Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma csütörtök van, 2019. június 20. Az év 171. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737627. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Sok kis csalás – sokra (akár kétharmadra) megy – Interjú Kim Lane Scheppelevel, a Princeton Egyetem professzorával

Sok kis csalás – sokra (akár kétharmadra) megy – Interjú Kim Lane Scheppelevel, a Princeton Egyetem professzorával

Az európai uniós választások nemcsak elvekről, hanem választási technikákról is szólnak, Magyarországon pedig különösen. Egy év telt el a mi parlamenti választásunk óta, de az akkor szerzett választási sebek még mindig nem hegedtek be. Ezt tanúsítja az Open Democracy hátterével készült magyar választási csalásokról szóló tanulmány, amit az Unhack Democracy Europe végzett, és amelynek kapcsán nemcsak őket, hanem a Princeton Egyetem alkotmányjogászát és választási szakértőjét, Kim Lane Scheppelét is kérdeztük arról, hogy mire számíthatunk vasárnap? A fortélyos választási technikákon kívül mi segítheti a Fideszt nagyarányú győzelméhez?

Eljárási anomáliák, szoftverprobléma, szavazati rendszer többórás leállása – eközben a Fidesz eredményt hirdet és már be is jelenti, hogy megvan a kétharmad, a színpadon minden fontos szereplő, diadalittas ünneplés – a 2018-i választást és apró részleteit, trükkjeit, csalásait azóta monitorozza és elemzi az Unhack Democracy Europe csapata, s nem véletlenül éppen most adta közre a tanulmányát.

A szervezet közlése szerint ennek elegendő figyelmeztetésnek kell lennie a mostani uniós parlamenti választások előtt, és nagyon észnél kell lenniük a választási bizottságok ellenzéki szavazatszámlálóinak –mondta el a Klubrádiónak Bazsofy Rozi, az Unhack Democracy Europe nem Magyarországon dolgozó egyik aktivistája, s akire a nemzetközi sajtót szemlézve akadtam rá. Az Unhack egy éven át készült elemzését az Open Democracy adta közzé, jómagam pedig nem a magyar médiában, hanem a Tiroler Tageszeitungban bukkantam rá. Azóta sok külföldi sajtótermék tette közzé a tanulmányt, készítőinek neve pörög a nemzetközi sajtóban. És ez leginkább azért figyelemre méltó, mert az elmúlt időszakban választási csalásra utaló számos adalék vetődött fel kérdőjelekkel és aggályokkal együtt, de a sok-sok részletet elemző komplex elemzésre eddig senkinek sem futotta az erejéből. Persze a gyanú bennünk is él. Újsághírek feldolgozása és matematikai számítások egyaránt részei voltak az elemzés metodikájának, aminek lényegét az elemzők így foglalták össze:

„Én minden olyan információt megosztottam velük, ami arra utalt, hogy a 2018-i választás nem volt szabad és fair, azaz tisztességes – ezt már Kim Lane Scheppele (a képen; forrás: https://politics.princeton.edu) mondta. A Princeton Egyetem alkotmányjogász professzora, aki évek óta tanulmányozza az újjáírt magyar alaptörvényt és az utóbbi öt évben pedig a választási rendszerünket is, az eredményekkel egyetemben. Elsőre rögtön arra hívja fel a figyelmet, hogy a 2014-i és a 2018-i választási eredmények hivatalos adatainak összevetéséből kiderült: a baloldali ellenzéki pártokra adott szavazatok és a Jobbik-szavazatok – a számokat tekintve – szinte teljesen megegyeztek egymással. Holott: egyrészt iszonyatosan nagy kampány folyt, másrészt magas volt a részvétel.

Minden plusz szavazat a Fideszhez ment, ami elég valószerűtlen, tekintve például az előzetes közvélemény-kutatásokat is. Scheppele az Unhack Democracy Europe kutatásról elmondja:

–  Ők maguk is nagyon sokféle forrásból dolgoztak: interjúkat készítettek, nyomon követték a határon túli és nemzetközi sajtóbeszámolókat, összevetették a magyar hivatalos és nem hivatalos választási adatokat, tényleg alapos munkát végeztek.

Megkérdeztem a professzor asszonytól: Az ön és a csoport elemzésének ismeretében hogy látja, milyen szabálytalanságok ismétlődhetnek meg a mostani uniós választáson? Van-e mitől tartani megint?

– Először is az uniós választási rendszer némiképp különbözik a magyartól, de a választási csalásban az aránytalansági tényezők itt is szerepet játszhatnak. Az első problémát a választási irodában látom. Miért csak az ellenzéket, legjobban a Jobbikot bünteti és vetett ki rá bírságot? A Fidesz sosem sérti meg a kampányfinanszírozási szabályokat, de az ellenzék mindig. Vagy emlékszik mindenki, milyen nehézségekbe ütközött a Momentum pártként történt bejegyzése. Nyilvánvaló, hogy nem egyforma megítélés alá esik a Fidesz és a vele szemben álló ellenzék.

– A másik probléma a médiahelyzet: ha csak az újságokat nézed, akkor máris úgy tűnik föl, hogy a Fideszen kívül senki más nem indul a választásokon. Nem beszélve az óriásplakátokról. Ha céltudatosan nem keresed a Fideszen kívüli jelöltek plakátjait, akkor bajosan találsz.

– És ugyanez a helyzet a szavazatszámlálókkal. A Fidesz számlálói megegyeznek a hivatali szervek tagjaival, s az ellenzék nem tudja feltölteni mindenhol a szavazatszámláló bizottságokat. Egyszerűen nem tudok hinni abban, hogy a ténylegesen leadott szavazatok megegyeznek a választási iroda által publikált számokkal.

– Ön mit tudott meg annak idején a választási honlap leállásáról?

– Nem állítom, hogy ha egy új szoftvert vezetnek be, azzal nem lehet probléma. Csakhogy itt kettő is volt: egyrészt már akkor bejelentették a Fidesz kétharmados győzelmét, amikor még nem állt vissza a rendszer működése. Másrészt: nyilván állami cég saját szoftvere, mégsem engedtek a közelébe senkit, nem lehetett tudni, hogy milyen szisztémában mit variál, és mi volt a leállás igazi oka. Független szakértők nem ellenőrizhették a rendszert. Mindenesetre az uniós választásnál a komputerek bonyolult kalkulációi némiképp egyszerűsödnek, de a matek azért itt is szerepet játszik a részvételi aránytól függően.

Az ön elemzése nem mindenben volt összhangban az itt tartózkodó EBESZ-megfigyelőkével, akik gyakorlatilag a gyűlöletkampányt, a médiatúlsúlyt és egyéb jelenségeket leszámítva magát a választás mechanizmusát rendben találták.

– Azért az EBESZ sem mondta azt, hogy mindent rendben talált. Diplomatikusan fogalmazott, és valóban nem állította azt, hogy az egész rendszer egy merő csalás. De ha alaposan átrágja magát az ember a véleményeken, kiderül: a kritikák egyértelműek. Például egypártrendszerként értékelte Magyarországot a kampányból levont következtetések között. Hisz’ a kormány és a Fidesz kampánya nem különült el, a kormány saját hatalmát és pénzügyi forrásait felhasználta fel a Fidesz kampányára. És ez a helyzet most is, az uniós választások alkalmával. De egyelőre azt sem láttuk, hogy megvan-e már azoknak a listája, akik nem itthon szavaznak, hanem külföldön. Ha itthon nem húzzák le őket a listáról, amit nem tudunk ellenőrizni, akkor nem tudható, mi lesz az ő szavazataik sorsa. Nem beszélve a kettős állampolgárságot kizáró országokban szavazókról, Romániában vagy Szlovákiában. Őket kétszer számolják? Tudjuk biztosan, hogy ők hol szavaznak? De ha az uniós országokon kívülieket nézzük, Szerbiát vagy Ukrajnát, azaz a Vajdaságot és a Kárpátalját. Nagyon jól tudjuk, hogy a 2018-i választásokon is követhetetlen volt az ő szavazatuk útja… Előkerül majd megint egy vödör szavazat valahonnan, mint tavaly? Ráadásul az EBESZ most úgy döntött, nem küld megfigyelőket.

– Mindazonáltal a legfrissebb felmérések szerint a Fidesz látványosan magas támogatásából következően megint 50% körüli lesz az eredmény a kormányzópárt javára, amit máris borítékoltak a közvélemény-kutatók. Nem gyanús mindez?

– Persze, minden eddiginél magasabb támogatást mértek a Fidesznek. De ha 50%-ot kapnak, akkor egy arányos rendszerben az ellenzéknek kellene a másik 50-et megkapnia. Ugyanakkor a teljes lakosság körében a Fidesz támogatottsága 35-40%. De mértek már 20%-ot is. Tehát legalább 60% áll vele szemben a teljes népesség körében. Nos, arányos szavazati rendszerben – ami most az európai választás – ennek így kellene mutatnia. Ezért is 5% a bejutási küszöb. Számos országban – pl. Németországban nem létezik ez, a küszöb 0%-os. Nos, ettől arányos a rendszer – a többi között. Az ellenzék összefogása híján pedig megint lehetetlen arányos sikert elérni; 10–15% könnyen elveszhet megint az ellenzéki oldalon. Tehát arányos ugyan az uniós rendszer, de a Fidesz által erőltetett küszöbérték megtartása egyértelműen szavazatvesztéssel jár, és megint csak ő kerül ki győztesen.

– Hallotta Heinz-Christian Strache, az osztrák alkancellár botrányát, amiben Orbán is szerepet kapott? Hatni fog ez az uniós választásokra? Megcsappan a népszerűsége?

– Persze, a Stache-botrány bejárta az egész világot. Szerintem mégsem hat ez a magyar választókra. Inkább a választások után érződik majd a következménye. Orbán szerint követendő az osztrák kormány példája, ahol tudvalevő, hogy a szélsőjobb és a jobbközép állt össze koalícióba. Csakhogy most feketén-fehéren bebizonyosodott: így mégsem lehet kormányozni. Ebből az is következik, nem maradhat az Európai Néppártban, s már keresi is Orbán a helyét a Salvini vezette szélsőségesek között. Szóval ez azt is jelenti, hogy az ő példája, ez a koalíciós megoldás nem lehet követendő.

– De hát Orbán úgy reagált, hogy ez Ausztria belügye, és kész.

– Dehogy belügy ez, ő csinált belőle nemzetközi ügyet. Naná, hogy most hallgat a többiről. Mindenesetre most Orbán az Európai Néppárt megtörésére, kettészakadására apellál. Igyekszik magával rángatni a lengyel Jog és Igazságosság pártját, az olaszoknak és a térség kisebb pártjainak is udvarolgat. Az európai parlamenti választás – ha úgy vesszük – igencsak furcsa – véleményem szerint. Minden ország a saját nemzeti pártjára szavaz, de nem tudhatja, hogy aztán a győztes milyen tömörülés mögé fog beállni, amikor Brüsszelbe megy. Nem tudja, tulajdonképpen hogyan fog politizálni. Orbánék most zsákbamacskát árulnak. Még nem teljes ugyan a szakítás az Európai Néppárttal, mert „csak” felfüggesztették a Fidesz tagságát, de Orbán inkább kacsingat Salvini és a szélsőjobb irányába. Tehát akik a Fideszre szavaznak vasárnap, azok tulajdonképpen csak azt sem tudják, hogy mit támogatnak Európában. És ez európai választás – nyilatkozta a Klubrádiónak Kim Lane Scheppele, a Princeton egyetem alkotmányjogász professzora és választási szakértője.