Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma szerda van, 2019. június 19. Az év 170. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737626. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

A roma és nem roma gyerekek barátsága segíti a társadalom összetartozását

A roma és nem roma gyerekek barátsága segíti a társadalom összetartozását
(mta.hu)

Az eltérő etnikumú kamaszok között kialakuló kapcsolatok minősége számottevően alakít(hat)ja a felnőttkori csoportközi kapcsolatokat, és rajtuk keresztül hatással van a társadalom összetartozására – ez az egyik megállapítása annak a kutatásnak, amelyet Hajdu Tamás, Kertesi Gábor és Kézdi Gábor, az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézetének munkatársai végeztek. A roma és nem roma tanulók kapcsolatait, az osztálytermi keveredés és a tanulmányi teljesítmény szerepét vizsgálták. Eredményeik társadalompolitikai javaslatok kidolgozását segíthetik. (Nyitó képünk forrása: katedar.sk)

A jó tanulmányi eredményű roma tanulóknak több nem roma barátjuk és kevesebb nem roma ellenségük van, mint a rosszul tanuló roma fiataloknak. Közvetett bizonyítékok utalnak arra, hogy a hatás oksági jellegű lehet. Ez az összefüggés ugyanis robusztusan teljesül, ha a tanulmányi eredményességet tanulmányi átlagban mérjük, mely információ jól ismert az osztálytársak körében, viszont egyáltalán nem teljesül akkor, ha teszteredményben mérjük, ami érthető, hiszen az osztálytársak egyáltalán nem ismerik egymás teszteredményeit.

A hatás erősségéhez valószínűleg az is hozzájárul, hogy a magyarországi általános iskolások tartós osztályközösségekben, egymást jól ismerve töltik el az általános iskola nyolc évét. A jó teljesítményt barátsággal díjazzák a nem roma diákok, és ezt színvak módon teszik.

A roma tanulók egyáltalán nem büntetik barátságmegvonással jól teljesítő etnikai csoporttársaikat. A mérések alapján úgy tűnik föl, a magyarországi roma általános iskolások körében nincs jelen az Egyesült Államok fekete bőrű diákjai köréből ismert, a jó teljesítményt elítélő mentalitás – a „stréber feketék csak majmolják a fehéreket” („acting White”) –, ami a saját csoportjuk oldaláról igen nagy rombolást vihetne végbe az iskolai teljesítmény növelésére irányuló motivációkban.

Az interetnikus barátságok és ellenségeskedések létrejöttét alapvetően két hatás befolyásolja: a tanulók iskolai eredményei, illetve az, hogy a diákok milyen mértékben vannak kitéve egymás társaságának az osztályban.

Egyrészt minél több a jó teljesítményű roma diák, annál több barátsággal és annál kevesebb ellenségeskedéssel számolhatunk.

Másrészt a keveredés önmagában is növeli az interetnikus barátságok esélyét, azonban egyúttal az ellenségeskedések valószínűségét is.

Teljes deszegregáció: ha a roma tanulók arányát az ország összes iskolájának összes osztálytermében az országos átlagnak megfelelő százalékarányban egységesítenénk. Teljes tanulmányi felzárkózás: ha a roma tanulók egységesen reprodukálni tudnák a nem roma diákoknak a Tárki Életpálya-felvétel 2006-i adataiban mért átlagos tanulmányi teljesítményét. A teljes deszegregáció és teljes felzárkózás kombinációja: ha mindkét lépés egyszerre megvalósulna.

A különböző etnikumú kamaszok között kialakuló kapcsolatok minősége alapvetően alakítja a felnőttkori csoportközi kapcsolatokat, és rajtuk keresztül hatással van a társadalom összetartozására.

Az etnikai különbségeket áthidaló barátságok segíthetik azt, hogy a – nem ritkán a lakóhelyükön is a többségi társadalomtól elkülönülten élő – hátrányos helyzetű fiatalok megtalálják a helyüket felnőttként a szélesebb társadalomban.

A csoporthatárokon átnyúló barátságok a többséghez tartozó fiatalok magatartását is formálják: az élet más területein is hozzásegíthetik őket a türelmes, érzékeny viselkedési mód elsajátításához.

Ilyen pozitív forgatókönyvek csak akkor valósulhatnak meg, ha a különböző etnikai csoportok tagjainak alkalmuk van egymással közös terekben rendszeresen találkozni.

A kamaszok világában nyilvánvalóan az iskolai osztályterem a legfontosabb ilyen közös tér. Ha a különböző etnikai csoportok tagjait elkülönülten oktatják az iskolákban, akkor erre elvileg sincs lehetőség. A keveredés a csoporthatárokon átnyúló barátságok létrejöttének szükséges feltétele.

Az etnikai csoportok közötti keveredés rosszul is elsülhet: a térbeli közelség és az eltérő társas tapasztalatok ellenségeskedésekhez is vezethetnek. Társadalompolitikai szempontból ezért fontos feladat megérteni, milyen feltételek képesek segíteni azt, hogy az etnikai keveredés az osztálytermekben minél nagyobb mértékben barátságokban öltsön testet, és a lehetőségekhez képest minimálisak legyenek a csoportközi különbségek feszültségkeltő hatásai. Mérési eredmények nélkül az ellentétes előjelű hatások relatív erősségét (a barátságok és ellenségeskedések egymáshoz viszonyított mértékét) nem lehet megjósolni.

Kontaktuselmélet A szociálpszichológiai szakirodalomból jól ismert kontaktuselmélet azt jelzi előre, hogy egymástól erősen különböző társadalmi vagy etnikai csoportok közötti társadalmi távolságokat olyan tényezők képesek leginkább áthidalni, amelyek a különböző etnikai csoportok tagjainak az adott terepen egyenlő társadalmi státust (rangot, presztízst, megbecsülést) biztosítanak. Iskolai közegben kitüntetetten fontos ilyen egyenlő státust biztosító tulajdonság lehet a tudás, az iskolai teljesítmény.

(A kép forrása: stadtschreiber.pecs.blogspot.com)

Az iskolai teljesítmény természetesen önmagáért is értékes: a tudás utat nyit a társadalmi sikeresség felé. Ez az oktatás legfontosabb célja. A kamaszok világában azonban van egy közvetlenebb hajtóerő is: a kortárscsoport elismerése. Vajon az iskolai teljesítmény mindenki számára ilyen mozgatórugónak tekinthető?

A hátrányos helyzetű etnikai csoport tagjait – ha jól teljesítenek – ugyanúgy elismerik-e a többségi csoport tagjai, mint a saját etnikai csoportjuk jó teljesítményű tagjait? És ha hátrányos helyzetből nehéz jól teljesíteni (márpedig nehéz), vajon nem büntetik-e a hátrányos helyzetű etnikai csoport gyengén teljesítő tagjai azokat, akik minden hátrányuk ellenére is képesek tanulmányi teljesítményükkel előrejutni?

Fontos dilemma ez, mert ha a többség nem ugyanúgy díjazza a teljesítményt egy hátrányos helyzetű csoport esetében, mint saját csoporttagjai esetében, és/vagy ha a kisebbség a barátság megvonásával bünteti saját csoportjának jól teljesítő tagjait, akkor ezek a negatív ösztönzők a kortárscsoportok oldaláról megkérdőjelezik az iskolai teljesítmény értékét, mely nélkül aligha lehet a hátrányos helyzetből kitörni. Mérési eredmények nélkül nem tudhatjuk, hogyan működnek meghatározott helyzetekben ezek az ösztönzők.

Az osztálytermen belüli etnikai keveredés különböző szintjein – melynek szélső pólusai a teljes elkülönülés, illetve az integrált oktatás – különböző mértékűek lehetnek a kisebbségi tanulók nyereségei és veszteségei, barátságaik, illetve ellenségeik együttes számát tekintve. Mivel minden homogén csoporton belül erősek az összetartó erők – hasonló a hasonlóval szeret barátkozni –, mérési eredmények nélkül nem tudhatjuk, hogy a kisebbségi csoport tagjai nem veszítenek-e túlságosan sok kapcsolatot a saját etnikai csoportjukból egyszerűen csak azért, mert a keveredés miatt kevesebben lettek az osztályukban azok, akikkel könnyű barátkozni. Ez abban az esetben is előfordulhat, ha a kisebbségi csoport nem bünteti barátságmegvonással saját jól teljesítő tagjait. Ugyanez természetesen, fordított előjellel, az ellenségeskedésekre is érvényes.

A tanulmány ezeket az erőket próbálta megmérni magyarországi oktatási közegben olyan terepeken, ahol különböző részarányban van jelen az iskolákban egy rendkívüli mértékű társadalmi hátrányokkal jellemezhető etnikai kisebbség és egy viszonylag homogén többség. A vizsgálat tárgya a roma és nem roma tanulók kapcsolata.

A kutatók az eredményeiket szimulációs számításokkal próbálták az oktatáspolitikai javaslatok nyelvére lefordítani, és várható következményeiket számszerűsíteni. Az interetnikus barátságokra és ellenségeskedésekre vonatkozó eredményeket kombinálták a roma tanulók mintáját is tartalmazó nagymintás országos reprezentatív tanulói felmérés – a Tárki Életpálya-felvétel 2006–12 – adataival[2], és abból megbecsülték, hogy alternatív oktatáspolitikai forgatókönyvek esetén hogyan változnék a roma tanulók (barátságban mért) elfogadottságának és elutasítottságának mértéke országosan a nem roma tanulók részéről.

Három alternatíva létezik a roma tanulók teljes deszegregációjának, illetve teljes tanulmányi felzárkóztatásának, valamint e két beavatkozás együttes alkalmazása kapcsolati következményeinek vizsgálatát illetően.

(A kép forrása: nlcafe.hu)

A teljes deszegregáció azt jelentené, ha a roma tanulók arányát az ország összes iskolájának összes osztálytermében az országos átlagnak megfelelő százalékarányban egységesítenénk. A teljes tanulmányi felzárkózás azt jelentené, ha a roma tanulók egységesen reprodukálni tudnák a nem roma diákoknak a Tárki Életpálya-felvétel 2006-i adataiban mért átlagos tanulmányi teljesítményeit. Egy harmadik beavatkozás az lenne, ha mindkét lépés egyszerre megvalósulna. Ezek a nagy léptékű társadalmi beavatkozások nyilvánvalóan a kézzelfogható beavatkozások szélső pólusait képviselik, és gyakorlati megvalósításuk sok erőforrást és számtalan társadalomtechnikai és oktatáspolitikai részletkérdés megoldását feltételezik. A beavatkozások tendenciái és várható következményei azonban kisebb léptékű gyakorlati cselekvések számára is iránymutatók lehetnek.

A szimulációs számítások szerint az oktatáspolitika a kombinált stratégiával tudná a leghatékonyabban segíteni az interetnikus barátságokat az iskolában: egyfelől, ha vegyes osztályok létrehozásával teremtene lehetőséget a roma és nem roma gyerekek közötti kontaktusokra, másfelől, ha a roma tanulókra is kiterjedő oktatási reformokkal javítaná a hátrányos helyzetű tanulók iskolai teljesítményét, és így azzal növelné a roma és nem roma tanulók közötti barátkozások esélyét, hogy csökkenti a köztük meglevő társadalmi távolságot.


1 Az eredmények nemzetközi összehasonlíthatósága végett az amerikai National Longitudinal Study of Adolescent to Adult Health (AddHealth: https://www.cpc.unc.edu/projects/addhealth ) szociometria-kérdéseit vettük alapul.

2 A Tárki Életpálya-felvétel 2006–12 adatfelvételről részletes beszámolót lásd itt: http://www.mtakti.hu/wp-content/uploads/2017/11/13_Hajdu_Kertesi_Kezdi_TRIP2014.pdf

A teljes tanulmány ide kattintva elérhető