Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma péntek van, 2019. július 19. Az év 200. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737656. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Az újságíró archívumából: „Nem vagyok vak, csak nem látok

Az újságíró archívumából: „Nem vagyok vak, csak nem látok
Kulcsár László

Mindig vigyáztam, nehogy „szakbarbárrá" váljak. Évtizedekig nemzetközi politikával foglalkozó újságíróként is rendszeresen megtaláltam a szerénységemet különösen érdeklő (ekként, meggyőződésem szerint, közérdekűnek is számító) témákat. Hála a velem egy húron pendülő, mindenekelőtt az olvasót szolgáló, az újságot olvasmányos hírlapnak tekintő, liberális szemléletű szerkesztőimnek, sosem próbáltak meg „lebeszélni" a külpolitikai rovattól látszólag idegen témák „megzenésítéséről". Szabadon cikázhattam bel- és gazdaságpolitikai területeken éppúgy, mint tudományos és kulturális témákat gondozó rovatok felületén is. A többi között ekként készült az alábbi hírmagyarázat is, amely az akkoriban rangos napilapnak számított Magyar Hírlap 1985. szeptember 3-i számában jelent meg. Az írásra az idén 30 éves Arcanum Adatbázis Kft. szabadon kutatható kincsestárában leltem rá.

Díszoklevéllel tüntette ki az ENSZ apartheidellenes bizottsága Stevie Wondert az apartheid és a faji gyűlölködés elleni bátor és következetes fellépéséért. Az okmány átadására az ENSZ közgyűlési nagytermében rendezett ünnepségen került sor a színes bőrű amerikai művész 33. születésnapján. (Nyitó kép: www.rockhal.com)   

Pillanatok alatt világsláger lett Stevie Wonder dala: „Csak azért hívlak, hogy megmondjam: szeretlek” (I Just Called To Say I Love You). Fülbemászó dallam, kedves szöveg, megnyerő előadásmód és hangszerelés. Kell-e több ahhoz, hogy „hit” legyen, átütő sikert arasson?! Nem az első és nem is az utolsó, amely Stevie Wonder nevéhez fűződik. Harminc nagylemeze, megszámlálhatatlan kislemeze jelent meg eddig. Aranylemezekkel, sőt Grammy Awards-szel (a népszerű zenei műfajokban elért kiemelkedő sikerekért kiosztott akadémiai díj) ismerték el a vakon született Steveland Judkins Morris munkásságát. A Stevie Wonder a Michiganből származó néger fiatalember művészneve. Hallására, ütemérzékére jellemző, hogy kétévesen a kanállal kopogtatta a rádióban hallott zene ritmusát; négy esztendős korában megkülönböztette, hogy öt- vagy tízcentes hullott-e a földre. Nyolcéves volt, amikor már elfogadható módon játszott bongón, zongorán, szájharmonikán, és jól dobolt, miközben a templomi kórusban is énekelt.

Éppen negyedszázada került be az amerikai szórakoztatóipar berkeibe. A Tamla Motown hanglemezgyártó cég karolta föl, persze korántsem önzetlenül, ugyanis igen nagy kincsre lelt a kedves, fekete, vak és kiugróan tehetséges fiúban. Egy ideig az ugyancsak világtalan énekes-zongoristával, Ray Charles-szal szerepeltették. Stevie pályája csak fölfelé ívelt: a legmagasabb elismerés hangján szóltak és írtak róla kezdettől fogva. A nemzetközileg elismert könnyűzenei szaklap, a Rolling Stone is csak méltatta… Annak ellenére, hogy egyre több protest songot, tiltakozó dalt komponált, énekelt a nyomorban, tudatlanságban vergődő, kiszolgáltatott színesbőrű amerikaiakról.Nagykorúvá válván, huszonegy évesen végre sikerült elvágnia a mindinkább fojtogató „köldökzsinórt”, amely a Tamla Motown-hoz kötötte. Első, saját finanszírozású nagylemezével (Music of My Mind — Lelkem muzsikája) teljesen új hangot ütött meg az amerikai könnyűzenei életben. Saját szerzeményű dallamait és szövegeit önmaga adja elő: minden hangszert Stevie Wonder szólaltat meg, és először használ szintetizátort. Talking Book – Beszélgetőkönyv című albumának dalaival rávilágít a visszahúzó gettómechanizmusokra és -pszichózisra. Szembeszáll a kábítószer-élvezet minden formájával.

Koncertezett a Rolling Stones-szal is, dalait milliók kezdték énekelni. Az olyanokat is, amelyekben rámutat a négerek, a társadalom peremén élő színes bőrűek lehetetlen helyzetére, elesettségére, elnyomatására. A neves szaklap, a Rolling Stone azonban erről nem ír egy sort sem. Stevie lemezeit mégis százezerszám veszik-viszik. Csak néhány cím: Songs in the Key of Life, Village Ghetto Land, Black Man, Ebony Eyes. Aztán: emléklemez az 1968-ban meggyilkolt Martin Luther King tiszteletére: Hotter Than July. Százötvenezren vonultak az utcára Stevie Wonder fölszólítására Washingtonban, hogy követeljék: legyen nemzeti emléknap King tiszteletes születésnapja. Azé a nagyszerű férfié, aki minden ember egyenlőségéért küzdött és halt meg. Tízezrek énekelték vele együtt a Capitol Centerben a Happy Birthday – boldog születésnapot átköltött változatát.

Ez év márciusában Oscar-díjat kapott. Nelson Mandela (az akkoriban harmadik évtizede börtönbe sinylődő dél-afrikai, apartheidellenes aktivista – a szerk.) nevében vette át. Március óta (Stevie Wonder) minden dalát betiltották a Dél-afrikai Köztársaságban. A Michigenből származó Stevie Wonder büszke arra, hogy nem vak, csupán nem lát, mint látó társai. Akik között viszont sajnos, még vannak vakok.