Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma kedd van, 2019. július 23. Az év 204. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737660. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Győr, városháza: eldöntötte a hivatal, mi számít közérdeknek

Győr, városháza: eldöntötte a hivatal, mi számít közérdeknek Győr, városháza: eldöntötte a hivatal, mi számít közérdeknek Győr, városháza: eldöntötte a hivatal, mi számít közérdeknek Győr, városháza: eldöntötte a hivatal, mi számít közérdeknek
Kulcsár László

Kedves Nyilvánosság, szeretném, ha megtudnád: példa nélküli, elképesztő gyorsasággal, 24 órán belül válaszolt (miután évekig nem volt erre hajlandó – netán elevenére tapintott az Infovilág?) Győr Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala kulturális, sport- és városmarketing-főosztályának vezetője, Sándorfi Róbert, aki egy személyben és rögvest eldöntötte, hogy a városi önkormányzatot érintő, az Infovilágon megjelent írások és a hozzájuk kapcsolódó kérdések nem minősülnek közérdekű adatigénylésnek. Íme a válaszlevél:

Tisztelt Főosztályvezető Úr! Levelét köszönettel vettem/vettük. Nem tudjuk titkolni: szerkesztőségünk munkatársainak többsége abban bízott, hogy a győri városháza legalább tudomásul veszi/megköszöni az észrevételeket, és türelmet/időt kérvén (nyervén), tanulmányozza a cikkekben fölvetett témákat, megoldandó legalább néhányat a helybéli olvasók által is tapasztalt problémák közül.

Kénytelen tehát a krónikás megállapítani, hogy a győri városháza beosztottja következetesen tartotta magát az utóbbi néhány év (és számunkra néma elődje) gyakorlatához, és nem hajlandó az újságírói kérdésekre válaszolni, mert szerinte nem számít közérdekűnek a többi között, hogy

Igen, tisztelt Sándorfi főosztályvezető úr, lenne megbeszélni való még nagyon sok. Például válaszolni a kérdésre: Van-e a győrinél elhanyagoltabb vasútállomás? A MÁV ugyanis válaszol, de nem valamennyi kérdésünkre. Volt, amelyiket tovább passzolta a győri városházának.

Nem közérdekű?! A győri városháza egyik főhivatalnokával – az íróasztal használójának minősíthetetlen magatartása miatt – meghiúsult az éppen csak megkezdett beszélgetésünk. Az újságíró ugyanis (kímélendő a hivatalnok idejét) hagyományos módon hangfelvételt kívánt készíteni a beszélgetésről, ám a hivatalnok – hangját fölemelve – követelte a még be sem kapcsolt magnó elzárását, továbbá: a munkáját végző újságíró adja át neki, hogy meggyőződhessen a készülék kikapcsolt állapotáról. (A krónikásnak egyébként semmi kifogása sem lett volna az ellen, ha a hivatalnok párhuzamosan, egyidejűleg hangfelvételt készít; legalább lett volna muníciója egy esetleges vitában. Bár – ha kérte volna – az elkészült interjút, cikket készséggel a nyilatkozó rendelkezésére bocsátotta volna, hogy korrigálhassa a szerző esetleges tévedéseit.) Ebben a pillanatban fogyott el az évtizedek óta a köz hiteles tájékoztatását szolgáló kollégánk türelme, és elköszönt az íróasztal lovagjától. Köszönését csak a főosztályvezető előszobájában ülő két hölgy viszonozta.

Ceterum censeo: jó két tucat – „Győr többet érdemel(ne)” összefoglaló címmel megjelent írásunk – az ország (talán) harmadik leggazdagabb településének történelmi belvárosa valójában (és mindenekelőtt) madártávlatból szép és elragadó. Az Infovilág munkatársai és meggyőződésünk, hogy a szülővárosukért, lakóhelyükért felelősséget érző győriek egyaránt testközelből is kifogástalanul szépnek, kellemesnek, élhetőnek szeretnék látni Győrt.

Semmi egyébért, mint hogy a győriek – nagyon sok tekintetben – többet érdemel(né)nek.

Nyitó képeinken a kétarcú valóság; a felvételek Győr-Újvárosban készültek.

Utóirat: Arra viszont büszke az Infovilág szerkesztősége, hogy immár sokszorosan bebizonyosott (elvégre hallgatásával a magasságos hivatal ezt nem egyszer megerősítette): mindaz igaz, amit a "Győr többet érdemel(ne)" összefoglaló címen megjelent írásainkban állítottunk, jeleztünk, elvégre úsi igazság, hogy a hallgatás beleegyezés. Elcsépelt módszer: a hivatal és általában a magát hatalmasságnak, az állampolgárokon fölülinek, vezérnek képzelők a hallgatással igyekeznek kikerülni a számukra kényes ügyeket. Abban bíznak, hogy a sajtó úgyis elfelejti, jönnek újabb botrányos esetek, és majd azokat kell címlapon tartani. Ne tessék ebben reménykedni, eljön az idő, amikor minden kérdésre válaszolni kell, azokra is, amelyeket a hivatal azzal igyekszik félre söpörni, hogy nem közérdekűek.