Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma csütörtök van, 2019. június 20. Az év 171. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737627. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Az újságíró archívumából: Múmiák Grönlandon

Az újságíró archívumából: Múmiák Grönlandon
Kulcsár László

„Föltűnően jó állapotban megmaradt hat asszony- és két gyermekmúmiát találtak kilenc esztendővel ezelőtt dán és helybéli tudósok a világ leg­nagyobb szigetén, Grönlandon” – kezdődött a Tükörből (alapítva 1964 tavaszán) 12 év elteltével Új Tükör címre váltott képes hetilap 1987. április 6-i számában megjelent beszámolóm. Akkor, jó három évtizeddel ezelőtt bejárták a világsajtót a szenzációs hírek és felvételek a sok száz éves leletekről. (A nyitó képen Grönland egyik kiemelkedő szépségű tája, a Disko-öböl;foto: kontiki.ch)

„Az 1475-ből származó egyik múmia egy féléves csecsemő teteme; anyja an­nak idején fókabőrbe burkolta a kis­babát. Különféle tudományos vizs­gálatokkal a szakemberek még azt is kiderítették, melyik nő volt férj­nél. (Megtalálták rajta ugyanis a házas viszonyt jelző tetoválást.) Csak a múlt évtizedekben sike­rült világos képet nyerniük a tudó­soknak Grönland mai lakóinak elődeiről, az ősök életviteléről, kultúrá­járól.

Nem játékbaba, egy féléves grönlandi csecsemő mumifikálódott teteme. (Kép: nzz.ch)

Kanada sarkköri területéről az Ellesmere-sziget érintésével, a Nares-szoroson át érkeztek az eszkimók a „zöld szigetre”. A ma ismert legrégebbi eszkimó kultúra az időszámítás előtt 2000–1000 között élt sarqaq néphez fűződik. Nyomait a nyugat-grönlandi Disko-öböl környékén, a mai Jakobshavn, Christianshaab és Akugdlit táján, tehát a sarkkörtől néhány száz kilométerrel északra lelték meg. A sarqaqok rénszarvas- és fókavadászatból éltek. A legrégebbi grönlandi lakott település nyomaira egyébként éppen három évvel ezelőtt bukkantak rá a Disko-öböl déli részén.

Mintegy ezer esztendővel a sarqaqok után, nagyjából – időszámításunk kezdetén újabb népcsoport érkezett Grönlandra. A kanadai Dorset-fokról nevezték el őket a tudósok dorseteknek. Mivel ők még nem ismerték sem az íjat, sem a nyilat, lándzsával vadásztak. Léket vágtak a befagyott tengeren, és így ejtették el a levegővételre fölbukkanó fókákat. A sarki nyárban a föltöredezett jég pereméről vadásztak, miután a dorsetek még nem tudtak csónakot építeni.

Harmadszor is útra keltek az eszkimók Kanadából Grönlandra – újabb ezer esztendő elteltével. Az ő nyomaikat már jóval északabbra, az Atholl-fok magasságában, az amerikai támaszpontról ismert mai Thu­le vidékén találták meg a kutatók.

A helységről thuleieknek nevezték el a középkori jövevényeket. Elődeiknél a fejlettségnek jóval magasabb szintjére jutottak el. Fóka- és rozmárvadászatra már kajakkal, valamint annak a nők számára épített változatával, umiaqkal indultak. Kitűnően értettek a kutyákhoz; az állatokat a szánjaik elé fogták, így közlekedtek a végtelen hó- és jégmezőkön. Jó kapcsolatot ápoltak az őshonos dorsetekkel, akik azonban nemsokára a sarqaqok sorsára jutottak: csekély alkalmazkodóképességük következtében kihaltak.

A tudósok megállapították: a thuleiek és leszármazottaik, az inugsukok a vadászó-halászó népek legfejlettebb képviselői voltak. Függetlenségüknek az 1721-ben bekövetkezett dán gyarmatosítás vetett véget.

Az őslakos eszkimók és a hódító dánok keveredéséből alakultak ki a grönlandiak.

Napjainkban is orvosokból, fogorvosokból, régészekből, történészekből, geológusokból és zoológusokból álló népes kutatócsoport dolgozik Grönlandon, hogy még alaposabban földerítse a részleteiben már ismert eszkimó kultúrákat, másrészt pedig fölkutassa az Izlandról 985-ben az óriás szigetre települt, jellegzetesen északi ember nyomait.

A leletekkel, tudományos eredményekkel gazdagítani kívánják az egyre önállóbbá váló Grönlandnak a fővárosban, Nuukban található nemzeti múzeumát.”