Dobi istván egy darabig töprengett, majd rámutatott az egyikre, anelyik tényleg nagyon helyes volt, vidám, ő makogott a leghangosabban. Aztán majmok ki, mi meg vacsoráztunk, a fejesek pohárköszöntőztek, ahogyan illik. Majd túl az „kampe” (fenékig) tósztokon, számunkra váratlan fordulatként, letettek Dobi István és Liu Sao-csi elé egy-egy tányért, rajta – majomvelőt! Pekingi módon frissen elkészítve, a legszebbnek minősített majom fejéből…
Szerintem Dobi legnagyobb tette az örök magyar–kínai barátság szolgálatában az volt, hogy – megette a velőt! Vagy akkor átkozta el az egészet, s azért jutottunk nem sokkal utána oda, ahova… Én, például, ott és akkor, immár MTI tudósítóként, a kínai kulturális forradalom nem majomhoz, hanem emberhez méltatlan szörnyűségeibe kényszerültem bele.
Utóbb Dobi elmondta: azt hitte, hogy ajándékba kapja a majmot, azt gondolta, vihetjük haza a pesti állatkertnek.
A jegyzet megírásához ez a kandi kamera-felvétel adta az „ihletet”; tessék kattintani!
