Magyarországért a hidegháborút idéző módon harcol a nyugat és Oroszország – írja a The Globe and Mail kanadai lap. A budapesti tudósítás rámutat, hogy Orbán Viktor a múlt egy évben Magyarországot az Európai Unió neveletlen gyerekévé tette, először is, amiért Oroszországgal rokonszenvez az ukrán válságban. Azután pedig sokkolta a világot, amikor csodálatát fejezte ki Putyin rendszere iránt, kinyilvánítva, hogy ő maga illiberális demokráciát akar létrehozni. A politikai mozgalmak ismét felbukkantak az országban, tízezrek vonulnak az utcára, hogy hallják, amint a felszólalók elítélik Orbán tekintélyelvűnek minősített fordulatát.

Az ország feletti befolyásért zajló küzdelemben Moszkvának vannak jobb ütőkártyái, miután egy sor gazdasági megállapodást kötött a magyar kormánnyal, ily módon is megtámogatva azt a választások előtt, pl. a rezsicsökkentés lehetővé tételével. Sokak szerint az ellenszolgáltatás az, hogy Budapest a külpolitikában behódolt a Kremlnek. Ebbe beletartozik az is, hogy az uniós zászlót eltávolították a parlamenti ülésteremből. Az USA aggodalmát mutatja McCain nyilatkozata.

Az ellenzék megmutatta erejét, ám az Orbán távozását sürgető követelések feltehetőleg nem legitimek, ellentétben 56-tal. A Fidesz ugyanis megnyerte a választásokat, és azt még a bírálók is elismerik, hogy csökkentette a deficitet és a munkanélküliséget. Kovács Zoltán szóvivő úgy nyilatkozott, hogy „a magyarok pontosan azért szeretik Orbán Viktort, ami sokakat nyugtalanít a Nyugaton, hogy tudniillik csakis az alapján hozza meg döntéseit, amit az ország nemzeti érdekének tekint”. Ami Moszkvát illeti, arról Kovács azt állítja, hogy a kapcsolatok gyakorlatiasak, és minden alap nélkül való úgy értékelni, hogy a hatalom igyekezne átállni.
Ugyanakkor egyre kevésbé látható, hogy a nép mennyire támogatja az irányvonalat. A közvélemény-kutatások a kormánypárt népszerűségének masszív zuhanását mutatják. Deák András az Akadémiától úgy ítéli meg, hogy a tüntető városi liberálisok nem látnak olyan pártot, amelyben megbíznának. Mint fogalmaz: jelenleg nem Orbán erős, hanem az ellenzék gyenge.

Az Orbán-féle illiberális demokrácia a jelek szerint oda akar eljutni, amit Putyin irányított demokráciája már elért: legyenek választások, de a kimenetelük ne nagyon lehessen kétséges. Magyar Kornélia a Progresszív Intézettől úgy ítéli meg, hogy Orbán tekintélyelvű, a jogállamiság nem fontos számára. Neki az a fontos, hogy valóra tudja váltani politikai elképzeléseit.

Project Syndicate (Forrás: Galamus) írja: a brit konzervatívok egyik legtekintélyesebb személyiségének majdnem gyökeret vert a lába, amikor a nyáron elolvasta Orbán Viktor tusványosi beszédét. Chris Patten erről maga számol be a „Szembeszállni az illiberalizmussal” című cikkében. Úgy fogalmaz, hogy a magyar miniszterelnök egyre inkább tekintélyelvű, ám ritkán kelt figyelmet az országhatárokon túl. Egykoron a Nagy Imre temetésén elhangzott beszéde keltett ekkora feltűnést, most azonban teljesen más hangot ütött meg. Mintha az 56-os kormányt eltaposó orosz tankok nem is léteztek volna, és akkor még nem beszéltünk Orbán ifjúkori önmagáról.

Hiszen Oroszország és Kína bizonyosan illiberális és határozottan nem demokratikus. Moszkva valahol a tekintélyelvűség és a totalitarizmus között van. De miként hirdethet ilyen nézeteket egy olyan uniós tagállam vezetője, amely brüsszeli támogatásokkal tömte tele a kormány kincstárát?

Az európai és amerikai liberális demokráciákat valóban nyomják a belső gondok. Úgy tűnik föl, az öreg földrész valóban nem képes fenntartani azt a társadalmi szerződést, amely a gazdasági felvirágzás alapja volt a háború után. Ám közben a nemzetközi politika a veszélyesebb végkifejletek felé sodródott. A nyugati demokráciáknak többet kell tenniük, még akkor is, amikor a legkevésbé látszanak képesnek a cselekvésre. Az Orbán által említett országok közül egyik sem kínált alternatív víziót a mostani világrendhez képest. Éppen ellenkezőleg: hazai problémáik azzal fenyegetnek, hogy a bizonytalanságból veszély lesz, lásd a mostani orosz gazdasági válságot. Kína pedig olyan benyomást kelt, mintha a „kompromisszum” szó nem létezne a mandarin nyelvben.

Orbán vélt politikai ideáljai előreláthatólag még nacionalistábbá válnak a külpolitikában, mert igyekeznek megőrizni a hazai támogatást. A külső ellenségre fognak hivatkozni, hogy odahaza szavatolják a nyugalmat. A liberális demokráciáknak újra bízniuk kell magukban. Be kell bizonyítaniuk, hogy Orbán kijelentése nem volt több, mint bombasztikus képtelenség.

„Magyarország két arca” címmel a vezető német konzervatív lap, a Frankfurter Allgemeine Zeitung arról tudósít, hogy a magyar kormány híre rossz, a gazdaságnak viszont egész jól megy. A politika erősen vitatott, a bírálók nacionalistának, antidemokratikusnak és csak kevéssé jogállaminak tartják. A külföldi befektetők rendkívül bizonytalanok, ami érthető is: korlátozta őket a földhasználati törvény, a szupermarketekre kivetendő új adók főleg az olyan nagy cégeket sújtják, mint a Tesco, a Spar és az Auchan, közülük egyik sem magyar. A reklámadó megemelése gyakorlatilag az RTL-Klub ellen irányul.

A kormány ezekben az esetekben cáfolja, hogy tudatosan az idegen érdekeltségek ellen lépne fel, a pénzügyi szektoron belül azonban már nem csinál ebből titkot. Megszerezte pl. az MKB-t, amelynek addigi tulajdonosa, a Bayrische Landesbank túlárad az örömtől, amiért végre kiszállhatott a magyar bankkáoszból. Az osztrák pénzintézetek sokáig jól kerestek a magyar piacon, de most megfizetik az árát.

Van azonban a magyar gazdaságnak egy másik oldala is, és az sokkal fényesebben csillog: a GDP az idén várhatóan 3,2%-kal nő, az ipar teljesítménye pedig 7 %-kal emelkedik. A 78%-os államadósság alacsonyabb az euró-övezet szintjénél. A 3% alatti deficit alapján az ország átvehetné a közös európai fizetőeszközt.

A munkanélküliség magas, de az év végére 10-ről 7,1%-ra csökken. A gazdaságot a középítkezések és az olyan sikerágazatok hajtják, mint az autógyártás. A viszonylag jó adatok azonban nem tükröződnek a tőzsdén. A BUX január óta több mint 6%-ot esett. Elemzők az okot az ukrán válság miatti bizonytalanságban látják. A befektetők számára most megéri beszállni, ám marad a bizonytalanság, nem utolsósorban a téves kormánypolitika miatt.

Erősödnek a tiltakozások Orbán leváltására – írja a Wiener Zeitung. Nő az elégedetlenek tábora, az embereket a zavarodottság, a felháborodás, és a bátorság is kiviszi az utcára. Formálódik a parlamenten kívüli ellenzék… A Transparency International Magyarország oligarchákról és állami pénzekkel kistafírozott kormány közeli cégekről beszél. De ha valaki a nagyvállalkozók közül túlságosan megerősödik, akkor ki kell kapcsolni, mint Simicskát. Az orosz kapcsolat nemcsak Brüsszelben és Washingtonban, hanem Magyarországon is kényes téma.

Politológusok szerint népszerűség-vesztése ellenére is hátradőlhet Orbán, mert a balliberális ellenzék nem tud kikeveredni a mélypontról. A Jobbik viszont egyre erősebb. Török Gábor úgy látja, a kormányfőnek végre fel kellene ismernie, hogy ez így nem megy tovább. Az elemző a politikus két legnagyabb hibájának azt tartja, hogy szoros viszonyt alakított ki az oroszokkal, illetve meghirdette az illiberális államot. Csak Orbántól függ – tette hozzá -, hogy megteremti-e a jobboldal hiteles politikai képviseletét. Ha igen, akkor meg tudja akadályozni, hogy a jobboldal a teljesen szétesett baloldal sorsára jusson. Az ország minden eddiginél jobban megosztott, az EU-ban elszigetelt. Orbán mégis szilárdan ül a nyeregben, ám ez Tölgyessy Péter szerint változhat, és ha meginog a jelenlegi hatalom, mert akkor az kiindulópont lenne a gyors és erőteljes fordulathoz.

A mai teljes nemzetközi lapszemle itt olvasható, tessék kattintani!