Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma hétfő van, 2019. július 22. Az év 203. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737659. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Az újságíró archívumából: népszavazás a Zöld szigeten

Az újságíró archívumából: népszavazás a Zöld szigeten
Kulcsár László

Nem valószínű, hogy mostanság magyar újságíró elemző írásban foglalkozott volna Kalaallit Nunaattal (Emberek országával), a világ legnagyobb szigetével, azaz Grönlanddal, legföljebb turisztikai-idegenforgalmi vonatkozásban említtetett a viking Vörös Erik által fölfedezett „Zöld sziget” nagyjából abban az időben, amikor a magyarok elözönlötték a Kárpát-medencét. Korántsem számított azonban ritkaságnak, ha egy magyar politikai hetilap, a dr. Pálfy József által alapított, a maga idejében kiemelkedően újszerűnek, példásan igényesnek számító „Magyarország” igyekezett beszámolni a világ valamennyi részén történtekről. Ekként ért a (többi között) a megtiszteltetés, hogy publikáljak a Grönlandon éppen 40 esztendővel ezelőtt tartott referendumról. Archívumomból a „Magyarország” 1979. 2. heti számát vettem elő, hátha hasznára válik annak, aki földrészünk (és a világ) legkülönlegesebb térségével foglalkozik manapság. (A nyiltó képen: a kelet-grönlandi Tasiilaq látképe.)

A postabontás családi ünnep a világ legnagyobb szigetén. Gyakran három hónap is el­telik, mire Grönlandon minden előfizető megkapja az Atuagagdliutit-Grönlandsposten című, esz­kimó és dán nyelvű újság leg­frissebb számát, s persze vele együtt az egyéb postai küldemé­nyeket is. A Dániánál ötvenszer nagyobb (2 176 000 négyzetkilomé­ter területű) rendkívül gyéren la­kott sziget százhúsz települése – köztük a legtöbb csupán néhány család közössége – nagyrészt még ma is csak kutyaszánnal (netán helikopterrel) közelíthető meg. A jéggel-hóval leginkább elszigetelt keleti partvidék falvait rádiókap­csolat köti össze a nyugati olda­lon, levő fővárossal, Godthåbbal; vagy miként újabban eszkimó ne­vén emlegetik: Nuukkal.

Nem kis gondot okozott a sark­vidéki körülmények között minap megtartott népszavazás technikai lebonyolítása. Az ötvenezer lako­sú sziget voksolásra jogosult nem egészen harmincezer polgárának a belső önkormányzat lépcsőzetes bevezetéséről kellett döntenie. A január 17-ére kitűzött referendum kezdetére – szállítási nehézségek miatt – nem mindenüvé érkeztek meg a sárga szavazólapok. Hely­ben kellett tehát elkészíteni a fontos kellékeket, hogy mire be­fut a kutyaszánra szerelt szava­zóurna, csak be kelljen dobni a cédulát a nyílásba. Az északi emberek közmondásos becsületességé­re alapozván, a szavazáskor a személyazonosság igazolására ele­gendő volt a név és a születési dátum bemondása.

Szerdán, január 17-én este, miután összeszámlálták a szava­zatokat, a főváros, Nuuk ifjai örömükben (talán eddig soha nem látott) fáklyás fölvonulást rendez­tek. A népszavazás végeredmé­nye: a szavazásra jogosultaknak hatvanhárom százaléka járult (vagy jutott?) urnák elé: közülük 70,1 százalék az „igen” négyzetbe rajzolta az ikszet, 25,8 százalék ellenezte a grönlandi autonómiát; a szavazólapok 2,8 százaléka üres, 1,3 százaléka pedig érvénytelen volt. (A Neue Zürcher Zeitung skandináviai tudósítója erről úgy vélekedett, hogy a véleménynyil­vánítástól tartózkodó, tehát üres szavazólappal voksolók igen nagy valószínűség szerint a Grönlandon élő dánok voltak.) A Dán Királyság tengerentúli területe, legészakibb megyéje (1721-től 1953-ig gyarmata!) a mos­tani referendum eredményeként május 1-jétől önkormányzatot kap az anyaországtól.

Anker Jørgensen dán minisz­terelnök – immár a népszavazás végeredményének ismeretében – elismeréssel szólt a grönlandi la­kosság egységes állásfoglalásáról, arról, hogy politikai vezetőik irá­nyításával lerakták az önállóság alapjait. Koppenhágai nyilatkoza­tában megígérte a kormányfő: a kabinet elé terjeszti törvényjavas­latát a sziget autonómiájának szentesítésére. „Biztos vagyok ab­ban – zárta szavait Jørgensen –, hogy ezután is az egymás iránti kölcsönös bizalom és megbecsülés irányítja Godthåb és Koppenhága kapcsolatait.

Dánia lényegében eddig sem gördített akadályt a grönlandi auto­nómia elé. A királyságnak ugyan­is évente súlyos százmilliókkal kell támogatnia sarkvidéki tarto­mányát, amelynek fő jövedelmi for­rása a halászat. Bár két eszten­deje halászati övezetét kétszáz mérföldre terjesztette ki a sziget körül, ez még mindig nem ele­gendő ahhoz, hogy önállósíthassa költségvetését. Miután Grönland esetében is szorosan összefügg a politika a gazdasággal, érdemes megvizsgálni: mire alapozták önállósulási törekvéseiket a sziget politikai pártjai?

A baloldali orientációjú Siumut (Haladás) pártba tömörült ifjú grönlandi politikusok (munkások, halászok, progresszív gondolkodású értelmiségiek) hármas célja: 1. az autonómia mielőbbi megszerzése, méghozzá a teljes anyagi függetlenséggel együtt; 2. a sziget (feltételezett) ásványi és természeti kincseinek, elsősorban a kőolajnak az átadása a grönlandi népnek; 3. Grönland kilépése a Közös Piacból, ahová annak idején követnie kellett az anyaországot, bár a sziget lakossága szinte egyértelmű nemmel szavazott az EGK-hoz csatlakozás kérdésében.

Ami az önkormányzatot illeti, nagyjából megvalósul. Azért csak nagyjából, mert bár a Grönlandi Tanácsot fölváltja ugyan a tartományi kormány, a sziget külügyeit, hadügyeit és pénzügyeit továbbra is Koppenhága irányítja.

Az Északi-sarktól alig hétszáz kilométerre elterülő óriás jeges sziget ásványi kincsei közül a legfontosabb az alumínium kohászatban nélkülözhetetlen kriolit; Disco szigetén kis kalóriájú szenet bányásznak; jelentékeny ólomérc-készlete mellett előfordul grafit, cink, réz és márvány. Az igazán slágernek számító grönlandi kincs: a bőséggel található uránérc. Csupán egy a szépséghibája: kicsiny az urántartalma, ezért bányászata az első évtizedben nem hozhat nyereséget. Ami a kőolajat illeti: a próbafúrások meddőek voltak.

Lélektanilag talán a legjobbkor hozta nyilvánosságra nagyszabású tervét a skandináv országok szakértőiből álló kutatócsoport: a szigetet borító jégtakaró (öt és fél millió köbkilométer!) egy részének megolvasztásával évi százmilliárd kilowattóra villamos energiát lehetne nyerni. Ez az energia Dánia évi áramfogyasztásának majdnem a fele. Ha viszont bőséggel van (helyesebben lesz) áram, megkönnyítheti az energiaigényes iparágak – a vaskohászat, az alumíniumgyártás, az ammónia- vagy ferroszilícium-gyártás, az urándúsítás – telepítését. A merész és igen nagyszabású terv persze olcsón nem valósítható meg; pénzt csak pénzzel lehet csinálni.

Kapocs, eszkimó nyelven Atassut a neve a grönlandi másik politikai csoportosulásnak, párttá még nem érett mozgalomnak, amely elsősorban a polgárságot tömöríti soraiban. A Siumutnál kevésbé harcos Atassut a népszavazás előtt egységet ajánlott föl „társának”, híveit ugyancsak a sziget autonómiájáért mozgósította, és javasolta, hogy majdan koalícióban igazgassák az önálló Grönlandot.

Könnyen előfordulhat, hogy a grönlandiakat az idén még egyszer az urnákhoz szólítják. A Siumut párt ugyanis szeretné elérni, hogy a sziget mielőbb megszabaduljon az Európai Gazdasági Közösség kötelékeiből, és ezáltal külkereskedelmét önállósítsa, a helyi lakosság, a sziget gazdasága számára legkifizetődőbb külkapcsolatokat teremthesse meg.

Brüsszel azonban nem csupán a Közös Piac intézményeinek ad szállást, hanem a Nyugat katonai szövetségének, az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének is.

Sok gondot okozó időszak előtt állnak a világ legnagyobb szigetén élők. Meg kell választaniuk a regionális parlamentet, a landstinget, majd a végrehajtással foglalkozó kormányszervet, a landsstyret. Ezután fokozatosan át kell venniük az államigazgatás, a gazdasági élet, a kultúra azon teendőit, amelyeket az önállóság folytán már nem Koppenhágában, illetve Koppenhágából intéznek.

Helyi szakemberekre vár a társadalombiztosítás, a munkaerő-gazdálkodás, a szakemberképzés, az iskolaügy, a tömegtájékoztatás szervezése, irányítása.

Dánia tagja a NATO-nak, s vele együtt természetesen Grönland is. Bár a dánok fenntartással viseltetnek a NATO iránt és különféle korlátozásokkal próbálják kivédeni a brüsszeli tábornokok torlódó igényeit, az „arktikus tartomány” katonailag szinte egyedülálló státusú. Az USA még a második világháborúban megkezdte támaszpontjainak kiépítését Grönland szigetén, köztük a legismertebb a thulei légi támaszpont. Csupán a térképre kell tekinteni, s megállapítható: Grönland stratégiai jelentősége óriási, közel van a Szovjetunióhoz, Európához. Az Egyesült Államok lokátor- és rádiófigyelő rendszerének állomásai Grönlandon is megtalálhatók. A sziget egyébként a NATO-n belül az atlanti-óceáni szövetséges parancsnoksághoz tartozik, Dánia pedig az észak-európai főparancsnoksághoz. Ebből is kiviláglik, hogy ha majdan a grönlandi radikális, baloldali erők a sziget teljes függetlenségéért szállnak síkra, számolniuk kell az igen nagy erők jelenlétével.