„Elsősorban a hitről szól a Nabucco, de nemcsak az istenhitről, hanem az egymásba vetett hitről is” – hangsúlyozta újságírók előtt Kesselyák Gergely, aki nemcsak rendezője a darabnak, hanem dirigensként (Kovács Jánossal felváltva) a zenekari árokban is közreműködik. Szerinte a dalmű üzenete különösen aktuális egy olyan korban, amikor az emberek rengeteg energiát fecsérelnek el arra, hogy egymással harcoljanak, holott emelkedettebb szellemiséggel áthatva csodákra lennének képesek. „Királyok királya” lehetnénk – amint ez az opera utolsó mondataként elhangzik.
Kesselyák nem csupán remek karmester és rendező, hanem igencsak jártas a történelemben és a Biblia világában. A Nabucco színpadra álmodásában az vezérelte, hogy „megérzékítse” korunk képlékeny világát is, a spirituális látókör változásának igényét. A ma emberét ugyanis szintén foglalkoztatják – bár áttételesen – a korszakváltás dilemmái, amint ez az Ószövetség babilóniai királyának korára is jellemző volt. „2000–2500 évente az emberiség újabb és újabb megoldandó feladatok elé kerül, ahogyan ezt a régi bölcsek tanították” – fejtegette Kesselyák a sajtótájékoztatón. Rendezése ezt a nagy jelentőségű váltást emeli ki Verdi operájából. Képletesen a Bikából a Kos csillagjegybe lépett át akkoriban a világ, ami az asszírok uralmának felbomlását eredményezte. A birodalom kénytelen-kelletlen átadta helyét az egyistenhitű zsidóknak, akik föllázadtak a rabság ellen.
A főbb szerepekben az Operaház vezető énekesei lépnek színpadra, két szereposztásban: Kálmándi Mihály, Alexandru Agache, Horváth István és Nyári Zoltán. Abigélként mindkét szereposztásban Rálik Szilviát hallgathatjuk, Fenénát Gál Erika és Vörös Szilvia, a főpapét Rácz István és Palerdi András énekli.
A remek énekesek közül érdemes kiemelni Alexandru Agachét, aki a Veronai Arénában öt évadon át énekelte a címszerepet, és elénekelte a szerepet a világ legrangosabb operaszínpadain.
Az előadássorozat kísérőrendezvénye február 13-tól március 2-ig Papp Janó jelmeztervező Álomdívák című kiállítása az Erkel Színház Kodály-termében.
Verdi alkotói és magánéleti válsága miatt nem akart több operát írni, de ügynöke rábeszélte, hogy olvassa el ír Solera librettóját. Nemsokára már egész Milánó, sőt olasz városok sora énekelte a „Rabszolga-kórust”. Az opera középpontjában egy történelmi korszakváltás áll: megváltoznak az értékrendek, más összefüggések irányítják az életet, mint korábban. Leigázók és leigázottak konfliktusának kereszttüzében egy családi dráma bontakozik ki, melybenaz olaszmester zenéje a legszélesebb érzelmi skálán vezeti végig a nézőt. A történetet az előadás kiemeli a bibliai korból, és kozmikusabb térbe és időbe helyezi. A zsarnok Nabukodonozor asszír királlyal szembeszálló, majd a rabságban sínylődő és elveszett hazájuk után sóvárgó zsidók vergődésében a milánóiak saját lelkiállapotukat élték át. A nemzeti érzések elfojthatatlanul törtek elő, mikor az első felvonásban a fenyegetett zsidók Istenükhöz fordulnak és kérik, ne engedje meg, hogy idegen vesse meg lábát földjükön.
