Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma szerda van, 2019. április 24. Az év 114. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737570. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Az újságíró archívumából: Magyar–NDK idegenforgalom – Gondok és lehetőségek

Az újságíró archívumából: Magyar–NDK idegenforgalom – Gondok és lehetőségek
Farkas József György

Sprechen Sie DDR? – hangzott a viccesnek szánt kérdés az NDK-ba készülő magyar utazónak. „Az első német munkás–paraszt állam” korifeusai ugyanis legszívesebben a nyelvhasználaton is változtattak volna, demonstrálva pozitív eltérésüket a nyugati szomszédtól. Szerencsére ez nem jött be, a tehén sem vált „tejkinyerési termelőegységgé”. (Bár, témánknál maradva, az „idegenvezető" szót mégis csak endékásították: „Stadtbilderklärer"-t csináltak a „Fremdenführer"-ből, mert hát nem lett volna barátságos a „Führer" emlegetése a kiemelkedően hithű szocialista országban, miként a régi német „Führerschein"-ből is „Fahrerlaubnis" lett – igaz, mindkettő érelme „jogosítvány"  Vagyis aki német nyelvtudását kívánta csiszolgatni, ezt a keletnémet tájakon is megvalósíthatta. Éltek is vele honfitársaink, kihasználva emellett az egyéb turisztikai lehetőségeket is. Az onnan felénk irányuló forgalmat pedig főleg a „Treffpunkt Plattensee” motiválta: a Balaton volt ugyanis a keleti és nyugati németek hagyományossá vált találkahelye, rokonoknak és nem rokonoknak egyaránt. (A költségeket többnyire a nyugati fél állta.) A jelenség hátterét igyekezett megvilágítani munkatársunknak a Népszabadságban 1987. március 6-ikán megjelent tudósítása… (NDK-nudizmus; az Oberösterreichische Nachrinten képén.)

Egy késő őszi reggelen meghökkentő számú ember állt sorba a berlini belváros egyik üzletutcáján, a Karl-Liebknecht-Strassén. S bár az ilyenfajta csoportosulásokra inkább a dünnyögő rosszkedv a jellemző, itt a légkör éppen az ellenkezője volt: a sorban állók kedélyesen csevegtek egymással, itt-ott nevetés is felhangzott, szóval, amolyan családias hangulat uralkodott. Aki közelebb ment, hallhatta, hogy a türelmes várakozók korábbi magyarországi látogatásaik élményeiről folytattak eszmecserét, vagy a következő útjukkal kapcsolatos elképzeléseket latolgatták. A sor ugyanis a berlini IBUSZ- iroda előtt kígyózott, s az ott állók az 1987-i utazásokra érvényes okmányok megvásárlására vártak.

Mint Czagányi István, az IBUSZ NDK-beli képviselője elmondta, már évek óta tízmillió márka értékben adnak el magyarországi utazásokat: szállodai (főleg gyógyszállói) és fizető-vendégszobákat, a hazai vendéglátó-ipari vállalatoknál érvényesíthető étkezési utalványokat, zsebpénzt és persze társasutazásokat is. A szobák, az étkezések és a zsebpénzösszegek árusítása most legutóbb is alig hat nap alatt befejeződött. Mivel a növekvő magyarországi idegenforgalmi árakat nem követi az eladási keret bővülése (ezt az iroda itteni felügyeleti szerve, az NDK utazási ügynöksége, a Reisebüro der DDR határozza meg), az idei lehetőségek még gyorsabban kimerültek, mint a korábbi esztendőkben.

(A szerk. megj.: Két drezdai beszélget 1981 tavaszán arról, hogy ki, hol tölti a nyári szabadságát. Az egyik: Én nyugaton. A másik nem jut szóhoz, végül kibuggyan belőle a kérdés: Nyu-ga-ton? Igen, felel az első, és magyarázatképpen hozzáteszi: "Nyugat-Magyarországon". )

Márpedig az érdeklődés az NDK-ban egy budapesti vagy balatoni nyaralás, de általában Magyarország iránt változatlanul – és örvendetesen – igen nagy. A mi adataink szerint tavaly több mint 1,4 millió NDK- látogató kereste fel hazánkat és átlagosan nyolc és fél napot töltött el nálunk. Az NDK-beli adatok ennél alacsonyabbak, ők hétszázezerre teszik a Magyarországra utazott állampolgáraik számát. A különbségről Rolf Illgen, a közlekedési minisztérium külföldi turizmussal foglalkozó főigazgatóságának vezetője úgy vélekedett, hogy az utazók eltérő megítéléséből adódik; ők saját statisztikájukban csak a Magyarországra, mint célállomásra érkezőket veszik számításba.

Akármelyik statisztikát vesszük is alapul, a hozzánk utazók száma jóval nagyobb lenne, ha az anyagi körülmények ezt negatívan nem befolyásolnák. Az NDK-utasok visszatérő panasza ugyanis, hogy egyre drágább nekik Magyarország. A probléma nem elsősorban a pénzhiány, hanem az, hogy nem válthatnak ki annyi forintot, amennyit szeretnének. Az NDK-ban hosszú idő óta nem változott érdemben a fejenként és naponta átváltható pénzösszeg, ami 31 márkával egyenlő. Ez még a jelenlegi, két éve érvényes 6,10 forintos árfolyammal számolva is csak 190 forint. Kiszámítható, hogy egy, hozzánk gépkocsin befutó négytagú család, amelynek se kosztja, se kvártélya, mire menne valamivel több, mint tízezer forinttal két hét alatt a Balaton partján. (Ha valaki egy hónapra jön, akkor is csak 14 napra vehet forintot – egyszer egy évben. (Autóra – üzemanyagra  – külön pénz nincs.)

Ennek fényében érthetőbbé válik, miért kíséri tömeges érdeklődés a berlini IBUSZ-iroda fizető-vendégszoba és étkezésiutalvány-eladását, hogy a szerény zsebpénzről már ne is beszéljünk. Gyakori áthidaló megoldás az üzemek, intézmények közvetlen üdülési cseréje a másik országbeli partnervállalatokkal.

Természetesen nagy szerep jut a szervezett turizmus fejlesztésében a különböző utazási irodáknak. Rolf Illgen elmondta, hogy a Reisebüro, a Jugendtourist, valamint a szakszervezetek közreműködésével tavaly 120 ezren utaztak az NDK-ból Magyarországra, ez 11–12 százalékos növekedés az egy évvel korábbihoz képest. Sajnos – tette hozzá – az NDK-ba irányuló, szervezett magyar turizmust nem jellemzi hasonló dinamizmus.

Pedig az NDK idegenforgalmi választékát az idén tovább gazdagítja a Berlin 750. jubileumával kapcsolatos, érdekes és látványos rendezvénysorozat. Hasznos és kellemes időtöltést kínálnak a nyelvi táborok; a német tudásukat tökéletesíteni vágyók főleg az ifjúsági utazási irodák programajánlataiban válogathatnak. Az NDK sporteredményei inspirálták a testkultúra-utazások és -táborozások kezdeményezőit. Innen már csak egy ugrás a „szabadtestkultúra”: az NDK-ban az úgynevezett FKK- strandok (és kempingek) egész garmadája várja a nudizmus híveit.