Legendás operaénekesek és a Savaria Szimfonikus Zenekar fellépésével 1964–99 között a szentély az Iseumi Szabadtéri Játékok helyszínévé változott – 21. századi technikai felszereléssel. A látogatónak már az is nagy élmény, hogy római köveken lépked a lelátókhoz. Az atmoszféra valóban lenyűgöző, a 2011-ben felújított szabadtéri játékokra mindig nagy várakozással tekint a közönség. Mérei Tamás, a Savaria Szimfonikus Zenekar igazgatója és Madaras Gergely állandó karmester igyekszik nemzetközileg elismert művészeket meghívni egy-egy előadásra.

Az idén augusztus elsején és harmadikán Verdi: La Traviata című operája lett a kiválasztott Káel Csaba rendezésében; 2006-ban már rendezte a darabot a Művészetek Palotájában. Utóbbi helyszínen nem láttuk a nyilvánvalóan félig szcenírozott előadást, de a más adottságokkal rendelkező Szombathelyen kevés lehetőség volt a rendezésre, itt csak az Iseum kapujában ki- és bemenetekkel lehetett játszani. Ebben az aktuális színpadi hangulatot jelző fények álltak rendelkezésére. Úgy éreztük, ezt a lehetőséget alig használta ki. Az Iseum fantasztikus valóságát takaró, rávetített „pókháló”, sem a stilizált álarcokat mutató fény nem volt a legszerencsésebb választás.

A darab előzményéről: 1848-ban ifj. Alexandre Dumas valóságos történetet írt meg A kaméliás hölgy alakjában. Divatáru-eladóként sodródott Párizsba tizenöt évesen Marie Duplessis. A szépséges lányból fényűző kurtizán lett, aki magánál hordott egy csokor méregdrága kaméliát. Ifjabb Dumas-val egy évig élt együtt, azután 23 évesen súlyos tüdőbajban meghalt. A regényben az író Marguérite Gautier-nak nevezte. A belőle készült színdarabot Verdi Párizsban látta 1852-ben. Nyomban elhatározta, hogy Francesco Maria Piavéval librettót készíttet belőle. Amúgy is szerződés kötötte – a többi közt – a velencei La Fenice színházhoz, ezért új darabot kellett írnia számára. Közben a Teatro Apollónak A trubadúr zenéjét komponálta. Violetta Valery megható történetét 1853-ban mutatták be La Traviata címmel aLa Fenicében. Atra viata szó olaszul azt jelenti: az útról letévedt. A darab jókora bukás lett, de inkább a szereplők alkalmatlansága miatt. A tüdőbajos lányt egy nagyon kövér énekesnő alakította – a közönség persze kinevette. Egy év múltán ismét bemutatta a Teatro Gallo úgy, hogy a cselekményt a 18. század elejére datálták, hogy a cenzúra is elfogadja. Innen kezdődött a darab máig tartó, világraszóló népszerűsége. 

Az opera sikerét olyan szereplők felvonulása mutatja Violetta szerepében, mint Maria Callas, Anna Moffo, Joan Sutherland, Monserrat Caballé, Anna Netrebko, Pilar Lorengar, Ileana Cotrubaş, Kiri Te Kanawa, Angela Gheorghiu stb. A férfi főszerepet alakította már Giuseppe di Stefano, Richard Tucker, Carlo Bergonzi, Franco Bonisalli, Luciano Pavarotti, Alfredo Kraus, José Cura, Rolando Villazón. A karmesterek közül Arturo Toscaninit, John Pritchardot, Giuseppe Patanét, Lorin Maazelt, Carlos Kleibert, James Levint, Zubin Mehtát, Solti Györgyöt, Carlo Rizzit említhetnénk.

Az augusztusi szombathelyi előadás Violettáját a gyönyörű hangú Pasztircsák Polina énekelte, bár előre bejelentették, hogy hangszálgyulladása miatt rövidebb lesz némelyik áriája. Alfred Germont-t a nagyszerű Brickner Szabolcs személyesítette meg. Az ő előadásábanaz olaszbel canto nem ért el valódi finomságokat. Az idős Germont szerepében Fokanov Anatolij korábbi, emlékezetesen szép hangja megkopottnak látszott, színpadi fellépése nem hasonlított egykori remekléseire. Rendkívül jól teljesített azonban a Magyar Állami Operaház kórusa (Szabó Sipos Máté vezetésével). Szendrényi Éva díszletében semmi újszerűt nem tapasztaltunk.Németh Anikójelmezei sem „ültek”. Violetta valószínűleg nem az első képben viselt turnürös estélyi ruhában halt meg, hanem hálóingben, legfeljebb pongyolában.

Ennek ellenére is oda kell figyelnünk az idén ötvenéves Iseumi Szabadtéri Játékok kínálatára. Augusztus 8-án, 10-én és 12-én remény szerint igazán különleges Rómeó és Júlia előadást láthatunk Silló Sándor rendezésében, filmslágerek, Nino Rota, Csajkovszkij, Prokofjev, Bellini, Gounod és Berlioz zenéjével.