Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma hétfő van, 2019. június 24. Az év 175. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737631. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Orbán szakadár államot akar létrehozni az elszegényedett Kárpátalján?

Orbán szakadár államot akar létrehozni az elszegényedett Kárpátalján? Orbán szakadár államot akar létrehozni az elszegényedett Kárpátalján?

Miközben az Európai Unióból való brit távozási folyamat híreit talán hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, mint az Egyesült Királyságon egyre elképesztőbb mértékben eluralkodó káoszt, és furcsálljuk az egészet, mondván, a hűvös és racionális angoloktól nem ezt vártuk, a londoni Financial Times kolumnistája, Gideon Rachman arra figyelmeztet legújabb véleménycikkében, hogy a brexit csupán része egy szélesebb európai küzdelemnek.

Megjegyzem, a cikk magának a Financial Timesnak az internetes oldalán csak fizetés ellenében érhető el, ám ha a dublini The Irish Times honlapjára kattintunk, ott ingyen elolvasható. Hiába, fűzik még szálak Nagy-Britanniát Európához, ha másként nem, akkor az unióban maradó Írországon keresztül. Szóval Gideon Rachman abból indul ki, hogy miközben a múlt szombaton a történelem eddigi legnagyobb uniópárti tüntetését tartották meg egymillió résztvevővel az unióból távozófélben levő Londonban, ugyanazon a napon a politikai elit, az establishment ellen fellépő sárga mellényesek demonstráltak Párizsban és más francia városokban, az előző hétvégén pedig katalán szeparatisták vonultak fel Madrid utcáin.

Az utcai politizálás  megnyilvánulásai azt jelzik, hogy átfogóbb jelenségről van szó. A népesség szempontjából a hat legnagyobb EU-ország mindegyikében – tehát Német-, Franciaországban, Nagy-Britanniában, Olasz-, Spanyol- és Lengyelországban egyaránt – olyan mély belső megosztottság keletkezett, ami öt évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna. A Financial Times – és egyúttal az Irish Times – publicistája kiemeli az európai politikában mutatkozó kölcsönhatásokat, kapcsolódásokat: a britek 2016-i kilépési népszavazását befolyásolta az előző évi, Németországot érintő menekültválság, a legradikálisabb Brexit-pártiak kampánya hatott a Macron-ellenes sárga mellényesekre, a katalán függetlenségi törekvéseket pedig inspirálta a 2014-i skót referendum.

Európa ma aligha tekinthető stabilnak – írja Gideon Rachman, és felhívja a figyelmet arra: nacionalista-populista kormány van már hatalmon Itáliában, Magyar- és Lengyelországban, illetve ilyen párt részese a koalíciós kormánynak Ausztriában. A szélsőjobb erős teljesítményt mutat a francia-, németországi és hollandiai választásokon, valamint terjed a befolyása Spanyolországban. „Ha végigtekintünk a politikai diszfunkció ezen parádéján, akkor a Brexit sokkal inkább egy átfogóbb válság brit változatának tűnik föl, semmint valamilyen különös aberrációnak” – írja a szerző. Hozzáteszi azonban: ez a brit változat egyedülállóan önpusztítónak ígérkezik: a Brexit szakadást idéz elő az ország jogrendjében, elveszejti számára a legfontosabb nemzetközi szövetséget, valamint minden bizonnyal sokkhatásként éri majd a gazdaságot.

Ez rendkívüli hármas csapás lesz az Egyesült Királyságra, ahol egyébként a szélsőséges pártok részben csupán azért nincsenek feljövőben, mert a szélsőbal átvette a Munkáspárt vezetését, a nacionalista jobboldal pedig megalakította a maga blokkját a kormányzó konzervatívok táborában – elemzi a helyzetet Gideon Rachman, aki szerint a megmaradó európai centrista vezetőknek fel kell tenniük önmaguk számára a kérdést, érdemes-e elengedniük Nagy-Britanniát abban a reményben, hogy azzal diszkreditálják az unión belüli nacionalista és illiberális erőket. Figyelembe kell venniük azt a kockázatot is, hogy a megállapodás nélküli távozás elmélyítené az európai gazdasági és politikai válságot, és ekként végső soron a bal-, illetve a jobboldali populistákat erősítené a kontinensen.

Talán nem erőltetett értelmezés, ha úgy gondolom, ez a kommentár azt igyekszik értésére adni az uniós vezetőknek, hogy talán engedniük kellene eddigi merevségükből, amivel mindeddig megtagadták Theresa May brit kormányfőtől, hogy egy jottányit is változtassanak a kilépési megállapodáson, amit a mostani formájában a londoni parlament sehogyan sem akar elfogadni.

Most pedig kissé szokatlan módon nem egy már közzétett médiaproduktumról, hanem egy előzetesről, beharangozóról olyan riport kapcsán, aminek pusztán a műsorra tűzése, és még inkább a téma iránti érdeklődés felkeltését célzó érvelés már önmagában is jelzésértékű. A BBC programismertetőjében olvasható: csütörtökön a brit közrádió 4. csatornája, majd pedig a világszolgálata is kárpátaljai riporttal jelentkezik. Az ismertetés pedig úgy hangzik, hogy „Kelet-Ukrajnát öt éve támadják Oroszország által támogatott lázadók, ám keveset hallani egy kisebb konfliktusról, amely nyugaton forrhat fel – Ukrajna és Magyarország között. Néhányan azzal vádolják Orbán Viktor magyar miniszterelnököt, hogy megpróbál szakadár államot teremteni az elszegényedett Kárpátalján, amely egykor az Osztrák–Magyar Monarchia része volt. Ukrajna és Magyarország kölcsönösen diplomatákat utasított ki, miután viszály keletkezett köztük az útlevélkiadással kapcsolatban, egy magyar kulturális központot pedig többször felgyújtottak. A BBC riportere, Lucy Ash Beregszászon járt, és azt igyekezett kideríteni, vajon az elmélyülő feszültség destabilizálhatja-e a térséget, és visszavetheti-e Ukrajna azon reményét, hogy egységes országként NATO- és EU-taggá válhasson.”

Ez tehát nem a válasz, hanem csak a kérdés, de, gondoltam, megemlítem, azért, hogy tudjuk, milyen szempontból érdekli a Nyugatot ez a problémakör.