Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma szerda van, 2019. június 19. Az év 170. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737626. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

A nacionalista Orbán a migráció elleni kemény fellépésre építi politikáját

A nacionalista Orbán a migráció elleni kemény fellépésre építi politikáját A nacionalista Orbán a migráció elleni kemény fellépésre építi politikáját A nacionalista Orbán a migráció elleni kemény fellépésre építi politikáját
Szelestey Lajos

Árulkodó, hogy Putyin és Orbán díszvendégnek számít Pekingben. A magyar kormányfő által csodált izraeli történész szerint majd elválik, hogy járható-e az orbáni út, azaz létezhet-e demokrácia egyéni szabadságjogok nélkül, avagy csupán szimpla diktatúráról van szó. Aki nem veszi észre, hogy a sorosozás mögött antiszemitizmus bújik meg, az felfuvalkodott, reakciós majom. 

A Frankfurter Allgemeine Zeitung sokatmondónak nevezi a kínai „Új Selyemút”-program szempontjából, hogy az e célból összehívott pekingi nemzetközi konferencián Putyin és Orbán az első sorban kapott helyet, az olasz és a görög miniszterelnök társaságában. Még a német gazdasági miniszter is csak mögöttük ülhetett le. Az öt éve meghirdetett tervvel Kína próbálja kiépíteni befolyását a világ jó néhány részén, csak éppen törekvését némi bizalmatlansággal figyelik külföldön. Ugyanakkor az is árulkodó, hogy a pekingi fórumon az USA nem volt jelen, de a kínai államfő azt üzente a tanácskozáson Washingtonnak, hogy jobban odafigyelnek a szellemi tulajdon védelmére, illetve az eddiginél nagyobb mértékben megnyitják a hazai gazdaságot az idegen befektetők előtt. Viszont az európai partnerek nem értik, Olaszország miként csatlakozhatott a kínai kezdeményezéshez. Hiszen több példa is igazolja, milyen könnyen belesétálhatnak az adósságcsapdába a partnerállamok.

A Valutaalap vezetője éppen arra hívta fel a figyelmet Pekingben, hogy igen kényesek a Kína által szorgalmazott infrastruktúra-fejlesztések, mert azok igen hosszú időre szólnak. Lagarde mindenkit arra szólított fel, hogy szorítkozzék csak a lehető legszükségesebb projektekre. Mellesleg az új maláj miniszterelnök újratárgyalt egy vasútépítési megállapodást és az ár 16 milliárd dollárról 11 alá esett.

A Le Monde a nap egyik meglepetésének tartja, hogy a programadó beszédének elhangzása utáni sajtótájékoztatón Macron szóba hozta a schengeni övezet szűkítését, azaz hogy bizonyos tagállamoktól váljanak meg, ha azok nem hajlandóak szolidaritást tanúsítani a közös menedékpolitikában. A politikus arról már többször beszélt, hogy Schengen nem működik, de az új, hogy csökkenteni kell a tagok számát. Csak éppen nem látható, miként lenne ez lehetséges. A párizsi Science Po egyik professzora szerint bizonyosan az érintett államok közé tartozik Magyarország, Szlovákia és Csehország, miután egyik sem hajlandó érdemi együttműködésre a kérdésben és elutasítja a közös értékeket. A büntetés az lenne a számukra, hogy polgáraik nem részesülhetnének a szabad mozgás előnyeiből a közösségen belül.  Ám az államfő nem keresett támogatást a tervéhez, miközben a hangot ez ügyben Salvini és Kurz adja meg.

A menedékjog áramvonalasítása körüli viták már régóta mérgezik a légkört az EU-ban. A párbeszéd teljesen befagyott, mivel szinte az egyik tagkormány sem akar jobb együttműködést.

The Economist A nacionalisták és az Európa-hívek egyaránt nagyobb sebességre kapcsolnak az EP-választás előtt, amely minden eddiginél inkább az unióról szól majd. Az utóbbi öt év során a válságok és változások kiemelték, hogy a dolgok mennyire összefüggnek egymással a földrészen. Pl. a migráció megnövekedése nem csupán görög, magyar vagy német ügy volt. A terrorhullám, Trump elnöksége, vagy Kína megerősödése az egész EU-t fenyegeti. Természetesen, arról nincs szó, hogy az európaiak elégedettek volnának az unióval. Azonban a brexit megalázó jelensége eltérítette az euro-szkeptikusokat a távozástól, és inkább afelé terelte őket, hogy belülről alakítsák át a szervezetet. Merkel az euró és menekültek védelmezőjének számít. Orbán a „keresztény Európa” önjelölt védője. Macron populista-ellenes bástya, Salvini pedig edzőtársa a ringben.

Az európaiasodás – bármennyire meglepő is – leginkább a nacionalisták és a populisták körében figyelhető meg, már abban az értelemben, hogy átveszik egymástól a taktikát, az érveket és a mondanivalót. Salvini a minap szövetséget hozott létre. De lassan rákapcsol a politikai közép is. A feljövő populizmus láttán mozgósítja az Európa-barát szavazókat. Ez pedig valamennyire az EU felé fordítja az embereket, mert már nem tekintik magától értetődőnek az integrációt. Természetesen a választást továbbra is a hazai témák uralják majd, de azért az eddiginél jobban belejátszik abba az európai politika is.

Frankfurter Allgemeine Zeitung Az európaiak bele kívánnak szólni, hogy mely pártok képviseltethessék magukat a ezentúl Strasbourgban, ám a voksukat figyelmeztetésnek szánják. Vagyis nem az általuk kedvelt pártra voksolnak, hanem az ellen, amelyet a leginkább elutasítanak. Ebből viszont a szélsőjobbos és Európa-ellenes erők profitálhatnak leginkább. Erre a következtetésre jutott a német Bertelsmann-alapítvány felmérése, amelyet 12 tagállamban, köztük Magyarországon 23 ezer megkérdezett bevonásával végeztek el. Megállapította továbbá, hogy a szélsőségesek tábora erősebben készülődik, mint a politikai közép. Minden második embernél erős motiváló tényező, hogy nem kérnek valamelyik pártból, sőt, lehet, hogy többől sem. Az eredményre döntően hat majd, hogy hányan járulnak az urnákhoz. Biztos többségre van szükség Strasbourgban ahhoz, hogy az EP működni tudjon, ezért fontos, hogy az EU-hívő közép rávegye a tömegeket a szavazásra.

Kiderült a közvélemény-kutatásból, hogy a populisták csak az unió elutasításában és demokrácia bírálatában értenek egyet. Szakkérdésekben a szélsőjobb és – bal jobban megosztott, mint a nagy középpártok. Mellesleg 52% vallotta azt, hogy taszítják a szélsőséges, illetve populista erők. Ám ez utóbbi tábor viszonylag rövid idő alatt stabil bázist tudott magának kiépíteni. Azt, hogy úgy általában mennyire népszerűtlenek, bizonyítja: nagy hiba volna a többi vetélytárs részéről utánozni őket. A mérsékelteknek a nagyfokú elutasítást sokkal inkább a populistaellenes mozgósításra kellene kihasználniuk.

Bloomberg Az unió arra figyelmeztet, hogy a tagállamok jó kétharmadában csökken a polgárok bizalma a nemzeti jogrendszer függetlensége iránt. A Bizottság az idén is felmérette, hogy az emberek mennyire látják önállónak a bíróságokat, miként vélekednek az ítéletek minőségéről, a jog hatékonyságáról. A legrosszabb eredmény Horvátországban jött ki, azaz ott félnek a legtöbben attól, hogy a politika rátenyerel a hatalmi ágra. De nem sokkal jobb a helyzet Magyarországon, Lengyelországban és Olaszországban sem. Az illetékes brüsszeli biztos sajnálattal beszélt arról, hogy egy-két ország visszalép ezen a területen, azonkívül még mindig túl sokan vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy a bírók nem függetlenek és túl sokáig kell várniuk arra, hogy ügyük jogi úton rendeződjék. A jelentés megjegyzi: egyre több a bírálat éri a magyar, a lengyel és a román kormányt, mivel megpróbálják politikai ellenőrzés alá vonni az igazságszolgáltatást.

Financial Times Az Orbán Viktor által nagyra becsült izraeli történész, Yuval Noah Harari azt latolgatja, vajon a liberalizmus is követi-e a történelem szemétdombján a fasizmust és a kommunizmust, miután populista és tekintélyelvű rendszerek a kulcselemeit kezdik ki. Mint írja, a liberálisok a 2. világháború vége óta uralkodó ideológiaként azt hirdetik, hogy a harc a szabadság és a zsarnokság között zajlik, de egy olyan világot kell teremteni, amelyben az emberek szabadon és békében együttműködnek, az állami ellenőrzés csupán minimális, még akkor is, ha ennek némi egyenlőtlenség az ára. A szakember válasza az, hogy az irányzat bizonyosan válságban van, de csak kevés rezsim hajlandó teljes mértékben feladni. Annál is inkább, mert a liberalizmus értelmezése meglehetősen széleskörű, így mostanában már nem kötelező menüként tálalják, hanem csak tetszés szerint csipegetnek belőle.

A liberalizmusnak összesen hat alapvető összetevője van, a gazdaságot, a politikát és az emberi jogokat tekintve, de közöttük mostanában már nem olyan feszesek a kapcsolatok, mint egykoron. Habár nagyon sok populista és tekintélyelvű hatalom antiliberálisként határozza meg magát, egyik sem utasítja el teljes egészében a liberalizmust. Trump például odahaza erősen támogatja a szabad piacot, de jócskán tesz a szabad világkereskedelem ellen. Utóbbi Kínának nagyon is kedvére van, viszont cseppet sem lelkesedik a szabad választásokért. Olaszország nem kér a bevándorlókból, de tárt karokkal fogadja az „Új Selyemút”-kezdeményezést. Orbán Viktor az illiberális demokrácia mellett tör lándzsát, azzal érvelve, hogy a személyes szabadságjogok megkurtítása mellett is lehetségesek szabad választások. A békét viszont valamennyien pártolják, legalábbis elvben, ám hallani sem akarnak a migrációról.

Meglátjuk, mennyire működőképes ez az á la carte-rendszer. Ki fog derülni, hogy az orbáni rendszer netán csupán diktatúra, vagy a demokrácia működhet személyes szabadságjogok nélkül is. Fennmaradhat-e a világban a béke, miközben egyre több határkerítés emelkedik és erősebbre váltanak a kereskedelmi háborúk. Lehet, hogy teljesen összeomlik a liberális rendszer, csak éppen egyáltalán nem látszik, mi léphet a helyére?

A The Times vezércikke szerint a szólásszabadságnak és a vitakultúrának árt, hogy a brit kormány azonnali hatállyal menesztette egyik tekintélyes tanácsadóját, amiért az egy interjúban a többi közt Soros magyarországi birodalmáról beszélt és megfeledkezett az ügy antiszemita hátulütőiről. Tett Kínáról is vitatott kijelentést. Csakhogy az unortodox vélemények gazdagítják a közvitát, ezért Sir Roger Scruttont sem szabad kitaszítani, kár volna elhallgattatni. Nézeteit alaposan meg kell vizsgálni, és ahol lehet még tanulni is érdemes belőlük. Ráadásul kiderült, hogy a beszélgetés szerzője egy-két részt valóban elferdített, amikor előre közzétette őket a közösségi médiában. Ezért a szakértő most joggal érzi sértve magát, bár neki is vannak vitatható kijelentései. Ezeket nyilvánosan bírálni kell, ám a kormány ez esetben elsiette a reakciót, meg sem várta a bizonyítékot. A brit közélet lesz szegényebb ily módon.

A The Guardian teljesen megalapozatlannak tartja, hogy Sir Roger Scrutton bármiféle baloldali boszorkányüldözés áldozata volna, mert az igaz, hogy az inkriminált interjú bizonyos részeit kiragadták részleteiből, csak éppen a filozófus szem elől téveszti a nagyobb képet. Hiszen rettenetesen álnok, amikor most pl. azzal védi magát, hogy eredetileg csupán azért beszélt a Magyarországot elárasztó közel-keleti muzulmán törzsekről, mert az átlag magyar jogos aggályának kívánt ily módon hangot adni. Merthogy először is: a feje tetejére állítja a valóságot, amikor a földkerekség legnagyobb veszélyben lévő embereit írja le fenyegetésként vagy invázióként, és ennek azért van hatása.

Másodszor: amikor nagyszámú menekültet emleget, akkor megerősíti Orbán koholmányát, ami persze időtlen idők óta jellemzi a szélsőjobbot, mármint hogy bűnbakokat kreál. Hiszen Magyarországon tavaly kevesebb, mint ezer menedékkérelmet terjesztettek elő. Harmadszor: a Helsinki Bizottság szerint, akik hiába próbálkoztak, azokat elkülönítő táborokba zárják és következetesen megtagadják tőlük az élelmet. Márpedig ennek ki kellene vernie a biztosítékot a jobboldal fő erőinél is, hiszen ők jelentik az első védvonalat a fasizmussal szemben.

Scruton most azzal mentegetőzik ugyan, hogy amikor a Soros-birodalmat emlegette Magyarország kapcsán, nem okvetlenül egy zsidó hálózatra gondolt. Ám Orbán gyűlölt figurát csinált az üzletemberből. Összeesküvés-elméleteket gyártanak ellene, úgy tüntetik fel, mint aki aljas módon mozgatja a szálakat. Ha Soros megkerülhetetlen a magyar társadalomban, akkor az azért van, mert a nevét kihasználva ősrégi antiszemita közhelyeket keltenek ismét életre. Scruton arról feledkezik meg, hogy a menekülteket, közülük is főként a muzulmánokat, ördögnek állítják be, akárcsak a zsidókat, éspedig nagyon is tudatosan. A megosztottságot igyekeznek fokozni egy tekintélyelvű politika szolgálatában. De az egyetemes emberi jogok fontosabbak, mint az, hogy egy reakciós majom vezethet-e továbbra is egy kormánybizottságot.  

The Guardian Kovács Zoltán visszautasítja a Helsinki Bizottság bírálatát, amely szerint a magyar hatóságok következetesen megtagadják az ételt azoktól, akik sikertelenül kértek menedéket. Az emberi jogi szervezet szerint ez az eljárás embertelen bánásmódnak, sőt kínzásnak minősül. Bizonyítékok támasztják alá, hogy az idén ilyesmi 8-szor fordult elő, és 13 embert érintett. A magyar állam csak akkor adott enni nekik, amikor az Emberi Jogi Bíróság kötelezte rá. Egyesek öt napon át éheztek. A nacionalista Orbán Viktor a migráció elleni kemény fellépésre építi politikáját. A menekülteket befeketíti. Igen kevés embert engednek be a tranzitövezetbe.

A hivatalos szóvivő szerint viszont teljes ellátását kapnak mindazok, akik jogosan tartózkodnak a zónában. Ám nem adnak élelmiszert, ha valakiről kiderül, hogy nem jogosult a menedékre. Ez olyan, mint az üzlet: ha lezárult, akkor onnantól kezdve nincs mit tenni – mondta Kovács. Ugyanakkor azt erősgette, hogy aki bizonyítani tudta, hogy élete odahaza veszélyben volt, azt befogadják. Tavaly 349 kérelemnek adtak helyt Röszkénél, illetve Tompánál, a többség afgán, iraki és szír volt. A nyilatkozó arra is kitért, hogy akit elutasítanak, az mehet isten hírével vissza Szerbiába. Ám a két állam közt nincs visszafogadási egyezmény, így senkit sem lehet jogosan visszatoloncolni a két táborból. Pardavi Márta a Helsinki Bizottságtól úgy látja, hogy pontosan azért igyekeznek kiéheztetni az érintetteket, mert így akarják rábírni őket a távozásra.

A nemzetközi sajtószemle elsőként itt jelent meg.