Ám erős akadályokba ütközik a tőkés társadalom hiányosságainak kiigazítása, mind a politikai realitások, mind a globális gazdaság szélesebb igazságainak oldaláról. Mert ha pl. korlátozni akarják a nemzetközi kereskedelmet, az biztos hogy ellenkező hatást kelt: gátolja a növekedést és mindenki számára visszafogja a jólétet. Ha nem az olcsó Kínában vagy Mexikóban termelik meg az adott árukat, az megnöveli a kiadásokat az amerikai háztartások számára. Ha Trump adót vet ki Kínára, az kereskedelmi háborúhoz vezethez, de fékezi a gazdaság bővülését és várhatóan csak áttereli a termelést más, alacsonybérű országokba. Nem tudható, mennyire lesz sikeres a leendő elnök infrastruktúra-fejlesztési elképzelése. Obama hasonló tervei a republikánus törvényhozókon buktak meg, mert ők nem engedték meg a költségvetési hiány megugrását. Trump elvileg republikánus ugyan…

Orbán Viktor Trump egyik legnagyobb európai híveként azt mondta, az új amerikai elnök megválasztása a halálharangot szólaltatta meg a politikai korrektség számára – írja a Yahoo. Azaz: visszatérhetünk az igazi demokráciához, az őszinte beszédhez és elhagyhatjuk a PC bénító kényszereit. Vagyis 20 év után véget ért a liberális nemdemokrácia. A tudósítás emlékeztet rá, hogy a kormányfő, akit jó ideje a demokratikus normák lerombolásával vádolnak, az első vezetők közt gratulált Trumpnak. A harcias magyar már többször is pengét váltott az eddigi washingtoni adminisztrációval, amely 2010 óta bírálja a magyar irányvonalat. Obama például két éve Magyarországot is azon államok közé sorolta, ahol a végtelen szabályozás és a nyilvánvaló megfélemlítés egyre inkább célba veszi a civil társadalmat. A magyar fél diplomáciai úton tiltakozott a megjegyzés miatt.  

A Financial Times arra figyelmeztet, hogy Amerika túlélheti Trumpot, de a Nyugat már nem annyira, hiszen megint úgy látszik, hogy a történelem letér a pályájáról. A tengerentúlon az alapító atyák előre látták a populista szenvedélyek veszélyét, és ily módon az alkotmány elzárja az utat, hogy bármely érdekcsoport zsarnoki módon a saját javára aknázza ki a hatalmat. A hatalommegosztás rendszere korlátok közé szorítja az elnöki túlkapásokat. De Amerika tragédiája, mármint hogy a Fehér Házba olyasvalaki költözhet be, akinek a politikája ennyire az előítéletre és a gyűlöletre épül, szóval ez a Nyugat tragédiája is. Trump gúnyt űz a szabadságból, a jogállamból, az emberi méltóságból, a toleranciából, a pluralista intézményekből, vagyis azokból az értékekből, amikre a liberális világrend épül. Jóvátehetetlen kár érte a nemzetek összefogását, amely 1945 óta formálta a világot.

A diplomáciában és a külpolitikában nemigen vannak fékek és ellensúlyok. És most Trump azt ígéri, hogy ledönti az eddigi nemzetközi rendszer politikai pilléreit, ám a világ rámegy, ha Amerika nem vezeti. A megválasztott elnök a bezárkózást hirdeti, a nemzetközi rendben inkább az erőre és nem a jogra alapoz. A nemzeti érdekeket a világ biztonsága elé helyezi. Európát sebezhetővé teszi Putyin revansizmusával szemben. Demagógok persze másutt is vannak az öreg földrészen. Magyarország és Lengyelország pl. a hazai érdekek elsődlegességét hangsúlyozó szélsőjobbos erők kezeibe került. De a világpolitikában az együttműködést most a versengő nacionalizmus váltja. Ám kérdéses, miként lehet meg Európa az amerikai védelmi ernyő nélkül? Helyreállíthatja-e Oroszország a befolyását Közép- és Kelet-Európában?  A Nyugat elvesztette védelmezőjét, a demokrácia pedig az élharcosát.   

Amerika 70 éven át szavatolta a világ rendjét, de lehet, hogy most az instabilitás ereje lesz belőle – vélekedik a The Economist. Nehéz elképzelni olyan megválasztott elnököt, aki Trumpnál kevésbé lenne járatos a nemzetközi ügyekben, illetve aki nála lelkesebben borítaná fel az eddigi globális viszonyokat. Szándékosan kelt bizonytalanságot külpolitikai tervei kapcsán és ez megrémíti Amerika barátait és partnereit. Számára nem szent sem szerződés, sem nemzetközi intézmény, sem szövetség. Kelet-Európáról már 16 éve azt írta, hagyni kell, országai hadd vívják meg a régi csatáikat. De a Nato számára a legnagyobb fejfájás az, hogy mi lesz a Baltikummal, ha Amerika nem hajlandó garantálni a térség biztonságát. A Kreml azonban már így is győztesnek érzi magát, és azt reméli, hogy a piszkos amerikai választási kampány sokakat elriaszt a nyugati demokráciától. Az pedig, hogy Trump nyíltan csodálja Putyint, csak bónusz Moszkva számára.  

Győzelme főként Európában ad lendületet a populistáknak, mert megdőlt az a mítosz, hogy nem juthatnak hatalomra a fennálló rendet elutasító erők. Most már nem elképzelhetetlen, hogy Le Pen nyerni tud jövőre. Orbán Viktor, az európai populisták prototípusa, aki az illiberális demokráciát igyekszik megteremteni, azon kevés európai vezető közé tartozik, akik helyeselték Trump kampányát. Most mind inkább a németekre hárul a feladat, hogy fenntartsák a rendet a földrészen. Ha most több helyen is a populisták futnak be, megnehezül az unió számára, hogy egyben maradjon. Merthogy ideális célpont a demagógok számára. Vagy ahogy a washingtoni francia nagykövet megfogalmazta: a Brexit és az amerikai választás után minden lehetséges. A világ a szemünk láttára omlik össze.

Trump megválasztása újabb rossz hír az unió számára, hiszen tudvalevő: ha Amerika tüsszent, akkor Európa tüdőgyulladást kap – írja a The Economist. A sokkot csak súlyosbítja, hogy a legtöbb európai országban hasonló irányban mennek a dolgok. Ezzel szemben az itteni mini-Trumpok serege, Franciaországtól Magyarországig, gratuláló táviratokkal árasztotta el a tengerentúli politikust. Nem az USA, hanem a saját, bomlasztó tervei miatt. Ugyanakkor a földrész számára azonnali biztonsági kérdéseket vet fel, hogy olyan ember költözhet be a Fehér Házba, aki csodálja Putyint és nem tartja kizártnak, hogy az USA magára hagyja a NATO-szövetségeseket. Az EU pedig egyre kevésbé bízik abban, hogy képes megvédelmezni a Trump által megtagadott liberális eszményeket.

De az unióra a veszély jelenleg belülről, a tagállamokból leselkedik. Az osztrák elnökválasztás ebből a szempontból próbakő lesz. Ugyanakkor felerősödhet az euro-szkepticizmus a franciáknál és a hollandoknál. A brüsszeli közösségi apparátus még inkább bűnbak lesz. A másik oldalon viszont fokozódik az Európa-pártiak elszántsága. Keményen tárgyalnak majd a Brexitről, mert nem szeretnék, ha még inkább elszemtelenednének a saját populistáik. A nagy veszély azonban az, hogy végképp lendületét veszti az integráció. Nem esik szét, de látnivaló, hogy milyen erők dolgoznak a liberális normák ellen. Akkor pedig felhígulhat a hasonló gondolkodású államok klubja. Az amerikai politikai földrengés éreztette hatását az öreg kontinensen is, de az európai építmény már előtte megingott.  

Napi eseményösszefoglalójában a Der Spiegel hetilap azt írja, még nem tudható, megállapodott-e már Trumppal Orbán Viktor, de ha még nem, akkor már nem kell sokáig várni rá, látván a jobboldali-konzervatív magyar politikus lelkesedését. A miniszterelnök kijelentette, hogy a világ most az igazi demokráciához tér vissza. Előző nap hasonlóan nyilatkozott és a republikánus siker miatt más európai jobboldali populisták is ujjonganak.  

Európa lassan magára marad, és az fenyegeti, hogy lassanként nem lesz partnere. Putyin terjeszkedik, Törökország diktatúrába megy át, a populisták Magyarországon és Lengyelországban már hatalmon vannak, és most még jön Trump. Utóbbi még csak csírájában sem mutatott semmi olyasmit, amit egybefüggő külpolitikai programnak lehetne tekinteni. Ám lehet, hogy akaratlanul éppen ezzel járul hozzá az európai összefogáshoz, mint ahogy annak idején ugyanez volt a helyzet Sztálinnal is – mondja Elmar Brok, az Európai Parlament Külpolitikai Bizottságának vezetője. A félelem, hogy nem lehet Amerikára számítani, segítheti a sorok összezárását. Juncker máris sürgeti, hogy fussanak neki újra az európai hadsereg felállításának. Brüsszel most attól fél, hogy az EU éppen úgy jár, mint az USA, ideértve hogy Franciaországban Le Pen lehet az elnök. Mert nem csak a globalizáció vesztesei tiltakoznak, hanem azok is, akik vissza akarnak térni a nemzeti identitáshoz.

A francia Libération vezércikke úgy látja, hogy az amerikai elnökválasztással testet öltött a lidércnyomás. Hiszen egy ennyire brutális, kiszámíthatatlan és demagóg politikus veszi át a föld legerősebb országának irányítását! Lehet persze, hogy ha beköltözik az Ovális irodába, kénytelen lesz tiszteletben tartani a szabadság hagyományainak egy részét. Ám az elemi aggály sem feledtetheti, hogy tisztázzuk, miként eshetett ez meg? A progresszív erők másutt is hátrálnak az agresszív nacionalizmus elől, mindenekelőtt Magyarországon és Nagy-Britanniában, és ez arra utal, hogy a Demokrata Párt, illetve sok országban a baloldal nem volt képes válaszolni a kettős dühre. A világ elitje alábecsülte a középosztály félelmét, mármint hogy ez a réteg lecsúszik. Eljutottunk oda, hogy fizetni kell a megszorításokért, a javak igazságtalan elosztásáért. A másik aggodalom az identitással függ össze, kapcsolódva a globalizációhoz. Bezárkózáshoz, idegengyűlölethez vezet. A baloldal nem tudott erős jelképeket, hatékony értékeket felsorakoztatni ellene. És a lidércnyomásnak még nincs vége.