Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma szombat van, 2019. május 25. Az év 145. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737601. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Philippe Godeau, a Yao című francia–szenegáli film rendezője nyilatkozott lapunknak

Philippe Godeau, a Yao című francia–szenegáli film rendezője nyilatkozott lapunknak Philippe Godeau, a Yao című francia–szenegáli film rendezője nyilatkozott lapunknak
Matuscsák Tamás

Az idén nyáron vetítik a magyarországi mozikban a frankofón filmnapok hatalmas sikerét, a Yaót. Csodásan fényképezett film egy francia földön született, ragyogó karriert befutott, majd kisebb magánéleti válságba sodródott fekete bőrű sikerszínész első útját meséli el abba az afrikai országba, ahonnan ősei származnak. Egy érte rajongó falusi kisfiúval, Yaóval történt megható találkozása ébreszti rá a sztárt az igaz emberi érzések fontosságára, és annak a köteléknek a széttéphetetlen voltára, amely a gyökereihez, az őshazához kötik.

 

Infovilág: Az idei frankofon filmnapok legérdekesebb alkotása minden bizonnyal a Yao. Honnan jött a film alapötlete?

Philippe Godeau: Egyrészt gyermekkoromban apám Maliban dolgozott, ahol minden évben kétszer meglátogattam. Ott rendkívül sok színes élmény ért, amelyek évtizedek óta dolgoznak bennem. Másrészt volt szerencsém néhányszor hosszan beszélgetni a ragyogó színész Omar Sy-vel (Életrevalók, Jurassic World, X-men: Az eljövendő múlt napjai, Inferno, Transformers: Az utolsó lovag), és az ő élete is nagyban inspirált a forgatókönyv megírására.

I: Igen, a film mintha Omar Sy életéből mesélne el egy epizódot, annyira sok ponton megegyezik a film és a valóság. A forgatás során Omar civilben is átélte azokat az érzelmeket, amelyeket a szerepe szerint el kellett játszania?

G: A valóságban még inkább megérintették az események, különösen a folyóparti találkozás a varázslóasszonnyal. A marabu ugyanis „élesben“ is elvégezte rajta a filmben látható különös szertartást. De akkor is valódi könnyek csillogtak Omar szemében, amikor a Yaót játszó Lionel Louis Basse egy felvételen eltért a forgatókönyvtől, és ahelyett, hogy felszállt volna a buszra, amely messze vitte volna tőle, kézen fogta, és nem volt hajlandó elengedni. 

I: A szereplők kiválasztása igazán briliáns. Hogyan találta ezt a szenzációs kisfiút?

G: Hónapokon át folyt a válogatás, és közel hatszáz gyerek közül sikerült végül megtalálnom Lionelt.

I: Omar Sy-ről már volt szó, de mi a helyzet a szenegáli szereplőkkel? Ők profi színészek, vagy csak egyszerű helybéliek voltak?

G: Nagyon szeretem keverni a filmjeimben a profikat és a hétköznapi embereket. Azt roppant fontosnak tartom, hogy például egy kordét vezető kocsis inkább egy jó hajtó legyen, mint egy jó színész, aki nem ért a lovakhoz és a kocsi hajtásához. Persze Szenegálban rengeteg filmet forgatnak, ezért sok arrafelé az olyan statiszta, aki már-már félprofinak mondható, annyiszor vett részt forgatáson.

I: Úgy tűnt föl, hogy a filmben igyekszik Afrika legszebb arcát mutatni, a nők például egytől egyik vadonatújnak tűnő, patyolat tiszta ruhákban vannak, a gyerekek mind ápoltak, jól neveltek stb. Sokat szépített a valóságon, vagy tényleg hasonlóan idilli az élet arrafelé?

G: Szenegál ilyen tekintetben egészen különleges ország, ott a férfiak is, de különösen a nők nagyon adnak magukra. Nemcsak igyekeznek ízlésesen és divatosan öltözni, de annak ellenére, hogy sok nő arcát takarja kendő, gyönyörűen kisminkelik magukat, szép cipőket hordanak, és hosszan folytathatnám.

I: Rengeteg az ellenpont a filmben. Az ultramodern dakari épületek, a négysávos autópályák és a szinte évezredekkel ezelőtti életmódot felvillantó falusi képek, a muszlim és törzsi vallások, a  lenyűgözően békés jelenetek és az ország népcsoportjai közötti meg nem értés szinte tapintható feszültsége az európainál sokkal jelentősebb ellentéteket érzékeltet. Szándékosan kívánt ilyen  elképesztő kontrasztot felmutatni?

G: Igen, mert Afrika tényleg ilyen. Szenegál mindenképpen. A főváros, Dakar repülőtere és múzeuma a világ bármely nagyvárosának büszkesége lehetne, ugyanakkor az ország egyes távolabbi területei valóban történelem előtti időket idéznek.

I: Az egyik leglenyűgözőbb jelenet a filmben a Dakar központjában játszódó pénteki ima, amelyben a mecset körüli utcák is szintültig vannak imádkozó férfiakkal. Ezt az epizódot hogyan tudta leforgatni? Bizonyára nem volt könnyű…

G: Ez a jelenet eredetileg egyáltalán nem szerepelt a forgatókönyvben, de a bejárás körben egy hasonló eset fordult elő velem, ezért felvetettem az ötletét a stábnak, és a helyi munkatársaink révén sikerült olyan jó kapcsolatot kialakítani az egyházi vezetőkkel, hogy belementek a felvételbe, amin én is meglepődtem. Ezt követően rejtett kamerákkal tudtuk ennyire hitelesen bemutatni ezt a lenyűgöző eseményt.

I: Nekünk, magyaroknak, akik kevéssé ismerjük Afrikát, különösen érdekes megnézni egy ilyen filmet, ami egy ismeretlen világba kalauzol el minket. A legtöbb amerikai és európai mozifilm nagyjából hasonló hatást kelt a nézőkben, bárhol nézzék is. Egy könnyű francia komédia vagy egy amerikai krimi nagyjából ugyanolyan reakciókat gerjeszt a világ négy sarkában. Ez a film azonban egészen biztosan másmilyen érzelmeket kelt egy olyan nézőben, aki egy afrikai bevándorlókban bővelkedő országban él, mint Franciaország, megint mást magukban a bevándorlókban, ugyanakkor egészen más szemüvegen át nézi például egy magyar, aki szinte nem is találkozik a hazájában afrikaiakkal. No, és természetesen megint mást érez ki belőle egy szenegáli vagy más nyugat-afrikai. Mik az eddigi tapasztalatai ezen a területen? Vetítették már a filmet azoknak is, akik részt vettek a forgatásban.

G: Igen, ez valóban így van. A nézőknek mindenütt más tetszett. A legmegkapóbb élmény az volt, amikor a film korábbi helyszínein vetítettünk, ahol sokszor azok a falusiak is megjelentek, akik a szereplőink voltak. Olyan világvégi településekről beszélek, ahol még elektromosság sincs, így generátorokkal kellett áramot gerjesztenünk a vetítőgépnek. Leírhatatlan az a szeretet, amivel ezek az őszinte emberek fogadták a művet, Omarral együtt mindannyiszor meghatódtunk az érzelemdús fogadtatáson.

I: Van-e már terve, miről forgatna legközelebb? A nézőben felvetődik, hogy a Yao története akár folytatódhatna is, például megfordítva a cselekményt, azaz a sztár elvinné magához a kisfiút Párizsba...

G: Erre nem gondoltam, számomra így is kerek a történet. Más konkrét elképzelésem sincs jelenleg, főként mivel rengeteg a feladatom producerként. Egyebek mellett fiam, Pierre filmjeivel is én foglalkozom, amelyek egyike-másika egészen csodálatosan sikerült. Büszke vagyok rá. Annyi azonban biztos, hogy nagyon szeretnék minél több filmet forgatni  még Omar Sy-vel, akit korábban is kedveltem, a Yao révén pedig még inkább kedvenc színészemmé és jó barátommá vált.