Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma vasárnap van, 2019. március 24. Az év 83. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737539. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Ma már csak emlékkép az egység

Ma már csak emlékkép az egység Ma már csak emlékkép az egység
Kulcsár László

Itt maradt; a győri Virágpiacon, amely kezdetben Húspiac volt, aztán valamikor az 1940-es évek végén vagy az 1950-esek elején átnevezték a meglehetősen semleges Egység térre, majd visszakapta egykori nevét, a Húspiacot. Húst (igaz, sütve és főve) ma is lehet kapni ezen a téren, meg zöldséget, gyümölcsöt, sőt virágot is (ez utóbbi miatt lett újra Virágpiac). Részben pavilonban, részben kofaasztalon. 


Az egésznek a legfőbb szépséghibája, hogy nem ezt a vegyesen csúnya miliőt érdemelné a 18. század elején épült (évtizedekkel ezelőtt szállodává átlényegült) kármelita rendház. Ékessége a győri városmagot egyébként is jellemző barokk építészet remekműve, a kármelita templom, amelyet az osztrák Wittwer Márton Athanáz szerzetes tervezett és épített. Nos, ennek a rendháznak a déli falánál éktelenkednek a valamikor szépnek és modernnek vélt bódék. Mennyivel különb lenne az egész, ha már ennyire oda tapadtak, ha a terecske (Egység tér / Virágpiac) közepén, egy tömbben helyezkednének el a pavilonrészek, kellő higiénés létesítményekkel, köröttük pedig a falatozókat szolgáló gtiszta asztalkák és ülőkék, a második körben pedig a virágárusok ízléses standjai.

És ha már piac: miután kitalálták a térköveket, Győr mindkét (a Duna-kapu és a Széchenyi téri), hagyományos, történelmi múltú piacát fölszámolták. Holott a piac csaknem valamennyi európai város tartozéka. 
E két hely még arról is híres (?), hogy bár a régészek föltárták, a városháza betemettette és leköveztette a csodálatos történelmi emlékeket, a középkori településmaradványokat és Európa legremekebb reneszánsz erődítményének (mily szerencse!) épségben megmaradt részeit, melyeknek közvetlen szomszédságában aztán mélygarázst alakítottak ki, a térre nézően pedig egy stílusidegen üveg--beton szörnyűséget emeltek, amelyet (tudtunkkal) senki sem használ.

Holott, ha előrelátók lettek volna a városházi térkő-lovagok, akkor a szépen föltárt és konzerválható végvár-építmények által akár Győr is megkaphatta volna Európa (egyik) kulturális fővárosa címet 2023-ban. Fájó szívvel jelentjük: nem így történt. Viszont a garázs révén sikerült beterelni a történelmi városmag szűk utcáiba a gépkocsikat, mintha nélkülük is nem lenne már a soknál is több belőlük...

Nem pusztán az írás keretes szerkezete okán: az egykori Egység tér elnevezés juttatja eszünkbe, hogy mégis csak hiányzik az EGYSÉG, győrieknek, környékbelieknek, ennek a szegény, kicsi és mindenekelőt lelkileg (hányszor már!) szétdarabolt országnak!

Imádkozzunk vagy tegyünk érte?