Szlovákia az ún. tényleges szolidaritás mellett kardoskodik, azaz a keletiek nem fogadnának be menedékkérőket, viszont többet költenének a külső határok védelmére, illetve a kiutasítottak hazaszállítására. Az illetékes uniós biztos ezzel szemben azt mondja, hogy a szolidaritás minden nyelven ugyanazt jelenti, nem szabad engedni, hogy csupán szavakban nyilvánuljon meg, és nem lehet magukra hagyni a terhek javarészét viselő olaszokat és a görögöket ezzel a súlyos gonddal.

A Bloomberg hírügynökség új összefüggésbe helyezi az unió digitális biztosának vitatott budapesti látogatását: arra utal, hogy a májusi út az oroszok burkolt befolyásával függ össze. Úgy ítéli meg, hogy az ügyben az orosz kapcsolatot és a Kreml hasznát cseppet sem lehet félvállról venni. Mert hogy Oettinger annak a Klaus Mangoldnak a magán repülőgépét vette igénybe, aki sokkal inkább Moszkva-barát, mint Trump bármelyik tanácsadója, akit az orosz érdekek képviselőjeként mutattak be a nyilvánosság előtt. A cikk idézi a 444.hu értesülését, amely szerint Orbán Viktor azért kívánt találkozni a német uniós politikussal, mert Paks 2-ről akart tárgyalni vele. Úgy tűnik föl, hogy előzőleg Oettinger, még az energiaügyek gazdájaként, zöld jelzést adott a beruházáshoz. Egyébként pedig Mangold benne ül a Rothschild Bank felügyelő bizottságában, amely szeptemberben kedvező véleményt adott a magyar kormánynak a bővítésről.

Ugyanakkor nem világos, miért volt annyira fontos az uniós biztosnak a vezető nélküli autókról tartott budapesti konferencia, hogy még a jó hírét is kockára tette érte, amikor egy ismert orosz lobbista gépén érkezett. A Bizottság semmi kivetnivalót nem talált a történtekben, ám az is tény, hogy a testület Paks kapcsán éppen most zárta le az újabb kötelezettségszegési eljárást. Folyamatban van ugyan egy másik felülvizsgálat az állami támogatások ügyében, de az már nem olyan vészes.

Úgy tűnik föl, hogy Brüsszel csendben egy sor kompromisszumot tesz Európában az orosz energiaérdekeknek. A szakértők azzal foglalkoznak, hogy miként támogatja Moszkva a földrészen a szélsőjobbos erőket, viszont a Kreml számára fontos kérdések a színfalak mögött rendeződnek a technokratákkal. Putyin és emberei nem nyilvánosan boltolnak, és ebből a szempontból igencsak fontos az a másfél óra, amit Oettinger a repülőgépen együtt töltött Mangolddal.

A brüsszeli Bizottság és Magyarország is védelmébe vette Oettingert, ám az út körül maradtak kérdőjelek – írja a Der Spiegel. Annál is inkább, mert a vezető brüsszeli tisztségviselők tavaly óta chartergépekkel repülhetnek. Az európai zöldek szerint ugyanakkor aznap több menetrendszerű járatot is igénybe lehetett volna venni. Arról nem beszélve, hogy a politikus egyáltalán találkozhatott-e Mangolddal, aki Kreml-közeli, de nincs bejegyezve Brüsszelben orosz lobbistaként, miközben Oroszország tiszteletbeli konzulja Baden-Württembergben, Oettinger szűkebb hazájában.

Az sem világos, mi volt az a digitális téma, amit a biztosnak ilyen sürgősen meg kellett tárgyalnia Orbán Viktorral. Hivatalos részről cáfolták, hogy kettejük között szó esett volna Paksról. Viszont meglepő, hogy az EU éppen most szüntette be a kötelezettségszegési eljárást a bővítés ügyében, ám a hírt csak jól elbújtatva hozta nyilvánosságra. Mindenesetre úgy látszik, hogy a történet azért jár személyi következményekkel Oettinger számára, mert a jelek szerint Juncker már nem akarja a Bizottság alelnökének kinevezni.

A New York-i Egyetem egyik szakértője szerint egyáltalán nem volt meglepő Trump győzelme, mert a hasonló erők már jócskán előretörtek Közép-Európában – véli a The Independent. Errefelé jóval azelőtt tért hódított a trumpizmus, hogy elért volna Amerikába. A lepusztult ipari övezetek lakói, az elégedetlen polgárok olyan tekintélyelvű vezetők kezébe adták a hatalmat, mint Orbán Viktor, illetve a lengyel elnök és a szerb kormányfő. A megszorító intézkedések az 1990-es évek óta elzárták a felemelkedés útját a munkásság, illetve az alsó középosztályok előtt, és a kelet-európai trumpizmus, benne a protekcionizmussal, megfelelő alternatívát kínált az ortodox liberális közgazdaságtannal szemben, főleg a reményüket vesztett emberek számára. Az „orbánomics” segített elkerülni a pénzügyi összeomlást.

Lehet, hogy a trumpizmus itteni válfaja, a tilosban járó nacionalizmus véget vet a nyitott belső határoknak, a gazdaságban azonban összetettebb a kép. Az egységes piac, a sok nyugati beruházás, illetve közösségi támogatás igen fontos Orbán, Kaczynski és a többiek hatalmi szerkezete számára. A régió hozzá van kötve az uniós pénzekhez. Ebből nem az következik, hogy az EU felvállalja az illiberalizmust. A trumpizmust azonban csakis úgy lehet elkerülni, hogy ha hiteles választást kínálnak a neoliberalizmussal szemben. El kell felejteni azt a piaci modellt, hogy a róka szabadon garázdálkodhasson a tyúkólban. Viszont ha az egyre inkább eladósodott gazdaságokra az a szociális pusztítás vár, ami Görögországban megy végbe, akkor nem kétséges, hogy hamarosan győz a trumpizmus az EU-ban.

A The Economist úgy találja, hogy Európában egyre kevésbé jellemző a verseny a közbeszerzéseknél, ugyanakkor az ilyen ügyeket mind inkább behálózza a korrupció. A sűrű visszaélések jelentik az egyik okot, amiért a lakosság ennyire dühös az irányító elitre. Egyben a rothadás jele a hatalmon belül, ha az állam egyre kevesebb pályázótól kér ajánlatot. Az Európai Unión belül tavaly az ilyen kiírások 30%-ra csupán egyetlen cég jelentkezett. A tipikus pedig az, hogy az egykori öt helyett csak három vállalat indul a tendereken. Márpedig minél kevesebb a pályázó, annál nagyobb a csalás kockázata, miközben hatalmas piacról van szó. Tavaly a kormányok csaknem kétmilliárd eurót költöttek el közbeszerzések formájában, ami a GDP egyötödének felel meg. Az árkartellek 60%-a nyugaton fordul elő. De rengetegféle útja-módja van annak is, hogy a kiszemelt cég kapja meg az állami megrendelést.

Ám a legsúlyosabb gondok kétségtelenül keleten jelentkeznek. Errefelé sok helyütt nem kivétel, hanem szabály, hogy mindössze egyetlen vállalatot kérnek fel. Magyarország is az aggasztó államok közé tartozik. Tóth István János korrupciókutató több mint 120 ezer tenderfelhívást nézett meg egy matematikai modellel és azt állapította meg, hogy a gyanús jelek csak megszaporodtak az utóbbi hat évben. A legrosszabb a dolog, ha uniós pénzeket kell elosztani, ami az esetek 15%-ra jellemző. Egy felmérés arra a következtetésre jutott, hogy ezeknél jóval nagyobb a csalás valószínűsége Magyarországon és Csehországban.