Obamának ismét főként Európával kell foglalkoznia, különben az oroszok és a kínaiak lesznek a haszonélvezők. Mostganáig Amerika és Európa közösen írta a játékszabályokat a világ nagy része számára, ám most az a veszély fenyeget, hogy kiesik a rendszer egy alapvető eleme.

Európának van elég gondja a gazdasággal, a menekültekkel és a terroristákkal, ráadásul Putyin igyekszik aláásni a NATO-t és szembeszáll a 2. világháború utáni renddel. Kína időnként összeáll az oroszokkal, egyébként pedig kihívja az USA-t a Dél-Kínai-tengeren, továbbá gazdasági eszközökkel Ázsiában. A britek mostantól inkább befelé néznek, és nem tudják annyira támogatni Washingtont, mint eddig. Azonkívül lehet, hogy Európában a nacionalista erők másutt erősítik támadásukat az integráció ellen.

Ébresztőnek nevezi a The Guardian a brit népszavazás eredményét, vagyis: az európai tervet meg kell menteni, miután lebomlott a kapcsolat az emberek és a közösségi intézmények között, amit most már az EU sem tagadhat. A bizalom nem csak Nagy-Britanniában veszett el az unió iránt. Ám a Brexit kockára teszi a nyugati liberális demokráciák összefogását és erejét, éppen akkor, amikor a világ tele van bizonytalansággal. Azért, hogy megtalálják a kiutat, ahhoz világos fejű elhatározás és új megközelítés szükséges a földrészen. A populista, szélsőjobbos, Nyugat-ellenes irányzatok elkezdenek nyomulni, mert azt gondolják, hogy itt a precedens a kilépésre. Lásd Le Pent, Wilderst és az orosz propaganda-gépezetet.

Ezúttal az egész EU jövője, túlélése sodródott veszélybe. Ennek kivédésére már nem elegendő a megszokott diplomáciai gittrágás. Az európai polgárok immár nem hisznek abban, hogy a szolidaritás, illetve a közös értékrend az általuk kívánt eredményt hozza. A több Európa jelszava nem megoldás. A magyar népszavazás pl. biztosan a kvóta elutasításával végződik.

Az uniót az alapoktól kell újjáépíteni, nem pedig fölülről lefelé. Ha nem sikerül helyreállítani a bizalmat, mármint hogy az unió képes demokratikusan működni és konkrét eredményekkel szolgálni a polgárok számára, akkor a populizmus továbbra is vonzani fogja a megzavarodott választókat. Csak még több illiberalizmus és mérgező megosztottság szivárog be a kontinensre.

Soros György úgy látja, hogy a brit kilépés gyakorlatilag visszafordíthatatlanná teszi az unió felbomlását – olvasható a Project Syndicate véleményoldalon. Annak okát, hogy idáig jutottak a dolgok, az üzletember abban látja, hogy kölcsönösen erősítette egymást a menekültválság és a Brexit körüli vita. Európa nem tudta ellenőrizni a beözönlő tömeget, általános pánik keletkezett. Ráadásul törte az utat az idegengyűlölő, Európa-ellenes pártok számára. Így a katasztrofális forgatókönyv vált valóra.

A britek rövid és középtávon igencsak megérzik majd a következményeket. A világgazdaság számára a hatás hasonló lesz ahhoz, mint amit a 2008-i válság okozott. Ráadásul a folyamat tele van bizonytalansággal és politikai kockázattal, hiszen az európai terv forog kockán. A zsilipkapuk megnyílnak más EU-ellenes erők számára. De lehet, hogy az Egyesült Királyság sem éli túl a kataklizmát, hiszen Skócia és Észak-Írország kiválhat belőle.

Ugyanakkor Európa sokkal inkább megkeserülheti a fejleményt, mint a britek. A tagok közti feszültség töréspontig jutott nem csupán a menekültek, de az euro-övezet válsága miatt is. A német és a francia vezetés a belső gondokra összpontosít. Ebből következően nem látszik az igazi bankunió, a korlátozott költségvetési szövetség, és a sokkal erősebb, kiszámítható demokratikus mechanizmus. Emellett erősödik kívülről a török és az orosz nyomás. Az egész földrész szenvedni fog attól, hogy odalesz az egységes piac és a közös értékrend. Az EU a rendezetlen szétesés felé tart és Európa rosszabb állapotba süllyed, mintha nem is lett volna integráció.  

De nem szabad feladni, újra kell alkotni az uniót.

A Die Welt német, konzervatív napilap úgy értékeli, hogy Merkel különutas politikájáról, valamint az EU nehézkes és ostoba vezetőiről is kiállította az elégtelen bizonyítványt a brit népszavazás. Kirajzolódik, hogy minden érdeme ellenére jelenlegi formájában az unió nem számíthat többségre.

Ennélfogva a közösségi intézmények mostantól nem fordíthatnak hátat a valóságnak. Vezetése pedig képtelennek bizonyult arra, hogy feltartóztassa napjaink legnagyobb politikai programjának lepusztulását. Szőröstül-bőröstül meg kellene reformálni, ideértve elsősorban, hogy a döntéseket ne titokban egyes fővárosokban hozzák meg, hogy azután Brüsszelt okolják a bajokért. A szervezet már jó ideje súlyos válságban vergődik. Az Orbán- és Kaczynski-féle újnacionalisták sikere, valamint dél-európai populisták előretörése tanúsítja, milyen állapotban van az egység hiányától szenvedő EU.  

Az emberek látják, hogy Európa nemigen törődik velük, ezért jött újra divatba a földrész közepén az egyszer már kudarcot vallott nacionalizmus. És Merkel menekültpolitikája távolította el végképp a briteket az uniótól. A szervezet 10 éve olyan államokat tart össze, amelyek egyszerűen nem illenek össze. Csoda ilyen csőd láttán, hogy egyes országok a kicsiny Macedóniára hárítják át a saját bevándorlási politikájukat és tetszés szerint lezárják a schengeni határokat?

Sokat elárul, hogy az EU már csak Kelet-Európában népszerű. Ahol félnek Putyin terjeszkedésétől, továbbá a Baltikumban és Lengyelországban, amely nagy közösségi támogatásokat kap, illetve a bolgároknál és románoknál, mivel ott a politikai vezetés sokkal korruptabb és antidemokratikusabb, mint az unió.

Ha az EU tényleg demokrácia akar lenni, akkor leváltja Junckert, mert ő sokat ártott. Az egész brüsszeli vezetést meg kell fiatalítani. De Merkel is leszerepelt, részben a görög válság meg nem oldásában játszott szerepével, részben azért, amit a migránsügyben tett. Mindkettő azt mutatja, hogy nem sokat gondol az unióról. Így jó volna, ha követné Cameron példáját.

Európában eljött a populisták ideje, mindenütt kirajzottak a nagy egyszerűsítők, akik a kudarc szélére taszigálják a Nyugatot – így a Der Spiegel. Kiaknázzák a széleskörű nyugtalanságot. Hogy sokan úgy érzik, náluk a dolgok nem a jó irányban mennek. Az uszítók igyekeznek még nagyobb szakadékot ásni a tények és az előítéletek, a józan ész és a politikai mese közé. Eltorzítják a valóságot a bevándorlók és a társadalmi igazságosság ügyében. Majd megtarthatatlan ígéretekkel rukkolnak ki. Szakértők szerint a populizmus vékonyka ideológia, nincs szüksége elméletre, az értékek támaszára. Csak három összetevő kell hozzá: a sztori, középpontban a néppel, egy pár ellenség (az elit, ott fent, Brüsszel, a bankárok, Washington) és egy legalább valamennyire karizmatikus vezető. A gazdaság számára a populizmus nagy bajt jelent, mert nem vesz tudomást a korlátokról. De persze pont ezért a vége csődbe torkollik. Lásd Latin-Amerikát.

Errefelé újdonság, hogy Európa a populizmussal flörtöl. Fő figurái jó szelet éreznek a Brexit után. Le Pen, Wilders, Strache. Keleten pedig már többen hatalmon is vannak közülük, Orbán, Kaczynski, Fico. Eszközük a népszavazás, amelyet az nyer meg, aki képes a kellő hangulatot gerjeszteni, nem pedig az aki tényekkel érvel. A földrésznek lenne ugyan ellenszere, ti. az erős intézmények, mind nemzeti, mind európai szinten, csakhogy ezek szavahihetőségét megingatta a sok válság. A demokrácia a józan észen alapszik. És alapvető probléma áll elő, ha a nyilvános vitákban már nem számítanak a jól alátámasztott érvek.

Cameron lemondásával fontos szövetségesét vesztette el Közép-Európa, és Brüsszel bizonyosan azon lesz, hogy csökkentse a keleti tagállamok befolyását – írja a Le Monde. A visegrádi államok összehangolják ugyan a döntéseiket, ám egy szakértő szerint most megosztottabbak lesznek, mivel London Varsó és Budapest első számú szövetségesének számított, Prágát és Pozsonyt viszont Berlinhez fűzi különleges viszony. Szlovákia ugyanakkor kivételezett helyzetben van a többiekhez képest, hiszen tagja az eurozónának. Rendkívül fontos, hogy a jövő hónaptól átveszi az unió soros elnöki tisztét.

Magyar- és Lengyelország nagyon rossz szemmel nézné, ha megerősödnék az euro-klub vezetése.

Azért, hogy álcázzák az ellentéteket, megint csak arra a témára helyezik a fő hangsúlyt, amiben közös álláspontra jutottak: a migránsválságra. Fico és Orbán a Brexitért főleg a menekülthullám katasztrofálisnak minősített kezelését okolja. Ám egyik állam sem szándékozik népszavazást kezdeményezni az esetleges kilépésről. Tudják, mekkora segítséget kapnak az EU-tól. A Brexitet azért szívesen kihagyták volna.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung tudósítója azt tapasztalta Magyarországon, hogy lyukas a határ: naponta 100–200 menekült jut be Szerbiából Magyarországra, onnan pedig tovább Ausztriába. Ebben benne vannak az illegálisok is. Akik menedékért folyamodnak, azoknak a kérelmét Röszkénél, a tranzitzónában veszik át – tizenöt naponta. Oda újságírók nem mehetnek be, mintha a hatóságok nem szeretnék, hogy bárki lássa, mi folyik ott.

A határon, a senki földjén lévő rettenetes nyomortelepről pedig, ahol a bebocsáttatásra várók vesztegelnek, a szerbek zavarják el az idegeneket. A lakók között akad, aki már 35 napja van ott. A magyarok az idén összesen 4800 aktát iktattak, 3800 embert vittek tovább más felvevő központokba.

Viszont majdnem háromszor ennyi határsértőt fogtak el. Őket futószalagon, időnként 10 perces ütemben ítéli el a szegedi bíróság. De a büntetések mérsékeltek, egy-két évig terjednek, amit megfejel a beutazási tilalom, valamint a kitoloncolás. Ám a magyar kormány újított: egy friss törvény értelmében, akit a határtól 8 km-es övezetben csípnek el, azt egyből visszaküldhetik Szerbiába. Ily módon sok macerát úszhat meg a magyar fél. Persze a határsértők többnyire menedéket kérnek, mert akkor előbb-utóbb nyitott táborba viszik őket, pl. Körmendre, amely az osztrák határtól mindössze 8 km-re van.

Nehéz elhinni, hogy ne lett volna más alkalmas hely e célra Magyarországon.