Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma hétfő van, 2019. július 22. Az év 203. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737659. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Lévy-monológ Európánkról, Európánkért

Lévy-monológ Európánkról, Európánkért

Itt van ez a Bernard-Henri Lévy, aki azzal került tegnap be a tudósításokba, hogy Orbánnal kávézott. Nézeteiket is ütköztették, de – bármily furcsa – az ízig vérig demokrata, liberális, francia zsidó, és az illiberalizmus zászlóvívőjének szerepét felvállaló magyar miniszterelnök nem jutott közös nevezőre. Ezt Orbán nem tartotta szükségesnek a világ tudomására hozni, az Európáért, európai álmunkért kampányoló filozófus-költő viszont igen, s amit tegnap megtett interjú-alanyként, ma színműíróként és színészként folytatta...

Mai „találkánknak" az adott apropót, hogy Lévy felvállalta: az európai uniós választások kampányában, március és május között 20 európai városban adja elő sajátos darabját, költői és filozófikus látomását, mondhatni kortesbeszédét arról az Európáról, amely (vagy amelynek szelleme) annyiszor halt már meg, és amely most is agonizál... Sokan – az előadás egyértelművé teszi, hogy Orbán is ezek közé tartozik – készek újra tőrt döfni belé. (Szomorú előtörténet, hogy az állami, önkormányzati fenntartású színházak egyike sem merte beengedni egyetlen estére ezt az előadást, Konrád György találta meg Lévy számára a Belvárosi Színházat, amelynek menedzsmentjéből még nem veszett ki a kurázsi).

Ha valaki a dramaturgiai feszültség jegyében akarja értékelni ezt a Lévy-monológot, akkor ki kell mondani: nem egy jó dráma. Hiába van egy is kerettörténet (egy szarajevói szálloda szobájába zárkózott értelmiséginek 90 perce van megírni egy beszédet Európáról, ám közben érkeznek a szörnyű hírek, hívja Orbán, felszínre törnek a történelmi, filozófiai ismeretek, életre kelnek európai gondolkodók könyvei), dráma és drámai feszültség, jó és rossz között konfliktus nincs, valljuk be: ez valóban "csak" egy európai értelmiséginek egy szállodai szobában megírt kortesbeszéde.

De ha úgy tekintünk a színházra, hogy valami egyszeri és megismételhetetlen, akkor régen nem volt részünk ennyire színházi élményben.

Kezdődött ott, hogy mindjárt befelé menet „áldozatul estünk" az est kampányjellegének, egy angolul beszélő úr megajándokozott bennünket egy uniós zászlóval és mellékelt egy cselekvésre bíztató szórólapot. Érdekes, hogy – speciel nekünk – a szerző által választott szarajevói háttér is többet mondott, mint általában, itt a Facebookon nem egész egy éve emlékeztünk képekkel a boszniai háború szörnyűségeire, Szarajevó gyermekáldozataira, még frissek bennünk a tavalyi benyomások, elhittük Lévynek, hogy az az Európa, amely ezt megengedte, elveszett. De az előadás legfőbb egyszeri és megismételhetetlen volta abban nyilvánult meg, hogy amit Lévy elmondott franciául a színpadon (a megértést feliratozás segítette), az nem csak Budapesten tekinthető egyszeri és megismételhetetlen előadásnak, de biztos vagyok abban, hogy ugyanezt akkor sem láthatnám még egyszer, ha megnézném a roadshow másik 19 előadását is. Ezek a mondatok csakis ide, csakis nekünk szóltak, magyar liberális értékekkel, magyar liberális értékrenddel. Tartalmát nem tudom visszaadni, ez egy hosszú „Facebook-poszt", amit idézni nem, legfeljebb megosztani lehet. Előbb vagy utóbb felkerül a netre (készült professzionális felvétel), aki nem volt ott az este, az magát az egyszeri és megismételhetetlen élményt nem élheti át ugyan, de a gondolatokat talán megismerheti.