Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma péntek van, 2019. március 22. Az év 81. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737537. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Római légiósok jártak az ötödikeseknél

Római légiósok jártak az ötödikeseknél Római légiósok jártak az ötödikeseknél

A Savaria Legio Hagyománykutató, Hagyományőrző és Ismeretterjesztő Egyesület (Legio XV Apollinaris —> Legio quinta decima Apollinaris) tagjai már negyedik éve látogatnak el a szombathelyi Zrínyi Ilona Általános Iskolába azzal a céllal, hogy az ötödikes diákoknak helytörténeti és interaktív bemutatót tartsanak.

Az élményalapú tanítás híveként ismert Várnainé Balogh Beáta történelemtanár diákjai hiteles, ugyanakkor közvetlen módon ismerkedhetnek meg a római legionáriusok életével, szokásaival, ruházatukkal, fegyverzetükkel és harcmodorukkal. A ma délelőtti interaktív történelemórán a légió három képviselője beszélt az érdeklődő diákoknak a Legio XV Apollinaris katonáinak életéről, az első század éveiben az egykori Savariában élt római nehézgyalogosok mindennapi szokásairól. A hagyományőrzők magukkal hozták a régészeti leletek és egykori ábrázolások alapján korhű módon elkészített katonai ruháikat, páncéljaikat,  fegyvereiket, hogy bemutathassák a tanulóknak a világ első, hivatásos hadseregét. Vetített képes előadáson idézték föl a Római Birodalom korának dicsőségét, bemutatták az akkori hadi csúcstechnikát.

Feiszt György (bal oldali kép), a légió lictora (törvényszolgája) bal kézzel tartva, bal vállára támasztva emelte magasba a hatalom és erő kétezer esztendős jelképét, a fascest, a bőrszíjakkal, kétélű fémbárdhoz kötött vesszőnyalábot. Közterületeken magas tisztséget betöltő emberek előtt vitték, akiknek meg kellett adni a tiszteletet: a liktor egyrészt őrizte őt, másrészt utat tört a számára. Feiszt György megemlítette azt is, hogy a 20. században elsőként Mussolini olasz diktátor nevéhez kötődő fasizmus elnevezés a fasces szóból származik.

Németh János, a Legio Savaria centuriója (mai szóhasználattal: százados) részletesen beszélt az őt nagy érdeklődéssel hallgató diákoknak az ókori legionáriusok életéről, szokásaikról, harcmodorukról. A tábor legkisebb katonai egysége a contubernium volt, amely nyolc legionáriusból állt, ők egy lakóközösséget alkottak, egymásra voltak utalva, sokszor napi 20-25 kilométert is menteteltek. Négyszemélyes sátorokban laktak, míg négy ember pihent, a másik négynek megvolt a feladata: járőrözés, vadászat, fegyverek és szerszámok karbantartása. Tíz contubernium alkotott egy centuriát, amelynek parancsnoka volt a centurio, azaz százados.

 

A Legio Savaria centuriója beszélt a többi közt még a signiferről (zászlótartó, jelvényhordozó), aki az arra a területre jellemző állat kikészített bőrét fejjel együtt viselte a sisakján: az első században a farkas és a medve volt a jellemző állat. Megtudhatták a diákok, hogy az aquilifer volt az a tiszt, aki a legio hadijelvényét, a sast vitte a harcban. Ez magasabb beosztás volt, mint a legionárius, mert pénztárosi, és írnoki feladatokat is el kellett látni, és ha elesett a csatában, akkor a sast, vagy a zászlót a mellette lévő katona vitte tovább, nem engedték, hogy az ellenség zsákmánya legyen.

Hat centuria alkotott egy-egy cohorsot; a 480 fős egység a harci feladat mellett állandóan gyakorolt, fejlesztette tudását, harcmodorát: ahhoz, hogy egy légió (=10 cohors) megfelelően együtt tudjon harcolni, maximálisan kiképzettnek kellett lenniük. Németh János és légiós társa, Babos Bálint vetített képeken mutatta be közönségének az egykori katonai táborok rajzát, amelyek teljesen azonos mintára épültek fel, mindent egyformán alakítottak ki bennük.

Az előadás végén a tanárnő a sok jelentkező közül jutalomból kiválasztott két diákot, aki magára ölthette az ókori légiósok „súlyos” harci ruháját és fegyverzetét: a rövid ujjú tunicát, amit a páncél alatt viseltek, a bőrszíjakkal összeköthető páncélt, a fémsisakot, a láncinget (lorica hamata), kézbe vehették a pajzsot, a dárdát és a híres rövid kardot (gladius), ami a jelenkor légiósai szerint is leginkább szúrásra és hárításra volt alkalmas.

Az élményekben gazdag történelemóra gyorsan elszállt, a kicsengetéssel véget ért, ám a látott és hallott ismeretek minden bizonnyal örökre megmaradnak a tanulókban, és magukkal viszik az órán készült sok fotóval.