Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma hétfő van, 2019. július 22. Az év 203. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737659. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Az újságíró archívumából: Tőkés László: „Olyan Magyarországot, amelyre felnézhetünk!”

Az újságíró archívumából: Tőkés László: „Olyan Magyarországot, amelyre felnézhetünk!”
Farkas József György

Az 1989. decemberi romániai forradalom győzelmét követően gyakori vendég volt Magyarországon Tőkés László. A változást elindító temesvári lelkész nyáron már nagyváradi református püspökként kereste fel a parlamentben az – akkor még ideiglenes köztársasági elnökként – őt fogadó Göncz Árpádot. A találkozóról, amelyen máig megszívelendő gondolatok is elhangzottak, szerzőnk a következőket írta a Népszabadság 1990. július 20-i számában.

A Nándorfehérvári teremben lezajlott közvetlen hangulatú sajtóbeszélgetésben az ovális asztalnál kipihent és derűs Tőkés László foglalt helyet Göncz Árpád társaságában. A romániai magyarság egyik ismert vezetője két hetet töltött hazánkban. A Balatonnál üdült. Az ideiglenes köztársasági elnökkel folytatott szívélyes légkörű beszélgetését megelőzően – mint elmondta – Jeszenszky Géza külügyminiszterrel is találkozott.

Véleményt cseréltek egymással – nem pedig valamiféle magyar bábáskodásról volt szó, mint az gyakran elhangzik vádként a romániai magyarság és az anyaország viszonyára vonatkoztatva. Tőkés László aláhúzta: budapesti partnereivel egyetértett abban, hogy a romániai magyaroknak önálló politikát kell folytatniuk. Ezt Göncz Árpád is megerősítette, rámutatva: a románokkal vállvetve vívott forradalomban az erdélyi magyarság nagykorú, sorsa formálója lett. – Számunkra például szolgálhat az az összetartozás, amelyet a romániai magyarság jogai védelmében tanúsít – mondta Göncz Árpád, hozzátéve: – A mi kötelességünk, hogy tájékozódjunk helyzetükről, tudjuk, hogy mire van szükségük, de ne osztogassunk tanácsokat, s nélkülük, véleményük ellenére ne tegyünk semmit. E gondolathoz csatlakozva a nagyváradi püspök rámutatott: a legnagyobb támogatást egy olyan erős Magyarország megteremtésében látja, amelyre az erdélyi magyarság felnézhet.

A Népszabadság kérdése a Romániai Magyar Demokrata Szövetség rendkívüli kongresszusának összehívását szorgalmazó Tőkés-javaslatra vonatkozott. Az RMDSZ tiszteletbeli elnöke elmondta: azért terjesztette ezt elő, mert súlyosan aggasztja a kivándorlások következtében előállott helyzet. Úgy fogalmazott, hogy a mohácsi vészhez hasonló katasztrófa fenyegetné a magyar nemzetet, ha az erdélyiek elhagynák szülőföldjüket, megcsonkítva ezáltal a történelmileg kialakult magyar nyelvterületet. Tőkés szerint ezt a veszélyt nem érzékelik kellőképpen a világban, így Magyarországon sem. Az RMDSZ rendkívüli kongresszusa egyaránt foglalkozhatna a kivándorlással, az oktatásüggyel és egzisztenciális kérdésekkel. – Fel kell ráznunk a magyarságot, hogy megragadja szülőföldjén talán az utolsó lehetőséget, elnyerje jogait, rendeződjenek dolgai! Példaértékűnek nevezte Sütő András minapi visszatérését éppúgy, mint Szőcs Géza RMDSZ-főtitkár hazatelepülését. De – tette hozzá – a jó példa magában nem elég mások otthon tartásához.

Tőkés László részletesen foglalkozott a romániai belső viszonyokkal. Kijelentette, hogy a román ellenzék sincs a magyar kisebbségnél jobb helyzetben, a forradalom ismert személyiségei a választásokon háttérbe szorultak. – Damoklész kardja alatt nem lehet politizálni – szögezte le. Korábban már állást foglalt a múlt havi diáktüntetések részvevői mellett, követelte Munteanu diákvezér szabadon bocsátását, a forradalom céljainak továbbvitelét.

Családjára, újszülött kislányára vonatkozó kérdésekre válaszolva azt is elmondta, hogy feleségével együtt foglalkoztatja őket a nemzet fogyásának jelensége.

– A jövő egyetlen biztosítéka, ha gyermekeinkkel érvelünk mellette – tette hozzá. Az erdélyi magyarság számbeli csökkenésének másik okára, a kivándorlásokra visszatérve leszögezte: a Nyugat ebben hajlamos egyedül emberi jogi kérdést látni, holott a lényeg nem a lakóhelyüket elhagyók befogadása, hanem a jelenség megelőzése. Ha ez – hazai és nemzetközi garanciák kidolgozásával – sikerül, akkor lesz esélye a romániai magyarságnak a létbiztonságra, a kibontakozásra.

Tőkés László felhívta a figyelmet arra a felemás jelenségre is, hogy míg Romániában nem kérdőjelezik meg Izrael jogát a zsidók, vagy az NSZK jogát a németek iránti érdeklődésre, Magyarország és a romániai magyarok kapcsolatait sokan nyugtalanul szemlélik. Erről a kapcsolatról szólva Göncz Árpád leszögezte:

– Mi sohasem tagadtuk, hogy az erdélyi magyarokat a magyar nemzet részének tekintjük, akik más ország állampolgárai.

Utalva minapi kijelentésére, amely szerint Románia útja az Európa Házba Magyarországon keresztül vezet, az ideiglenes államfő hangsúlyozta:

– E ház azok számára van nyitva, akik az emberi jogokat, ezeken belül a nemzeti kisebbségek kollektív és egyéni jogait is biztosítják polgáraiknak. Lévén Románia legnagyobb kisebbsége a magyar, nyilvánvaló, hogy az út az Európa Házba az ő jogaik megadásán keresztül vezethet.