Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma szerda van, 2019. június 19. Az év 170. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737626. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Az Orbán-kormány a gazdasági bajokba fog belebukni

Az Orbán-kormány a gazdasági bajokba fog belebukni Az Orbán-kormány a gazdasági bajokba fog belebukni Az Orbán-kormány a gazdasági bajokba fog belebukni
Szelestey Lajos

Parragh László adja vissza az iskolapénzt, mert már most látnivaló, hogy kimerült az olcsó munkaerőre épülő, export vezérelt gazdasági modell, ám demokratikus hiányosságai miatt a rezsim képtelen bármi  jobbat kitalálni. Itt az egypártrendszer reneszánsza, csak éppen az illiberalizmus lerombolja a demokráciát, megfojtja a szabadságot és a társadalom végletes megosztása árán uralkodik. A francia csendes diplomácia mostanában a kapcsolatok enyhülését szeretné elérni Magyarországgal, ezt szolgálja a Novák Katalinnak adományozott Becsületrend is.

Project Syndicate A londoni School of Economics egyik magyar tanára szerint Kelet-Európában az illiberális rendszerek végét jelentheti, hogy ezek az államok a politikai szerkezet vele született hiányosságai miatt képtelenek gazdasági átalakulásra, noha az igencsak sürgető volna. Mohácsi-Nagy Piroska szerint az ilyesfajta hatalmak számára eleve nem jön szóba semmiféle kompromisszum, a tanszabadságot és a független intézményeket viszont annyira meggyengítették, hogy a politika képtelen érdemben reagálni a gazdasági gondokra. Ennél fogva az egyetlen visszajelzési lehetőségként marad a tüntetés és a polgári engedetlenség. A rabszolga törvény elleni budapesti utcai megmozdulások mutatják az ilyen rezsimek sebezhetőségét. És ami eddig történt, az lehet, hogy legfeljebb csak ízelítő.

A régióra váró megpróbáltatásokat még a leghajlékonyabb és legnyitottabb kormány is csak nehezen tudná orvosolni, hát még az ideológiailag szemellenzős magyar és lengyel vezetés. Nincs elég munkaerő, miközben a reálbér még mindig jócskán alatta marad a fejlett uniós tagállamok színvonalának. Ezek a tényezők egytől egyik nyomják fel a kereseteket, pedig pl. Magyarországon nem javul a termelékenység, ami a jelek szerint összefügg a nagyarányú kivándorlással. Ily módon a külföldi kézben lévő vállalatok elköltözése fenyeget.  Az autógyártásban a távozást nagyban elősegíti az automatizálás. Közben Európa déli része  hozzáigazítja a jogszabályait az uniós normákhoz, a jövedelmek pedig jóval alacsonyabbak, mint a kontinens középső részén és ez szintén nagy csábítást jelent.

Az Orbán-kabinet ebben a helyzetben találta ki a rabszolga törvényt. A jobboldali rendszerek számára teljesen természetes, hogy fölülről mondják meg a tutit. A nagytőke és az autokrácia ráadásul hajlamos összejátszani. A régió gazdasági fordulóponthoz érkezett. Kimerült az export vezérelte felzárkózási modell. Az alapokat inkább az innovációra kell építeni, amihez magasabb képzett munkaerőre van szükség, ahhoz pedig az oktatásba kellene beruházni, továbbá javítani kellene a szociális politikán. A költségvetés fő céljait ennek megfelelően kellene meghatározni, továbbá bátorítani kellene a tanszabadságot, az alkotó tevékenységet és a párbeszédet. Csak éppen pont ezzel gyűlik meg az illiberális demokráciák baja, mert  elutasítják a szabad gondolkodást, az innovációt, megvetik az olyan intézményeket, amelyeket a szakértelem irányít. Ebből következően a gazdasági hiányosságok elvezetnek e rendszerek lebomlásához. 

Die Presse Magyarország erősen tart az egypártrendszer felé, az ellenzék mozgástere egyre kisebb, ellenben határozottabban alakot ölt az illiberális demokrácia. Így jellemzi a helyzetet vendégkommentárjában Csekő Balázs, a Bécsben élő szabadúszó újságíró. Felidézi, hogy év eleji sajtótájékoztatóján Orbán Viktor kifejtette: az ellenzéki pártok saját sírjukat ássák, ha összefognak az EP-választásra. Ám ez a vélemény sokat elárul arról, milyen sorsot is szán ellenfeleinek a politikus. Mint ahogy az is, hogy másként gondolkodókat és vezető üzletembereket fenyegetett meg, továbbá nem engedett be az eseményre egy sor független sajtóorgánumot. Mindez arról tanúskodik, hogy még inkább kiépül az illiberális rezsim.

Az ellenzék nem sok mindenben bízhat, noha hosszú évek után közösen lép fel az országgyűlésben a Fidesz ellen, követel demokráciát és jogállamiságot. A jobboldali-radikális hatalom az összefogás láttán mindent megtesz, hogy szétverje az egységet és a margóra szorítsa ezeket az erőket. Merthogy teljes egészében ki akarja kapcsolni a vele szemben álló tábort. Erre bizonyítékkal szolgált az egykori fideszes Domokos László vezette Számvevőszék, amely létében fenyegeti a Párbeszédet és a Momentumot, miután megvonta tőlük az állami támogatást. Még rosszabbul járhat a Jobbik, amelyre akár a bírósági felszámolás várhat, ha újabb hatalmas pénzbüntetést szabnak ki rá.

A hatalom célkeresztjében benne van az ellenzéki sajtó is, noha azt már jócskán megtizedelték. Orbán liberális médiatúlsúlyt emlegetett, amit csakis a független újságírás elleni veszélyes fenyegetésként lehet értelmezni. A kormányfő már egy évvel ezelőtt értésre adta, hogy a parlamenti választások után jön a bosszú, és be is váltotta a szavát. Zajlik a szalámi taktika, az ország visszatér az állampárt rendszeréhez.

Kurier Semmiféle hiba sincs a magyar demokrácia körül! – állítja Varga Judit, az EU-ügyekért felelős államtitkár a lapnak adott interjúban. Szerinte inkább az a baj, hogy imamalomként ismétlik a vádakat az ország ellen az európai választások előtt. Mint mondta, a politikai kampány része a múlt szeptemberben kezdeményezett jogállami eljárás, valamint az EP szerda esti vitája is. Úgy gondolja, hogy Strasbourg ily módon próbál nyomást gyakorolni Magyarországra a migrációs politika feladása érdekében. Pedig a kormány kifejezetten Európa-barát. A politikusasszony úgy látja, hogy a bevándorlás és a biztonság kivételes módon befolyásolja majd a májusi választások kimenetelét, mert a polgároknak arról kell dönteniük: a migráció híveit vagy ellenfeleit juttatják pozícióba.  

Úgy értékeli, hogy a szankciós eljárás egyértelműen politikai eszköz a bevándorlás támogatóinak kezében. A Sargentini-jelentés szerinte idejétmúlt, a magyar rendszer minden tekintetben kiállja a jogállamiság próbáját. Csak a sajtó hangoztat mást. Ám nehéz azzal küzdeni, ha egy rendszert megbélyegeznek, mondván, hogy az nem demokratikus. Arra a megjegyzésre, hogy a médiaszabadság a demokrácia egyik tartópillére, az államtitkár megismételte, hogy nálunk egyértelműen fölényben vannak a liberális, a kormányt bíráló orgánumok. Cenzúra ellenben egyáltalán nincs. És hiába került a regionális sajtó hatalom közeli kezekbe, szerinte ez nem számít, mert a népek az internetről tájékozódnak. Vagyis teljesen szabad a sajtó.

Hogy a hatalom mit szeretne elérni a Soros elleni hadjárattal, arra úgy felelt: az volna a jó, ha az üzletember nem ütné az orrát megválasztott kormányok dolgába. Úgy viselkedik, mint egy állam, többször találkozik uniós biztosokkal, mint egy köztársasági elnök. Ily módon félő, hogy rossz irányban befolyásolja a társadalmat, noha az ő irányvonala semmiféle demokratikus felhatalmazást nem élvez.

Varga Judit nem ért egyet azzal, hogy létezik kelet-nyugati feszültség, azt tanácsolja, hogy erről inkább pragmatikus alapon mondjanak véleményt. Mert ugyan Magyarország függ az orosz energiaszállításoktól, ám a nyugati védelempolitikában ezzel együtt megbízható partner. Az államtitkár szóvá tette, hogy a nyugati sajtó a negatív híreken lovagol, viszont alig-alig számol be a gazdasági és egyéb sikerekről. Pedig egy országot nehéz kívülről megítélni. A riporter ezek után csak azt nem érti, hogy ha ennyire jó a helyzet, akkor miként lehet ekkora s szegénység magyar földön, ideértve, hogy az idén már kb 80 ember fagyott halálra. A válasz az, hogy a vonatkozó törvény éppen a hajléktalanokat igyekszik beterelni a szállásokra, mert ott akad elég hely.

Der Standard A gyűlöletbeszéd korrumpálja a társadalmat, noha szolidaritást kellene tanúsítani a gyengékkel. Erre figyelmeztetett az osztrák író, Martin Pollack Bécsben, az idei filmdíjak átadásakor elhangzott beszédében. Az alkotó, aki tavaly novemberben Állami-díjat kapott, kiemelte, hogy a nyelvnek az igazságot és az emberséget kell szolgálnia, ám a jobboldali, populista és radikális politikusok mind inkább kisajátítják a nyelvet, manipulálják, visszaélnek vele. Pár éve tart az illiberális, reakciós fordulat, ami együtt jár a megszállott nacionalizmussal, az erősödő idegenellenességgel, az egyre brutálisabb hangvétellel. Ennek azután végzetes következményei vannak az emberekre nézve, amit csak tetéz a jobboldal folyamatos támadása a liberális demokrácia és annak intézményei ellen.

Az Európa- és demokráciaellenes jobbratolódást épp úgy megtapasztalni Ausztriában, mint Magyarországon és Lengyelországban, Olaszországban és Németországban. A demokráciát létében éri fenyegetés, de ezt nem szabad tétlenül nézni. A jobboldali populisták, illetve radikálisok, valamint a völkisch nacionalisták és a múltba visszarévedő Európa híveinek primitív barát-ellenség-képe a félelemre épít. Alaktalan rettegést és bizalmatlanságot kelt, hogy azzal igazolja a politika keménységét és embertelenségét. Így a menekültek, a kritikus értelmiség és művészek ellen. Van bőven ellenség, de mindig találnak újakat, hogy korlátozni lehessen a szabadságot. A jelszó: aki nincs velünk, az az ellenségünk, és minden eszközzel le kell gyűrni. Ez magyarázza az agresszív tónust, de hogy az hová vezethet, azt jól mutatja a gdanski polgármester meggyilkolása.

Idáig Ausztria nem jutott el, még nem. Nem úgy, mint Magyarország vagy Lengyelország, de az FPÖ pontosan abba az irányba tart. A tényeknek ellentmondva egyfolytában napirenden tartja a menekültválságot, mert el akarja bizonytalanítani a társadalmat. Azt igyekszik ily módon elérni, hogy ráhangolja azt a tekintélyelvű, mindenkit és mindent megfigyelő állam elfogadására. Onnan azután már nincs messze a putyini vagy orbáni autoriter rezsim. Nem véletlen, hogy mindkét politikus a Szabadságpárt kinyilvánított példaképei közé tartozik. Ám ennek megálljt kell parancsolni.

Nem szabad megengedni, hogy hétköznapivá váljon a gyűlölet, a lenézés, az uszítás nyelve. Mert ha hozzászokunk, az olyan, mint a titkos méreg: rombolja az agyat, demoralizálja a lakosságot. A veszély egyre fokozódik, mert a reakciós körök mind nagyobb hatalomhoz jutnak. Szétverik a szolidaritást, kijátsszák egymás ellen az egyes csoportokat, hogy visszaszorítsák, illetve felszámolják a demokráciát. Miközben állítólag csak védekeznek. Azt szajkózzák, hogy ők csak áldozatok, akik kénytelenek védekezni. A támadók mindig a másik oldalon vannak. Putyin a rendszere elleni fenyegetésnek tekinti a szavak, a művészetek szabadságát, egyáltalán: a demokráciát. Ám nem szabad hagyni, hogy megfélemlítsenek bennünket, főleg nem brutális erőszakkal. Nem szabad belemenni az öncenzúrába! Stratégiákat kell kidolgozni a jobboldal visszaszorítására.  

Le Monde Az újság beszámol arról, hogy Becsületrendet kapott Novák Katalin, aki pedig Orbán Viktor közeli munkatársaként bizonyos területeken pontosan azt a kemény álláspontot képviseli, mint a munkaadója. Mindenesetre az elismerés azt jelzi, hogy minden nyilvános vita ellenére a magyar és a francia politikusok az utóbbi hónapokban a színfalak mögött diszkréten a viszony enyhítésén dolgoznak. Egy diplomata azt közölte a lappal, hogy a Lovagkereszt odaítélésében nincsen semmi rendkívüli, annál is kevésbé, mert az államtitkár a kétoldalú baráti csoport vezetője a Parlamentben és ebben a minőségében sokat tesz pl. a francia nyelv ápolásáért. 

A tudósítás megjegyzi, hogy az európai választások közeledtével Párizs igyekszik feladni az Orbán Viktor által képviselt illiberális, euroszkeptikus erők, illetve a Macron fémjelezte liberális, EU-barát körök közti szembenállás logikáját. Merthogy az unió megreformálásához Franciaországnak szüksége van az új tagállamokra is. És Novák Katalin mindig is igyekezett fenntartani a két állam közti kommunikációs csatornákat, úgy is, mint egykori francia állami ösztöndíjas.  Ugyanakkor a Fidesz egyre gyakrabban tolja előtérbe az államtitkárt, hogy az népszerűsítse a kemény irányvonalat. Pontosan ezért csapott össze tavaly nyáron a holland konzervatívokkal, akik azt követelték, hogy a Néppárt zárja ki a Fideszt. Másfelől ő volt a legutóbbi, családügyi nemzeti konzultáció egyik kezdeményezője, amely több kétséges ötletet is felvetett, pl a romák jövőbeni szociális támogatása ügyében. 

The Times Miközben a világ egyre borúlátóbban ítéli meg a kilátásokat, aközben a magyarok 79 %-a azt várja, hogy az idén jobban alakul a sorsa, mint tavaly. Ez derül ki az Ipsos Mori felméréséből, amely több mint 30 országra terjedt ki. A közhangulat azért fontos, mert pl. ha az emberek visszaesésre számítanak, akkor visszafogják a kiadásokat, ám ily módon éppen a recessziót segítik elő. Nos, ez ügyben a személyes jövő pozitív megítélése jelenti az egyetlen reménysugarat, mert különben a nagy többség úgy gondolkodik, hogy ebben az évben gyengül a gazdasági helyzet. Politikai instabilitás és több gazdasági háború is fenyeget, ennélfogva a magyarok 75 %-a véli úgy, hogy fokozódni fog a nyugtalanság. E tekintetben csupán Franciaországban látják sötétebben a jövőt, ott minden ötből négy ember jósol társadalmi összecsapásokat. A cseheknél, magyaroknál, belgáknál, hollandoknál és franciáknál legalább 80 % valószínűtlennek tartja, hogy erősödne a tolerancia.

The Independent Az uniós tagállamok végig ritka egységet tanúsítottak a Brexit ügyében, ám egyáltalán nem biztos, hogy a továbbiakban is fennmarad ez az összhang. Sok EU-politikus és elemző arra számít, hogy a brit kilépésnek destabilizáló hatása lesz a szervezetre nézve, pusztán a romboló erő nagysága kérdéses. Elismerik, hogy a szigetország távozása nem egyszerűen példa nélkül való, hanem szembemegy az egész európai terv szellemével. Ám egyáltalán nem biztos, hogy a jövőben is fennmarad a többiek összefogása, az pedig befolyásolja majd, mennyire érvényesülhetnek a nemzeti különbségek. Az olaszok pontosan ebből a meggondolásból támogatják az „egység a sokszínűségben” jelszót, mert nem szeretnék, ha Franciaország és Németország szabná meg számukra a dolgokat.

A Brexit több tekintetben is elősegítette az összefogást, lásd a közös európai védelmet, ám ez a kérdés még megosztó is lehet, mert Kelet- és Közép-Európa inkább a NATO-ra kíván támaszkodni ezen a területen. További gond, hogy a britek nélkül módosulnak az erőviszonyok az euróövezet országai és a kívül maradt államok között. Lehet, hogy most erősödni fog a nyomás a nem tagokra a belépés érdekében? Viszont akkor kétsebességes lesz Európa, vagy minden kormány tetszése szerint döntheti el, milyen programokban kíván részt venni. Közép-Európa máris úgy érzi, hogy polgárait másodosztályúként kezelik az unióban. Ezen belül Magyarország és Lengyelország azt gondolja, hogy igazságtalanul bánnak vele a két törvényesen megválasztott kormány miatt, és foggal-körömmel harcolni kíván, mármint hogy ne legyen semmiféle megkülönböztetés a mag-Európa és a periféria között.   

Süddeutsche Zeitung Egyre erősebb a gyanú, hogy a szélsőséges német AfD egyik parlamenti képviselőjének volt munkatársa adott megbízást az ungvári magyar Kulturális Központ felgyújtására, továbbá finanszírozta az egész akciót. A három végrehajtó közül az egyik bíróság előtt áll Lengyelországban és a férfi ellen vallott. A terrortámadás éppen egy éve történt, az első számú gyanúsított szerint célja az volt, hogy úgy nézzen ki az egész, mintha ukrán nacionalisták követték volna el, és ily módon azután fokozódjon a feszültség Budapest és Kijev között. A lengyel aktákból kiderül, hogy a szélsőjobbos Markus Ochsenreiter 1500 eurót adott a támadásra. A német ügyészség nyomoz, de vádat még nem emelt. Az biztos ugyanakkor, hogy az illetőt szoros kapcsolatok fűzik Oroszországhoz, így a többi közt Putyin fő ideológusához. Egyébiránt odahaza szélsőjobbos orgánumoknak írt cikkeket, sőt egy ilyen magazinnak a főszerkesztője. A botrány kirobbanása után az AfD törvényhozója sürgősen megvált tőle.