Az egykori vasfüggöny mögötti országok állatkertjeiben a látogatók hiába kerestek koalát, de Kelet-Európában máig a budapesti az egyetlen, ahol (péntektől) megcsodálható a phascolarctos cinereus. Őshazájában, Ausztráliában olykor még előfordul, hogy túl sok is van belőlük, de minthogy a koala kizárólag eukaliptusszal hajlandó táplálkozni, a világon csak kevés állatkert vállalkozik az erszényes tartására.
Hat év előkészületet és hatvanmilliós többletköltséget emésztett fel a „nemzeti” koala beszerzése, pontosabban tartásának kialakítása, megszervezése. Az állatkákat ugyanis a belgiumi Planckendael, illetve a németországi a Duisburg ingyenesen adta át a Fővárosi Állat- és Növénykertnek, ahol évente több mint egymillió látogató fordul meg.
A jövőre 150 éves fővárosi állatkertnek mintegy háromezer partnerintézménye van a földrészen, de közülük (a magyarországival együtt) összesen csak kilencnek van koalája. (Hozzánk legközelebb csak a schönbrunni zoo dicsekedhet velük.)
Az új koalaházat a Pálmaház közelében alakították ki, és a közelben – a biztonság kedvéért – egy fóliasátorban eukaliptusz termesztésébe fogtak. Az óvatosság indokolt, mert bár Nagy-Britanniából a DHL-szolgálat segítségével, légi úton hetente kétszer érkezik növényszállítmány, előfordulhat járatkimaradás.
Nur-Nuru-Bin és Vobara jól tűrték a sajtóbemutatást kísérő hatalmas felhajtást, egyedül a vakuzás közben pislogtak kissé zavartan…
A koalák nem medvék! – írja szerkesztőségünknek eljuttatott szakmai háttérmagyarázatában Hanga Zoltán, a Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivője. Ausztrália első fehér telepesei új hazájukban az európaitól minden tekintetben eltérő állatvilágot találtak. A szokatlan teremtményeket vagy valamilyen ismerős állathoz próbálták hasonlítani, vagy az őslakóktól átvett néven kezdték el megnevezni. Mivel a koala megjelenésében kétségkívül van valami, ami az embert a játékmackókra emlékezteti, „erszényes medvének” (marsupial bear), illetve „őshonos medvének” (native bear) kezdték el hívni. De igen hamar elterjedt a Sydney környékén őslakos, ma már nem létező dharuk törzs nyelvéből átvett – és kissé el is ferdített – koala szó is. A különféle elnevezések közül végül ez utóbbi terjedt el az angol nyelvben, majd annak közvetítésével vándorszóként szerte a világon.
Magyar nyelvű szövegben először Cuvier Állat-országának 1841-i hazai kiadásában írtak a koaláról, bár Vajda Péter, a könyv fordítója – a nyelvújítás neológ, sőt bugátista irányzata jegyében – a hamvas csút nevet használta az állat megnevezésére. 1885-ben azonban Kossuth Lajos a Természettudományi közlöny hasábjain úgy foglalt állást, hogy azon fajok esetében, amelyre nézve a legkülönbözőbb nyelveken mind ugyanaz az egy név használatos, azzal – a szó eredetétől függetlenül – a magyar is bátran élhet anélkül, hogy a nyelv tisztaságának ártana. Ezt az elvet követve Brehm Az állatok világa című munkájának 1903-i első magyar kiadásában Bálint Sándor fordító már magától értetődően használta a koala szót, bár egy darabig még gyakran szerepelt „koála” helyesírással is.
A koala név használata – az erszényes medve, vagy akár a koalamackó elnevezéssel szemben – már csak azért is helyes, mert ennek az állatfajnak rokonság szempontjából semmi köze sincs a medvékhez. Még annyi sem, mint mondjuk nekünk, embereknek.
A koalák (Phascolarctos cinereus) az erszényesek (Marsupialia) közé, azon belül az úgynevezett kúszóerszényes-szerűek (Diprodotontia) rendjébe tartoznak. Legközelebbi rokonaik nem a kenguruk, hanem a vombatok, amelyek egyébként szintén megtalálhatók a Fővárosi Állat- és Növénykertben. Azonban ez a rokonság is csak mérsékelt, egészen közeli rokonai a koalának nincsenek. Éppen ezért ez a faj egyedül alkotja a koalafélék családját (Phascolarctidae).
A koalák őshazája Ausztrália. Ezen belül főként az ország keleti és délkeleti felében fordulnak elő. Bár elterjedési területük ma már lényegesen kisebb, mint száz esztendővel ezelőtt, ez a terület földrajzi értelemben még ma is igen nagy kiterjedésű, hiszen maga Ausztrália is hatalmas területen fekszik. Queensland északi része, illetve Dél-Ausztrália koalák lakta vidékei között a légvonalban mért távolság nagyobb, mint mondjuk Magyarország és Portugália között. Ezen a hatalmas területen természetesen az élőhelyek sem mind egyformák, így a koala fajon belül – a helyi körülményekhez alkalmazkodás nyomán – több, egymástól némileg különböző alfaj alakult ki. A természettudósok manapság három ilyen alfajt különböztetnek meg, a új-dél-wales-i koalát (Phascolarctos cinereus cinereus), a victoriai koalát (Ph. c. victor) és a queenslandi koalát (Ph. c. adustus). A budapestre érkezett állatok ez utóbbi alfajhoz tartoznak.
Koalák a világ állatkertjeiben
A koalák állatkerti tartását már a gyarmati időkben megkísérelték. Európába például 1880 áprilisában érkezett először eleven koala, természetesen a Londoni Állatkertbe. Az egyetlen nőstény állatot 14 hónapig sikerült életben tartani, ami akkoriban óriási eredménynek számított. Amerikába 1920-ban került először koala, éspedig New Yorkba, a Bronx-i Állatkertbe. Ázsia első koaláit a tokiói Tama Állatkert mutatta be 1984-ben, Afrikában pedig a Kairói Állatkerté az elsőbbség, hisz ott rövid ideig már 1915-ben láthatott a közönség egy koalát. Ausztráliában, a koalák őshazájában az első állatkertek a XIX. század második felében jöttek létre, Melbourne 1862-ben, Adelaide 1883-ban, Perth 1898-ban, Sydney pedig 1916-ban nyitotta meg a maga állatkertjét. Ez utóbbi helyen, a Sydney-beli Taronga Parkban már a nyitás előtt két évvel, 1914-ben elkezdték a koalák tartását. Az első állatkerti szaporítási eredményekre az 1930-as években került sor: Melbourne és Adelaide első koalái 1937-ben születtek, Sydney-ben pedig 1938-ban sikerült először a faj szaporítása.
Napjainkban az ausztrál állatkertekben a koala viszonylag gyakori látványosságnak mondható, hiszen Ausztrália-szerte mintegy negyven állatkertben találkozhatunk ezzel az állatfajjal. Ausztrálián kívül azonban rendkívüli ritkaságnak számítanak. Az Egyesült Államokban több állatkertben is akadnak koalák, mi több, az Ausztrálián kívüli koalaállomány tenyész-központja is az USA-ban, a San Diegói Állatkertben van. Azért itt, mert ebben az állatkertben 1925 óta foglalkoznak a fajjal, s az őshazán kívül először itt sikerült őket szaporítani, még 1960-ban. Japánban is akad néhány koalatartó állatkert, s van még koala Kínában, Tajvanon, Thaiföldön, Izraelben és Dél-Afrikában is, mindenütt egy-egy állatkertben.
A jelenlegi európai állomány az észak-amerikai állatkertekben élő koalákkal áll rokonságban, így mind az amerikai, mind az európai állatkerti koalák a queenslandi alfajt (Phascolarctos cinereus adustus) képviselik.
Hol laknak és mit esznek a budapesti koalák?
A koalák az állatkerten belül az Ausztrál zónában kaptak helyet. Ezen a területen már most is több létesítmény (Ausztrálház, Dombház és kifutói, Vombatház, Ausztrál ösvény) működik számos érdekes állatfajjal. A zóna bővítésére azután nyílt lehetőség, hogy az egykori Parasztudvarból a háziállatok 2014 tavaszán a Holnemvolt Parkba költöztek át. Az így felszabadult területen jelölték ki a koalák új férőhelyét. Az új Koalaházhoz kifutó, illetve egy parkosított sétány, az úgynevezett Koalakert csatlakozik. A koalák számára az állatház belső terében két bemutatóhelyet, egy mérlegelő szobát, és egy a színfalak mögé rejtett elkülönítőt alakítottak ki, amelyez további kiszolgáló terek (konyha, közlekedő) kapcsolódnak. Az épület természetesen fűtött és klimatizál, így mindig a megfelelő hőmérsékletet és légállapotot lehet biztosítani az állatok számára. A kapcsolódó kifutóba csak a megfelelő időjárás esetén fogják kivinni az állatokat, folyamatos állatgondozói felügyelet mellett. A Koalaházat körülvevő Koalakertben botanikai bemutató és játszóhely várja a látogatókat, de akad itt egy kisebb kiállítás is a koalákról, illetve egy ablakon át be lehet lesni az eukaliptusz tárolására szolgáló hűtőkamrába is.
A koalák a természetben elsősorban az Eucalyptus, illetve a Corymbia és az Angophora nemzetségbe tartozó növények leveleivel táplálkoznak. Az eukaliptuszoknak a botanikusok manapság több mint félezer faját különböztetik meg, amelyek közül mintegy hetven az, amely a megfigyelések szerint a koalák étlapján szerepel. De még ezen a körön belül is vannak kedvenceik, attól függően, hogy épp melyik vidéknek élnek, vagy hogy milyen az egyéni ízlésük. Mivel e növények levelei nagy rosttartalmúak és – ezzel összefüggésben – igen nehezen emészthetők, ráadásul olyan vegyi anyagokat is tartalmaznak, amelyek bizonyos töménységben mérgezők is lehetnek, nagyon kevés állat fogyasztja őket. A koalának evolúciós előnyt jelent, hogy nem kell sok más növényevővel versengenie a táplálékért. Ugyanakkor épp az eukaliptuszlomb összetétele miatt a koalák emésztőszerveinek olyan szélsőségesen kellett alkalmazkodnia ehhez a táplálékhoz, hogy más egyébbel állatkerti körülmények között sem lehet etetni őket.
Mivel a szóban forgó növényfajok fajok Ausztráliában őshonosak, a más kontinenseken működő koalatartó állatkertek számára nem mindig egyszerű a megfelelő takarmány biztosítása. Az Egyesült Államokban ez viszonylag kisebb probléma, mert a nagy aranyláz idején kivágott fák pótlása érdekében megalkotott erdőtörvény nyomán Kaliforniában már a 19. században jelentős eukaliptusz telepítésekre került sor. Nem véletlen, hogy a koalákat először épp San Diegóban sikerült szaporítani Ausztrálián kívül. Betelepített ültetvényeken ugyancsak megterem az eukaliptusz az Ibériai-félszigeten is, így Lisszabonnak és Madridnak sem kell messziről hozatnia a koalák takarmányát. Európa többi koalákkal foglalkozó állatkertjében viszont más megoldás után kellett nézni. Van, ahová az Egyesült Államokból hozzák az eukaliptuszt, van, ahol üvegházban próbálják meg termeszteni, s van több olyan állatkert is, amely Dél-Angliából szerzi be a szükséges takarmányt. A Fővárosi Állat- és Növénykert is a dél-angliai Devon megyéből, egy ottani nagyon sikeres eukaliptusz ültetvénytől vásárolja az eukaliptuszt. Ezen a helyen több különböző fajt is termesztenek, így a budapesti koalák számára változatos takarmányt lehet biztosítani. A lombot hetente kétszer légi úton szállítja Budapestre a DHL Express az Állatkerttel kötött stratégiai megállapodás alapján.
Budapesti koalák videón; ide tessék kattintani!
