Egy ifjú, hazai énekes és zenész, Gajer Bálint és zenekara vezette be az estét a swing stílusában a Marriott Szálló báltermében. De mindenki Rhoda Scottra várt. Aki ugyanazzal a szelíd, angyali derűvel, mosollyal ült az orgonához, ahogy évtizedekkel ezelőtt is tette. Nem kellett bemelegítés, egyetlen pillanat alatt felért a hangulat a csúcsra. Mosoly, lendület és a muzikalitás felsőfoka áradt a teremben – mint mindig, amikor Rhoda Scott játszik.

Egy fergeteges dobossal, Lucien Dobat-val hozták a terembe az örömöt – minden erőlködés nélkül. Természetesen, könnyedén. 

Rhoda Scott ugyanolyan fiatal, sima a bőre, gyengéd a tekintete, szenvedélyes a zenéje, és ugyanúgy mezítláb játszik, mint hajdan, amikor először járt Budapesten, és egy ország ismerte, szeretette. Hofi Géza paródiája után még jobban szerette. Ő is megismerte és szerette Hofi játékát. 

És amikor azt lehetett gondolni, hogy már minden szépet és jót megtapasztalhattunk ezen az estén, belépett a pódiumra egy platinaszőke, testes asszony. Mondhatni, asszonyság. Leült a zongora mellé, büszkén a szőkeségére és a testességére, de leginkább teljes lényére: énekelni, játszani kezdett, szétáradt a mélységes hangja – és a boldogság. Nagy hirtelen mindenki a bűvkörébe került. Ellenállhatatlanul.

Egy sokat látott sokat megélt asszony, aki nagyon, de nagyon ismeri az életet és nagyon tud örülni neki. Még csak 86 éves. Két évtizeddel ezelőtt jelent meg az első lemeze, bár 12 éves kora óta énekelt. Igazi jazz szólt, humorral, fájdalommal, groteszkül és drámaian. Mélységes összhangban játszott egymással a két asszony. Kölcsönös tisztelet, szeretet lengte be a termet.

Miss LaVelle fáradhatatlanul játszott és énekelt. Nem állt meg annyira sem, hogy a tapsoknak helyet, időt adjon. Jöttek egymás után a dalok és dallamok. S közben szemmel tartotta a közönséget. Mindent látott, és nem hagyta annyiban, hogy a pesti hallgatóság passzív.

Odaszólt az első sorban ülő párnak:

– Ott ül egy férfi és egy nő karba tett kézzel. Tárják szét a karjukat! Élvezzék a zenét! – mondta angolul, de ők nem értették. Hát Miss LaVelle lejött a pódiumról, hozzájuk lépett, megmutatta, mire gondol. Máris felszabadultak.

Rhoda Scott és Miss LaVelle zenélt és énekelt a szabadságról, a szeretetről, a szerelemről, és a közönség egyre jobban tűzbe jött. Mire elértek A szentek mennybemeneteléhez, az egész hallgatóság állva tapsolt és a mennybe ment.