A MigSzol karitatív szervezet két külföldi önkéntese úgy látja, hogy katasztrófához vezet a magyar kerítés. A legnépszerűbb amerikai hírportálon, Huffington Poston megjelent írás kiemeli, hogy a Magyarországon áthaladó migránsok számának megugrása egybeesett a Fidesz támogatottságának hanyatlásával, utóbbi okát az egyre terjedő szegénységben és korrupciós botrányokban kell keresni. A párt jelenlegi helyzete nagyban meghatározza a bevándorlási politikát.

Amióta a Jobbik az egyetlen, szinte egységes ellenzékké lépett elő, azóta fokozatosan eldurvult a légkör. A rivális immár igazodási pont az egykori fiatal demokraták számára, de ezen túlmenően a fejlemény azt is eredményezte, hogy a Jobbikhoz kötődő szélsőséges csoportok saját szakállukra a nemzet védelmezőiként jelenhetnek meg, ideértve, hogy a határon vadászhatnak a menekültekre.

Az első Fidesz-kormány alatt ment végbe a fordulat a tekintélyuralom felé, a mostani időszakot pedig az jellemzi, hogy kialakul egy létminimum alatti osztály, illetve létrejön az illiberális demokrácia, amelyben a szabadságjogok másodlagosak amögött, amit a hatalom nemzeti érdeknek tekint. A szegénység állandó kriminalizálását tanúsítja a hajléktalanok kitiltása a közterületekről, a brutális közmunkaprogram és a roma településeken végrehajtott jó pár kilakoltatás.

A bevándorlási politika tökéletesen illeszkedik abba a sorba, hogy elnyomott csoportokat folyamatosan bűnbakká kell tenni, a cél az, hogy Magyarország a magyaroké legyen. Orbán Viktor a kampányokat az erőteljes unióellenességre építi. Nem meglepő tehát, hogy az számára az EU „engedékeny” migránspolitikája jelenti a bajok gyökerét. A Charlie Hebdo elleni merénylet után kezdte átirányítani a figyelmet a belpolitikáról a bevándorlásra.

A nemzeti konzultáció kétszer annyiba kerül, mint amennyit az ország évente a menekültek védelmére költ. A plakátkampány pedig még drágább, de ez sem térítette el szándékától a kormányt.

A Fidesz hajlamos radikális elképzeléseket meglebegtetni, majd átültetni őket a gyakorlatba, ha nem ütköztek ellenállásba. A blöff a Dublin-3. szerződés hatályon kívül helyezése körül pótlólagos uniós támogatást hozott az országnak a menekültek ellátására, jóllehet, azt már eddig is szinte kizárólag közösségi forrásokból finanszírozták. De emellett a magyarok kivonhatták magukat a menekültek elosztásából. Az érkezők túlnyomó többsége gyorsan továbbmegy ugyan nyugatra, de ettől a kormány még az egyik szélsőséges intézkedést hozza a másik után, nehogy a bevándorlók „elárasszák” az országot.

Arra viszont kísérletet sem tesz, hogy megfelelő körülményeket teremtsen számukra a táborokban. Miután évtizedeket élt le a vasfüggöny mögött, az országnak jobb is eszébe juthatott volna, mint a határzár létesítése. Ám a kerítés csak Románia és Horvátország felé tereli majd a menekülőket.

Orbán és az EU viszonya a kölcsönös függőségen alapszik: a kormányfő brüsszeli alapokból építi át és újítja fel a fél országot, az uniónak viszont azért van szüksége Magyarországra, hogy az feltartóztassa a nyugatra igyekvő migránsokat. Ez a kényes egyensúly jelenik meg a magyar bevándorlási politikára adott válaszban.

Ha az unió elismerné, hogy nem működik a magyar menekültügyi rendszer, akkor még egy szöget verne a dublini szabályozás koporsójába. De ha mégis megtenné, akkor alapvetően át kellene alakítania az egész irányvonalát ezen a területen. Ám ez nem valószínű, mivel nemcsak Magyarországon, hanem az egész unióban a biztonságot igyekeznek eladni a polgároknak.

A határ két oldalán szerzett tapasztalatok alapján az osztrák Der Standard úgy látja, hogy emberekkel pingpongoznak Magyarország és Szerbia között. Ez azt jelenti, hogy aki nem hajlandó ujjlenyomatot adni a magyar hatóságoknak, nehogy később visszatoloncolják Nyugatról, azt visszaküldik a szerbeknek, ám az érintettek onnan újra és újra próbálkoznak. Állítólag már az is sokszor előfordult, hogy indok nélkül zsuppoltak vissza migránsokat a határ déli oldalára. Amúgy az épülő kerítés miatt a jó ideje úton lévő emberek immár nemigen pihennek meg Szabadka mellett, az egykori téglagyárban, hanem még gyorsabban igyekeznek átjutni magyar területre. Ugyanakkor az egyik belgrádi emberi jogi szervezet képviselője attól tart, hogy a határzár miatt szerb szélsőséges csoportok a menekültek ellen fordulnak. Szabadkán pedig attól félnek, hogy feltorlódnak a migránsok, ha elkészül a fal.

De az egykori üzemben legalább az ivóvízellátás megoldott – a város küld teli tartályokat – miután kiderült, hogy az ottani kút vize egészségre ártalmas anyagokat tartalmaz. Az élelmezés – Varga Tiborlelkész és egy helyi pék jóvoltából – naponta két szelet kenyér és 4 tojás… 

Szegeden menekültügyben Magyarország barátságos arcát tapasztalni meg, jóllehet a kormány idegenellenes kampánya miatt az a veszély fenyegetett, hogy ez az arc teljesen elhalványul – jelenti a Wiener Zeitung kiküldött tudósítója. A vasútállomás előtt a MigSzol önkéntesei adakozásból tudnak segíteni a rászorulóknak, és van orvosi ellátás is. Amit a MigSzol tesz, az alighanem a legnagyobb mentőakció 1989, az NDK-i menekültek rohama óta. A másik oldalon megvan az eredménye a hatalom plakátjainak: radikális csoportok Budapesten menekülteket támadtak meg, és már keltik a hangulatot a MigSzol ellen. A szegedi határrendőrség feje azonban örül, hogy mostanáig nem volt erőszak. Mint mondja, a migránsok nem akarnak viszályt. A rendőrök igyekeznek eloszlatni a határ menti tanyák lakóinak félelmét. Az ottaniakat ugyanakkor leginkább az ultra-nacionalista ásotthalmi polgármester Toroczkai László riogatja. Hogy azután a kerítés feltartóztatja-e az illegális határátlépőket, azt az ottani rendőrparancsnok sem tudja.

A mai teljes nemzetközi sajtószemle itt olvasható, tessék kattintani!