A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeumban, ahol a Bacsik-kötetet is bemutatták, jazzkiállítást, konferenciát és koncerteket rendeztek az utóbbi fél évben. A Bacsik Elek (1926–93) pályafutásáról „Esős évszak” címmel megjelent magyar-angol nyelvű kötet a magyar jazzkutatási kezdeményezés záróeseménye.
A kötet bevezetőjében Simon Géza Gábor az immár fél évszázados kutatásairól ír, és erről beszélt a könyvbemutatón is. Két másik világhírű magyar jazzgitárossal, Szabó Gáborral és Zoller Attilával együtt Bacsik Elekkel is foglalkozni kívánt. A vele kapcsolatos adatokat és hangfelvételeket már az 1970-es évek végétől gyűjtötte. Az első diszkográfiai adatok az 1985-ben megjelent Magyar jazzlemezek, 1912–84. című kötetben jelentek meg.
A szerző Bacsik Eleket születéstől a hegedűs át a gitáros első életszakasz után, a profi pálya első lépéseitől a magyarországi kezdeteken át a libanoni, olasz-, spanyolországi, portugáliai és egyesült államokbeli fellépéseiig kíséri. Ezt követte a művész franciaországi aranykora, végül ismét Amerika következett, ahol nem tudott érvényesülni. A könyvet tekintélyes lemezgyűjtemény-lista, majd, a kutatók számára nélkülözhetetlen bibliográfia zárja.
A könyvből is megtudható, hogy Bacsik Elek Franciaországban vált igazán a magyar jazztörténet legismertebb zenészévé. Két, ugyancsak külföldön zenélő kiváló gitárossal, Szabó Gáborral és Zoller Attilával, valamint a francia dzsessz ikonjával, Serge Gainsbourg-ral is dolgozott.
Az Erdélyből származó roma szülők gyermekeke Budapesten született. A kötet megjelenése már csak azért is aktuális, mert a zenésztársadalom májusban emlékezhetett születésének 90. évfordulójára. Bacsik Elek hegedűsként kezdett, csellósként folytatta, s több zenekarban is gitározott. Főként slágerfelvételeken volt hallható a játéka. Itthoni éveiről kevés dokumentum maradt róla. Magyarországról 1948-ban távozott. Libanoni, olasz-, spanyolországi és portugáliai évek után, 1959-ben érkezett Franciaországba, ahol a sanzon műfajában tűnt fel. A hatvanas években zenélt Belgiumban, Görögországban, Luxemburgban és Nagy-Britanniában – Európa 15 országában turnézott.
Simon Géza Gábor elmondta: amikor Bacsik a Take Five-ot vagy a Blue Rondo á la Turk-öt felvette, Európa legjobb gitárosai között emlegették. Minden országban, ahol megfordult, megtanulta az „aktuális” nyelvet.
Amerikába 1966-ban azért utazott ki, mert vágyott arra, hogy a jazz őshazájában játszhasson. Reményei azonban nem váltak valóra, nem kapott kellő támogatást, munkalehetőséget. Amerikában ismét elővette a hegedűt, cigányzenészként dolgozott, énekeseket kísért Las Vegasban. Kanadában is szerencsét próbált, végül Chicagóban hunyt el, ám nem tudható, hol temették el – foglalta össze Bacsik Elek kalandos életét Simon Géza Gábor. A szerző megemlítette még, a Bacsik Elekkel foglalkozó kutatók és művek között Halper László kiváló zenész és kutató Zenészlegendák című kötetét. Hangsúlyozta, hogy e nélkül talán az ő könyve sem jelenhetett volna meg.
A könyvhöz mellékelt CD-n a negyvenes években Tabányi Mihállyal, a Szabó–Quitter Tánczenekarral és másokkal készült Bacsik-felvételek hallhatók.
Zipernovszky Kornél kutató, a jazz-projekt kommunikációs vezetője megemlítette, hogy a Képes magyar jazztörténeti kiállítást mintegy kilencezren tekintették meg; a márciusban tartott jazzkutatási konferencia előadásai nyomtatásban megjelentek. A kiadványban olvasható Simon Géza Gáboré mellett egyebek között Binder Károly, Csányi Attila, Halper László, Jávorszky Béla Szilárd, Nemes Nagy Péter, Retkes Attila és Zipernovszky Kornél előadásának szövege. Befejeződött a tíz cd-ből álló Jazz Hungaricum lemezsorozat kiadása is.
