet nem illik a kabátunk ujjába törölni…

Instant család: színes, szinkronizált amerikai vígjáték. Írta: Sean Anders & John Morris, fényképezte: Brett Pawlak, zene: Michael Andrews, producerek: Sean Anders, Stephen Levinson, John Morris, Mark Wahlberg. Rendezte: Sean Anders.

Szereplők: Pete: Mark Wahlberg (Stohl András); Ellie: Rose Byrne (Zsigmond Tamara); Karen: Octavia Spencer (Kocsis Marianna); Sharon: Tig Notaro (Csere Ágnes); Lizzy: Isabela Moner (Pekár Adrienn).

Országos bemutató: január 24. Bemutatja a UIP-Duna Film.